Harangszó, 1926
1926-12-26 / 52. szám
444 FJAkANCSÍrt 192» december 26 lőlflk. Már hatodszor rohantak át a befagyott folyón, amikor éles, ijedt, fájdalmas sikoltás hasított át a gyermekek jó kedvén. Minden tekintet egy irányba terelődött, a Pista kis szánkójára, amely fölborulva, összetörve hevert a jégen és az össze- zúzodt, vérzó kezű Pistára, akit mindenki nagyon szeretett s most nagyon sajnált. Egyszerre körülvették a pajtások a szerencsétlenül járt Pistát. Különösön Peri, az ő mindig hű barátja lépett hozzá és próbálta felemelni szegény játszótársát. Az pedig csak sfrt, vigasztaihatatlanul, míg oda nem érkezett édesanyja, aki fájdalmas jajveszékeléssel emelte föl gyermekét s vitte alacsony kis házába, hogy lefektesse, gyógyftgassa. Peri is utána ballagott.,Sírt, hogy most talán örökre elveszíti jó pajtását. A gyermekek pedig szétoszlottak; mindenki sietett haza, hogy elmondhassa, hogy a szegény Kovács Pistának a szánkója hogyan borult föl s hogyan törte el a karját a Pista. Pistához pedig eljött a doktor úr és vékony deszkalapok közé igazította törött karját, bekötötte s megparancsolta, hogy mozdulnia sem szabad 3 hétig. így aztán Pista lemaradt a karácsonyfa-ünnepélyről, melyet a templomban minden évben annyira szeretett látni. Nem vehetett részt a szeretet vendégségen és nem láthatta az örülő gyermekeket, akik a kis Jézus hozta ajándékokat mutogatják egymásnak. De most Pista szerette Jézust s mert várta az angyali üzenetet, mert minden este imádkozott, kérve Jézust, hogy gyógyítsa meg őt; nem maradt a karácsony este sivár, rideg, ahogy elképzelte. Édesanyja özvegy asszony volt, aki mindig másoknak dolgozott, hogy keresetéért minden napi kenyerüket megszerezze. Szegény volt, de gazdag Istenbe vetett hitében. Minden este elővette bibliáját s abból merített vigaszt, erőt a további küzdelmekre. A közeledő karácsonyra fiának örömöt akart szerezni, meleg ruháról, cipőről gondoskodni, jó •kalácsot sütni, — de a pénz orvosra kellett. S amikor este szomorodott szívvel tért ágyába, csak a Pista föl-föl hangzó imádkozására telt el szíve örömmel, hogy ilyen jó lelkű gyermekkel áldotta meg őt Isten Telt, múlt az idő, még csak egyet kellett aludni s itt volt a szent este. A szülők és gyermekek csapata elindult a kivilágított templom felé. A templom megtelt. Az oltár előtt pedig ott állt a karácsonyfa sok-sok ajándékkal, cukkorral, dióval, almával és körülötte az angyalkák serege énekelte: »Dicsőség a mennyben Istennek és békesség földön az embereknek*. Milyen szép volt az angyalok éneke . . . milyen szépen válaszoltak rá a hívek és gyermekek: »Krisztus urunknak áldott születésén . . .« — Mindenki ott lehetett, mindenki ott volt, csak Pista nem. Ott feküdt lázasan ágyában, melyet úgy állítatott anyjával, hogy láthassa a kivilágított templomot. Az ablakot is kinyitotta édes anyja, hogy az ének is behallassék — és Pista hallgatta az éneket, de ő is énekelt, mindent úgy, ahogy a templomban az ő társai tették. Azután ágyába kérte a kis Bibliáját mit a vasárnapi iskolában tanult meg forgatni, elolvasta újra és újra Jézus születésének történetét, aztán megint énekelt, imádkozott — s végre elaludt. Elaludt, de nem volt egyedül. Olt ült az ágya mellett két angyal és maga az Úr Jézus, aki meghallgatta Pista kérését, lejött hogy fájdalmán enyhítsen. És Pista álmodott. Látta Őt, amint leveszi karjáról a kötést, megsimogatja a sebet és az gyógyul — meggyógyul. Azután a vállára teszi a kezét és azt mondja: »Te is egy vagy amaz én kicsinyeim közül» — Jer és kövess engem.« Az angyalok pedig soha nem látott trombitákon csudálatos szép zenét játszottak . . . Olyan szép volt, oly fölségesen szép ez az álom, hogy Pista azt hitte ebből nem szabad egy fájdalmas valóra ébrednie. De fölébredt. S ime ott álltak ágya körül vasárnapi iskolás társai és énekeltek: Az áldott orvos közeleg A drága főpap Jézus, Szava-szívünk enyhiti meg Egyetlen üdvünk Jézus. Halld mint zeng az égi kar, Édes visszhangjaira S/ívemben is zeng e dal Jézus, Jézus, Jézus. A szoba közepén az asztalon pedig ott állt egy gyönyörű kis karácsonyfa, apró gyertyákkal, ragyogó csillagszórókkal, cukorral, dióval. És alatta a meleg ruha, cipó és édes anyjának is karácsonyi ajándék I Minden olyan szépen elrendezve. Pista pedig még mást is látott. Az Úr Jézust, aki meghallgatja a betegek imádságát, beköti a sebeket és örömet, fényt hint mindenüvé, ahova őt tiszta szívvel, örömmel, igaz hittel várják. Gyermekeknél. — Karácsonyfa alatt. — Megálljotok, ártatlan gyermekek! Tanulni én hozzátok elmegyek. Hol annyi szív magát vlgasztalá : A ragyogó karácsonfa alá, Ahol kicsi lábatok tipeget, — S előveszlek sorjába titeket, Hogy megtanúljam, ami legnagyobb, Mi nélkül én koldus-szegény vagyok: Hogyan kell hinni — s hinni, ah, mi jó, Mily édes-angyali s boldogító ? De nem kérdek egy szót se tőletek, Hagylak: örömetekben nőjjetek Nagyokká, jókká, mint az angyalok S rajtatok lelkem így elandalog — S csak nézlek, eszlek, — óh ki hiszi el? — Lelkem elámuló szemeivel I... Megálljotok, ártatlan gyermekek, Tanulni én hozzátok elmegyek I Ti teljesteli szívvel hiszitek, — Mert oly kitárt, oly tiszta szivetek: Ahogy születtetek, nyitva maradt, Nem csapdosá be szenvedély, harag, Hiszitek, Jézus vétetek beszél A színes csecsebecse fényinél; S látjátok, — ott van szemetek előtt — Rátok mosolygani szelíden Őt ; Látjátok aztán, amint elhalad, Ragyogva a karácsonyfa alatt... S ki volna vakmerő, sivár, hamis, Ki azt állitná, hogy valóban is Nem látnátok olyannak, amilyen : Hogy él ma is és mindenütt jelen, Hogy tenni sem kell mást, csak szólnia — Arcán mosoly, fején meg glória ?!... * * * Van-e hivő szív, mely vitáz, tagad : Gyermeki látás tisztább, igazabb? PETROVICS PÁL Zsidó-keresztény szekta. Ezen a címen Budapesten egy uj szekta van alakulóban, melynek tagjai ama zsidók, akik mindennemű vonatkozásban ragaszkodnak a zsidóság hittételeihez, csupán abban a hatalmas kérdésben üzennek hadat Izrael közösségének, hogy Krisztust vallják Messiásuknak. Földes Dezső dr. a Krisztust hívó zsidók vezetője egy fővárosi lap munkatársa előtt a következőket mondotta: »A mi hitünknek lényege benne van abban a határozatban, amelyet a Nemzetközi Zsidó Keresztény Szövetség 1925. szeptember 8 iki konferenciáján Londonban kimondott, hogy erőteljesen valljuk az Úr Jézus Krisztusban, mint a mi Messiásunkban való élő hitünket és az Ö benne való egységünket. Minket az választ el leginkább a zsidóságtól, hogy amíg azok várják a Messiást, mi azt valljuk, hogy a Messiás, akit az 0-szövetségi írások prófétái jövendöltek, Krisztus születésével már el is érkezett.«
