Harangszó, 1926
1926-01-10 / 2. szám
XVII. évfolyam. 1926. január IÚ. 2. szám. Alapította KAPI BÉLA 1810-ban. Laptulajdonoa: i Dunántúl Lether-Szövetséc. Az Országos Lutlier-Szöret- aég hivatala, lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalának Basntgotthárdra (Vaarm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden avang. lalkéaa és tanító. Megjelenít minién márnán. 9 Mindnyájunknak otthona, Legyen Isten temploma. Saerkesatő-Uadóhlvatal: SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. Flókkladőhlratal „Lutlier-Társaság“ könyv- kereskedése Bmtapest, VIII., Szentklrályl-u. 51/a. A „HAHAKGSZO“ előfizetési ára: az első negyedévre 16.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel 10°/>-os kedvezmény. Amerikába egész évre 3 dollár ; az utódállamokba az I. negyedre 20.000 K. Világosságot!... Ezsaiás 60.2. „Mert íme, sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket.“ A vízkereszti evangéliom napkeleti bölcsei eszünkbe juttatják az evangéliom világosságára szomjazó pogány népeket. Beláthatatlan nagy területeken még mindig „sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket.“ Vigyünk hát világosságot a sötétség országába! A pogány-misszió sokféle akadályba ütközik. Elkövetett hibák, megtett ballépések folytán a rnisz- szionáriusok munkája sokszor egészen hiábavalónak látszik. És ennek ellenére mégis mi ösztönöz bennünket missziói munkára, és miért legyen minden keresztyén hűséges pártfogója a misszió ügyének ? . . . Kötelez bennünket a hála azért a világosságért, mely a mi szívünket eltölti; kötelez a hála az Urnák azért a dicsőségéért, mely rajtunk feltámadott! Mikor manapság a po- gányok sok nyomorúságáról hallunk, sohse felejtsük el, hogy ezer évvel ezelőtt magyar népünk is ugyanolyan nyomorúságban volt! A misszió ügyének pártolására késztet a hála azért, mert nékünk pré- dikáltatik az evangéliom, ez a drága örömhír . . . legyünk rajta, hogy a pogányoknak is prédikáltassék! És nem érez a szívünk szánalmat azok iránt, akik még mindig a sötétségben járnak és a halál árnyékának völgyében ülnek ? . . . Nos, a pogányok még ma is az egy igaz Isten ismerete nélkül élik le a maguk életét, és sírba hanyat- lanak a békességet adó húsvéti reménység nélkül! . . . És ne felejtsük azt a kötelezettségünket sem, amelyet a gazdagnak kell érezni a szegénnyel szemben: segedelmet adni a gazdagságból!... A pogányok lelki világán még mindig sötétség borong, nálunk pedig az evangéliom fáklyatűze világít... ebből a fényből juttatni kell őnekik is! Mi ismerjük az Urat, aki megsegít, és kiment a kárhozatból, kötelességünk hát a pogányokkal is megismertetni ezt a mi megtartó és szabadító Istenünket! . . . A tenger túlsó partjáról ezernyi baj, nyomorúság kiált át hozzánk: Jöjjetek ! segítsetek! . . . De mindezeken felül missziói munkára kötelez a Jézus parancsa: Krisztus megjelenése új kezdet a történelemben. A keresztyénség felvétele népünk számára is új élet kezdete volt. A gyermekvilág, az ifjúság az élet kezdetén áll. Csak Krisztussal való találkozás teheti ezen életkezdetet áldásossá. Az ifjúság „csillagfényre vágyó öntudattal“ néz az életbe. Nem sejti, hogy az a világ, melynek polgára lesz a tűnő fények, a hulló csillagok és a kialvó mécsesek világa. Azért gyakran talán félig öntudatlanul „szemébe temetett csillagok“ (Heine) után is kapkod. A tapasztalatlan gyermek és ifjú legjobb barátja, leghűbb védelmezője az egyház. Luther óta az addig félig elhanyagolt gyermekvilág és ifjúság különösen érezheti az egyháznak, mint szellemi édes anyának áldó melegét. Csak ha bepillanthatnánk Isten és a lelkek titkos történetébe, alkothatnánk arról fogalmat, hogy a Luther-féle Kis Káté századok „Menjetek el és prédikáljátok az evangéliomot minden léleknek!“... „Kelj fel, öltözz fénybe Földnek kereksége, Nézd, miként ragyog rád Az új csillag fénye! A kegyelmes Isten Nem hagyó elveszni Népét a sötétben ! Életünk világa, Jézusunk, te űzd el A bűn éjszakáját Boldogító hittel. Mint fénylő szövétnek, Igéd világoljon Az emberiségnek.“ Ámen. óta, mily mondhatatlan áldást jelent egyházunkban. A mai komplikáltabb életviszonyok között az ifjúság vallásos gondozása és vezetése speciálizál- tabb egyházi feladat, mint a múltban. A jelen vallásos nevelésének formáit, eszközeit és módjait (külön gyermek és ifjúsági, nemcsak ka- techizációs, hanem prédikációs istentiszteletek, vasárnapi iskolák, leány- és legényegyletek, bibliaolvasó körök) a múlt század nagy egyházi újjáéledése (belmisszió) szolgáltatja. A formák újak, de a feladat oly régi, mint maga az egyház. A gyermekvilág vétkes mellőzése és elhanyagolása jellegzetesen pogány bűn. A kiásott isteni és emberi testeket ábrázoló márvány- szobrok között szinte nem találunk gyermekalakot. Az életre képtelennek látszó gyermekek kitevése (megfojtása) nemcsak a több mint Az egyház és az ifjúság. Irta: Konráth Frigyes. Toborozzunk a Harangszónak minél több előfizetőt!
