Harangszó, 1926
1926-12-12 / 50. szám
422 HARANQSZÓ. 1926. december 12. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Claude Farrére francia iró Budapesten felolvasást tartott. Felolvasásának tárgya „A nőu volt. A nőről beszélt. A nő a múltban, jelenben és jövőben, legalább is ez volt előadása címe. — Nem vagyok feminista és nem vagyok antifeminista -- kezdte beszédét. — Nem vagyok forradalmár és nem vagyok retrográd. Ősz hajam lett, sokat láttam és ennélfogva az emberektől már csak kivánnivalóm maradt: legyenek boldogok. — Erre azután kifejtette Claude Farrére, hogy a nő maradjon meg a régi tradíciók mellett, ne emancipálja magát férfipályákra, ne döntse le a a korlátokat, hanem tartsa magát a családhoz és a valláshoz. Ezt az életnézetét nagyon színesen variálta, sok romantikus idézettel Pierre Lotyból és ismeretlen költőkből. A Protestáns Család és Iskola könyvei Wellisch Bélánál Szentgotthárdon (Vas megye) rendelhetők meg. tanulás mellett a nélkülözés, rögtön alkalmazta könyvtárnoki minőségben, s bár az állás csak sine cura volt, el kellett foglalnia a könyvtár melletti nyájas kis szobái s a professzor úr asztalánál étkeznie, hogy későn-korán kéznél legyen. Tarczaliné asz- szonyom híres jó törtjén aztán hamar erőre kapott a kiéhezett diák, s ha őrizetlen pillanatokban már vígan fütyörészve rakosgatta a könyveket, akkor volt csak az öreg úr megelégedve könyvtára állapotával. Ha egy-egy hirtelennövésű siheder már nagyon m merészen nyújtogatta elő foszladozó nadrágjából csomos lábszárait, a jólelkű pártfogónak rögtön akadt egy hasonló rendeltetésű ruhadarabja, amit elrontott a szabó és öiült, ha túladhatott rajta, — köhécselÓ6re hajló, szflkmellű fiúknál meg épen nem tűrhette a télt kabát nélkül való állapotot, menten odaadta nekik a magáét, amelyet valamely képzelt oknál fogva úgyse használhatott. Ilyenformán Tar- czali uram szsbószámlája esztendő végén olyan csinos összeget képviselt, mint valami divathős dandy-é. A tekintetes asszony — aki egy kissé házsártos természetű hölgy volt — nem mondom, hogy nem zúgott egy kissé eleinte mindezek miatt, de mert tapasztalni volt kénytelen, hogy máskép oly engedékeny férje, pazarlási hajlamáról ez irányban nem hajlandó letenni, jól rendezett vagyoni állpotuk mérlegét se billentették le e jótétemények — okos és jószívű lévén emellett, elvégre belátta, hogy elhalt gyermekük emlékét méltóbban nem ápolják, és hűségesen kezére járt mindenben férjének az emberszeretet eszép munkájában. Ahogy a karácsony-estét ünnepelték a a Tarczali házban, az meg épen példátlan volt a maga nemében 1 (Folyt. k5v.) Az ádventi próféta. Sötét éjszakára ráhajolt a hajnal, Sötét ég kárpitját nyitotta egy angyal. Napsugár karjával verőfényt hullatott És az alvó, fáradt lelkek Mind-mind felébredtek, Mint tavasz csókjára hideg tél rabjai: Ibolyák, rózsák, erdők, mezők, rétek! És a győztés hajnal bíbor bölcsőjében Prédikált az angyal bátor szívvel nékem: Nézz erdők mélyére, kis patak partjára, Ott készül az Isten elküldött szolgája. Testét alig pár darabka Bőrből összetüzdelt koldusrongy takarja. Csendes imát mondó szája Puha, foszlós kenyér morzsáját se látta. Sáskát, édes mézet bőven ád az erdő. . . Kinek a lelkében szent hivatás láncol, Kinek a hű szíve hitvallásra bátor, Éhség legyőzésre annak elegendő! Mégis mennyi erő! Kemény lépésire megropog az avar. Sírba temetkező Száraz ágak, gályák sorban összetörnek. Jó lesz szemfedőnek. És a szeme villan, mintha villám sújt na Múltak csendes álmát őrizgető útra! Mikor ott az égen hajnalpír halódva Utolsókat lobban, Hangja idehallik: Kiáltó szó vagyok, Amellyel az Isten figyelmeztet mostan, lm a nap feltámadt, betölt az ígéret, Temetők kapuin kopogtat az élet! Készítsétek el az Urnák elhagyott ösvényét! Vigyétek e napnak boldog üzenetét, Ahová csak mentek, híráelve szerteszét! Régi bűn hajléka dübörögve omlik Bele a mélységbe, le egész a porig ! Csak egy, ami segít, csak egy, ami megtart, Csak egy, ami boldog jövendőbe mutat: Készítsétek el az elhanyagolt útatl Hiszen ahogy éltek, áldás helyett átok, Térjetek meg onnan, hol most bűnben jártok! Elsuhant az angyal, többé már nem látom, De akit mutatóit, a szívembe zárom. Advent prófétája, jövel, hirdesd nékünk: Elközelgett immár a mi üdvösségünk! Szivek ajtajában zörgetve megállóit! Aki meghallgatja, aki befogadja, legyen áldva áldott!!! SCHÖCK GYULA. Kettős ünnep Somogydöröcskén. Felemelő kettős ünnepe volt a somogy- döröcskei ev. egyháznak és a messze vidékről összesereglett ev. híveknek november 21-én. E napon avatta föl Schöll Lajos főesperes nagy áldozatokkal (kb. 300 millió) költséggel renovált templomot és a helybeli dalárda által 17,000,000 költséggel emelt hősök emlék oszlopát. Reggel 6 órakor a helybeli zenekar a templom tornyából ébresztővel „Erős vár ...” és a Hytn- nusszal intonálta a nap ünnepi hangulatát és a híveket a nap ünnepi áhítatára előkészítette. 10 órakor vette kezdetét az ünnepi istentiszteiet. „Erős vár...“ hangjai mellett vonult be a hivek serege szerett templomába. Az oltári szolgálatot vitéz Berkényi Ede, herényi lelkész, látta efimá- val, teljes lyturgiával és a 84. Zs. fölolvasásával, újbóli közének után a főesperes lépett a feldíszített oltár elé a helybeli és az ecsényi lelkészektől kisérve és Ezék. 47.1-12. alapján tartotta meg szent beszédét. Mindenekelőtt hálával adózott a döröcskei gyülekezetnek, hogy nagy áldozatokkal Isten házát méltóan renoválta s ezzel bizonyságot tett hitéről és szeretett temploma iránti ragaszkodásról. Majd rátért Ezékiel látomására, aki tátja a templomból, a szentélyből kiáradó folyót s ahová e folyó alá megyen élni fog minden és partjain mindenféle ennivaló gyümölcsfája emelkedik fel: levelei el nem hervadnak és gyümölcsei el nem fogynak, havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szentélyből folyik ki.-“ — Folyjon ezen templomból is az életnek vize a gyülekezet minden egyes tagjaiba, hogy legyenek zöldelő egészséges fák, amelyeknek gyökereiben rostjaiban szabadon jár a tápadó nedv az evanf*. tiszta öntudat és az egyház, Isten, haza iránti szeretet; maradjon meg az Uten házának szentsége örökkön örökké a gyülekezetben, itt csendesüljön el az epedök bús fohásza, özvegyek, árvák keserű könnyei. Áldott legyen mindezekért Isten és ami Urunk Jézus Krisztusnak atyja, ki megváltott minket minden lelki áldástól a mennyekben a Krisztusban és ő, aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig. — Majd a dalárda énekével, Szakk Bözsi és Taubert Bözsi megragadó kettós énekükkel és a helyi lelkész, Dr. Völfel Gyula imájával és áldásával a fényes templomavatási ünnep befejezést nyert. Az istentisztelet után ünnepélyes közgyűlést tartott, amely alkalommal a jegyzőkönyvben megörökített a nap és a templom renoválási története, hogy az utókornak is hirdesse az apák hitét és Isten szentséges lázához vaió ragaszkodásukat. A hősök emlékoszlopának felavatása d. u. 3 órakor kezdődött. Megjelentek ezen alkalommal a járás szolgabirája, a vitézi szék kapitánya, vitéz fonyódi Merkóczy Antal tábornagy, a körjegyzőség öt községének leventéinek élén a közjegyző. — Az ünnepély a „Szózat“ eléneklésével kezdődött, majd Schöll Lajos főesperes ünnepi istentisztelet keretében felavatta a hősök emlékoszlopát. Ménes József hadiárva, irredenta szavalata után a dalárda újból: „Á'dd meg Isten szép hazánkat“ énekével emelte az ünnepi hangulatot Simon Ottó tanító vezetése mellett. Ezek után következett az emlékoszlop ünnepies megkoszorúzása. Majd a dalárda elnöke Dr. Wölfel Gyula lelkész átadta a szobrot a község bírójának azon szives bízással, őrizzék meg ezen emléket azon szeretettel, amely szeretettel a dalárda emelte. A leventék dísz- elvonulásban hódoltak a hősök emlékének. Hymnusz hangjai mellett oszlott szét az ünneplő gyülekezet. Végezetül ide iktatom községünk öregjeinek szavát: „Tisztelendő úr, ilyen szép nap még nem volt Döröcskén.“ EGYRŐL-MÁSRÓL. A mindennapi életből. Helytelen szokások. Dohányzás. Ez is egy igen-igen elterjedt rossz szokás, semmi egyéb. Nélküle szépen meg lehet élni. Hisz
