Harangszó, 1926
1926-03-14 / 11. szám
1926. március 14 F1ARANQSZQ. 83 élet után. Nem puszta kíváncsiság, de mélyreható ösztön az. amely huzza őket a megbocsátást hirdető, a tékozló fiút keblére ölelő egyházak felé. Itt nálunk Szegeden nagy szomorú ház az országszerte ismert Csillagbörtön. Állandóan mintegy 25 evangélikus és 80 református férfi lakója van. A börtön protestáns imaházában, amely úrasztallal, szószékkel, harmoniummal, padokkal és énekes könyvekkel jól felszerelt hatalmas terem, minden vasárnap reggel istentiszteletet hallgatnak hitünk cselédjei. Pelváltva prédikálunk, egyik vasárnap a református, a következőn az ev. lelkész és közösen énekelnek s imádkoznak lutheránusok meg kálvinisták. El- mondjam-e ? Hogy várnak bennünket, mennyi kérdéssel halmoznak el ? Micsoda lendülettel és erővel énekelnek ? Mennyire figyelnek az Ige magyarázatára ? Bizonyságot tehetek róla, hogy a rabjaink templomszeretők. Bibliákat, imakönyveket kérnek, egyházi lapokat olvasnak. Sőt akadt két olyan ev. rab, akik a börtönben keresett saját szűkös pénzükből előfizettek a Harangszóra és az Evangélikusok Lapjára, annyira megszerették a mutatványszám elolvasása után. Ezt a cikket voltakép azért frtam, hogy bejelentsem a mi nagy szomorúságunkat. Az új év kezdetén a Csillagbörtön igazgatója megtiltotta az evangélikus egyházi lapok börtönbevitelét, nemcsak, hogy előfizetést, de elolvasást sem engedélyezett. A megokolás pedig így hangzik: a Harangszó és az Evangélikusok Lapja Heti Krónika, Külföldi Hírek és Egyleggyönyörüségesebb virágzást, a legkeservesebb nyomorúságot és mégsem jutott el oda, hogy mindenben megismerje Istennek szentséges akaratát. Ezért volt mindig olyan szomorú, nyugtalan, reszkető még virágzásának legboldogabb napjaiban is. tavasz idején. Most mindezt megértette. Már nem szomorkodott. Boldog volt. Meg tudott halni. Ezért ragyogott úgy, mintha szin- aranyból lett volna. Mit is tehetett volna egyebet ? A nyárfalevél ott fekszik a biblia lapjai között. Példája azt mutatja, hogy még valami olyan csekélység is, mint az elhervadt és elfeledett falevél, magasztalhatja az Istent. S ha legközelebb a májusi szellő újra így susog a nyárfa lombja között: .Ezer meg ezer levél van az én fiatal nyárfámon, minden egyes levél napfényből és harmatból van szőve, mindenik levél egy-egy nyelv és az ezer meg ezer reszkető nyelvvel Isten végheletlen jóságát magasztalja az én nyárfám“, akkor ne akadjon a sok ezer meg ezer rezgő nyárfalevél között egy sem olyan, amely nem érti, hogy mit is jelent az, magasztalni Teremtöjét. Hadd tudják ezt mindenek... Ez a hervadt falevélről szóló rege. (Vége.) Március 15. Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? Fényes ragyogásod mivé homályosult? Felderül e még ránk március idusa ? Avagy dicső napja örökre elborult? Kapzsi hóhérai a sírját megásták, Drága csillagunkat koporsóba zárták; Koporsója mellett egy nemzet zokogja: Istenünk, tekints le a szegény magyarra. Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, Minden szabadságnak legdicsőbb napja, te? Gyászos rabságunknak nagy, nehéz keservét Vájjon mikor hinted örömkönnyel tele ? Bízó reményeink fakadó bimbóit Mikor fürdeted meg napod aranyában ? Hogy lelkűkben érjen a benned való hit, S ne lankadjanak meg életük harcában ? Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga ? Testvéri szeretet sincsen már közöttünk. Magyar a magyart még ma is tépi marja, Kisért az átok, bár mind koldusok lettünk. A hitünk elvették, álmunk megrabolták, Régi jó hírünket a sárba tiporták. Nevünk, becsületünk nincs már nekünk itten, Reményünk egyedül Benned van, nagy Isten. S benned bízó szívvel felsóhajtunk Hozzád: Te segítsd megóvni szabadságunk harcát, Te adj belénk erőt, hitet és kitartást, Te éleszgesd bennünk a szeretet lángját! Régi, szép álmunkat valóra Te váltsad! Két kezünk munkáját áldásoddal áldjad! Hogy felderüljön ránk március idusa, Ragyogva-ragyogjon szabadság csillaga! KISS LAJOS. ről-Másról cfmű rovatai napi kérdéseket is tárgyalnak, politikai kérdésekkel is foglalkoznak*. — Hiába magyaráztam: mennyire természetes az, hogy az egyházi lapok kijelöljék azt az irányt, ahogyan az evangéliom szerint élnünk kellene. A mi lapjaink sohasem rontanak, mindig javítanak. — És áll a tilalom ma is. — Kérdezem : hát lehetséges az, hogy a mi rabjaink ne olvashassák azokat az egyházi lapokat, amelyeket soha még az államhatalom rombolni nem látott, amelyeket Kapi ás Raffay püspökök alapítottak és támogatnak, amelyeket Pesthy igazságügyminiszter is bizonynyal olvas. Hogyan, hát szabad e megfosztani az éhes ős szomjas lelkeket az evangéliom szellemét árasztó egyházi lapjainktól? Nem elég bajunk-e az, hogy nincsenek sehol az országban kizárólagos börtönlelkészeink, míg a római egyháznak minden börtönben államilag fizetett őrállói lehetnek? Pont ép annak a néhány protestáns börtönlelkésznek a fizetésére nincs pénze az államnak? Jól van, nyugodjunk bele abba, hogy nincs és talán nem is lesz börtönlelkészünk. De azt már mégse engedhetjük, hogy a lapjaink kitiltassanak a börtönökből, mintha megbélyegzett, destruáló, hazát és Krisztust eláruló lépők lennének. E helyről is felkérem egyházi főhatóságainkat, járják ki az igaiságtigyminiszter urnái, hogy engedje meg, sót rendelje el felekezeti különbség nélkül a raboknak az egyházi lapok olvasását. Nemcsak egyházi, állami érdek is ez. Mi pedig, amíg győz a jobb belátás, imádkozzunk a mi rab testvéreinkért, akik vasárnapról vasárnapra velünk együtt buzgólkodnak a kegyelmes Isten dicséretében. Tátrai Károly. Az evangélikus papok államsegélye. A jelenlegi SHS királyi kormányt megelőző túlzó nacionálista és centralista kormány közoktatásügyi minisztere az evangélikus lelkészek államsegélyéből kizárta azokat, akik nem honosak. A mostani emberséges és széleslátókörü miniszter, a vallástagadó hírébe kevert Radics, felhívta az evangélikus egyházat, hogy jól megokolt kérvényben kérelmezze a megtagadott segély kiutalását, ő majd gondoskodik a minisztertanácsban a kedvező elintézéséről. — Nem lehet el a nép pap nélkül és honnan vegyen honosat, ha még nincs, örüljünk, ha van arra való ember, aki idegenből vállalkozik. Csak jól meg kell írni 1 —h —8. Ragyogó lépcsők.*) íme egy lajtorja volt a földön felállítva, melynek a teteje az égig ért... és ime az Úr állott azon. I. Mózes XXVIII. 12—18. Különös módon szoktak megjelenni azok a dolgok álmainkban, melyeket nappal látunk, sőt ezenfelül olyan furcsa dolgok is megjelennek, melyeket sohasem láttunk. Ilyen valami a Jákob lajtorjája is. A szegény Jákob elmenekült hazulról, mert bátyjával, Ézsauval ösz- szeveszett. Gáládul becsapta bá yját, Ézsaut, aki most dühében elhatározta, hogy megöli Jákobot. Édesatyjuk nagyon megijed és hogy a testvórgyil- kosságot megakadályozza, gyorsan elküldi Jákobot nagybátyjához, Lá- bánhoz. Gyorsan útnak indítja. Nincs ideje arra a nagy sietségben, hogy *) Mutatóba Incze Gábor: „Isten igéje a gyermek lelkében“ cimű bib.iamagyarázat gyűjteményéből.
