Harangszó, 1926
1926-12-26 / 52. szám
438 HARANQSZÓ. í926. december 26. nak hozzád tapadó folyondárjaitól, s fogadd szívedbe a ma szflletett Megváltót I óh meglátod milyen más lesz a kacagásod, az ólelésed, s minden órómód, ha így fogadod, s tartod magadnál a Názáreti Jézus Krisztust 1 Boldogságodat kereső asssonytest- vérem I Halljad hát az angyali üze- netet, s érezd meg, hogy miért örömhír az Úr Jézus születése, s miért örömünnep e karácsony ? Azért, mert az 0 születése jelenti néked a békének, a szeretetnek, a végtelen nagy nyugalomnak, tehát a boldogságnak a szivedben való megszületését 1 Miért futkozól hát össze vissza, miért kapkodsz fűhöz-fához, miért ontod hasztalan könnyeid záporát, hiába keresve így azt az igazi örömet, melyet Isten végtelen irgalma a karácsonyi üzenetben meg ad néked, óh tárd ki a szíved testvérem e gazdag vendég előtt, hogy lerakhassa nálad az ó ajándékait, mert csak akkor, hidd el csak akkor mondhatod igazán, — én már megtaláltam a boldogságomat 1 Irányi Kamiliné. Karácsonyi álom. Karácsonyi álom! Betlehemi emlékI Jászolböfcsős kisded. Isteni ajándék. Gfóriás anyának szent gyönyörűsége. Vajúdó emberi világ üdvössége. Csilfagrózsás mennyboít zengő angyafser’ge. Virághímes mezők Jámbor pásztornépe... Csillag fényjelére, akik útra kelnek. Csodás, varázslatos, szent karácsony este I Legyen áldott, aki nekünk ezt szerzettel Hirdesd fennen mély, nagy szentséges szerelmét, Karácsony 1 Te bűvös,,. Örökéltű emlékl Ihász Sándor. fütyülő, trombitáló, harsogó horkolása váltotta föl a szoba csendjét.. Ez végkép elkeserített. Összehasonlítottam elmúlt karácsonyaimat a jelennel, kedves igazi otthonomat és a mostanit. Láttam a szép tágas ebédlő szobánkat, benne a tündöklő karácsonyfát, körülötte ugrándozva kis testvéreimet. Édesanyám szelíd mosollyal jár-kel közöttük s kiosztja mindenkinek ajándékait, az utolsó kis konyhaszolgáló is kap valamit, csak én rólam nem emlékezik meg senki, csak nekem nincsen karácsonyfám I Hirtelen elhatározással elővettem a fenyőágacskát, amit még napközben törtem magamnak, — az udvaron fölhalmozott tüzelőfa egy nyers hajtását — s a párnám alá rejtettem akkor. Óvatosan levágtam két kicsi gyertyának valót a Fra’Mám viasztekercséből s az ágon megerősítettem. Volt már karácsonyfa, csak ajándék nem volt még rajta. Keresgéltem a ládámban, de bizony a sok jó pogácsa, perec, dió, alma, Jézus születése. Irta: Dr. Schlitt Gyula. E gy boldog gyermekálom, mely Isten kegyelméből e világ számára valóra vált. Évezredeken át vándorolt ez álom a vágyakozó emberek szenvedő lelkén keresztül, míg nem az Istennek kö- nyörtiletessége Jézus megjelenésében kitárta számára a megvalósulás kegyelem kapuit. S az álom valóra vált I Mennyi könny hullott addig remény nélkül — a boldogtalanság kínzó tfi- zét gerjesztve a szívekben — a kedves halottak hideg sírjaira ? A bűnök békjói között vergődő, hány szív tört meg a bűntudat suhogó ostorcsapásai alatt? Hány fohász szállt addig vigaszt keresve a setét bizonytalanságban az önnönmagában meghasonlott lélek segítség után kiáltó mélységeiből? Minden nemesebb gondolatra a szeretetlenség verte rá bilincseit, minden szebb vágy elé a reménytelenség dobta sorompóját. Az akkori világ a tört remények, a megkötött vágyak temetője volt, hol minden eszmére, minden tettre a halál írta rá jellegét. Boldogtalan nép I s mégis élni akart! a megvígasztalhatatlanság poklában szenvedni, de élni I miért ? A bánat setét láthatárának végtelensége felől egy boldog álomnak enyhe, meleg fénye játszadozott árva szívükkel. A megváltásnak ösztönszerű sejtelme biztatta a népeket a célnélküli élet- teher vonszolására s a végtelenség ■ határinál feltetsző álomban csillant meg számukra először a nagy jövő boldogságának égi Iáagoszlopa. Az isteni kinyilatkoztatás kegyelem útjain egyesek lelkében e sejtelem miket az édes anyám a ruháim közé rakosgatott, elfogyott már lassankint s én semmit sem találtam. Mégis I a legfenekéry a papiros alá elbújva, ott húzódott me$, két szem aszalt szilva. Fölkötőztem ezt iát cérnaszállal, meggyújtottam a gyertyákat^ s nagy búbánattal a szivemben, ott sírdo- gáltam a karácsonyfám mellett, szegény, gyámoltalan, magányos kis gyerek 1 Megöregedtem, sok csapás ért, ezt a keserves órát mégse feledtem el, — ha- sonnló emlékektől szeretnék megkímélni másokat, mig hatalmamban áll. Ezt a történetet mesélte el nekem az öreg úr, Isten nyugosztalja a haló porában. Nagyon megtetszett ez akkor nekem, gondoltam elmondom, hátha más is örömét leli benne. Hátha eszébe jut valakinek az Üdvözítő mondása: „Valaki közületek jót cselekszik az én kicsinyeimmel, énvelem teszi azt!" (Vége.) tudattá izmosodik, meglátják, kiről az álom szól, kiről a sejtelem beszél; róla álmodik minden gondolatuk, róla beszél minden szavuk s cselekvéseikben testet öltő lényét, mint egyedüli szabadítót ragsdja meg a népekben életre keltett remény: A Messiást, Isten szolgáját, a Krisztust. És vakító fényességbe bomlik az éjszaka; a megnyílt mennyekből nem látott fény árad szerte s varázserejével megtölti a paloták termeit, a a kunyhók fullasztó zugát. Angyal h^gok szállnak fent, mint sírból kelt remények édes zenéje, mindenütt egy — a megbékültség mámorába ringató édes zűrzavar zsong, majd égi harsona kiáltásává olvad: >Ne féljetek I mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az égész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megváltó, ki az Úr Krisztus... € S lent a búnak eresztett fő égnek péz, a szív másként dobban, Isten kezét érzi, megtanult hinni, erősnek lenni, a kétségbeesésben bénává vert kezek összekulcsolódnak, megtanultak imádkozni s többé nem a halál, de az élet írja betűit az emberek arcába. Karácsonyi versek. — Karácsonyi ének. — Megfáradt szív ma felejtse terhét, Beteg ha szenved, törölje könnyét, Kétkedő lélek tekintsen égre: — Aía született meg az áldás, béke — Zengjen dalt érte. Leljen testvérre ma minden árva S ki segít rajta legyen megáldva. Hontalan vándor tanyára leljen, Minden ajakon háladal keljen, Égbe emeljen. Szeljen kenyerei dús a szegénynek Hadd felejtse, hogy terhes az élet. Ragyogjon mosoly ma minden arcon Ne legyen senki az áldott napon, Ki panaszkodjon. Vidám tűz égjen minden szobában, Gyermekszív álma valóra váljon — Kicsi fenyőfa, bábu, kard, puska, A kis hívőknek hirdesse újra: Eljött Jézuska. Patyolatfehér karácsonyeste Legyen eljöttöd uj élet kelte. Betlehem legyen minden falucska, Hitcsillag fényjlen új reményt gyújtva Sötét ulunkra. Óh áldott Jézus, jöjj el a földre, Szivünk kéréséi, imáját töltsd be. Tanítsd meg arra a magyar népet Hogy szeretetböl fakad oly élet Mely nem ér véget. BUTI SÁNDOR.