Harangszó, 1926

1926-11-28 / 48. szám

XVII. évfolyam. 1926. november 26. 49. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Lantul ajdonca: I DuistUl LntDsr-SxOTBUtfl. ti Omigoa I.Btlier-Siöret- »é(t hlTatalaa lapja. Ktalratok, alőfiiotéal dijak 6a rokluroáolók a HARANüSZO aserkesatd- kladdhlvatalának Ssentfotthárdra (Vasvm.) küldendők. Elóflzetést elfogad minden erang. lelkész 6a tanító. Megjelenni minden vasárnap. 9 Jézus fényes világunk. Jövel, mi szép napunk. Saarkaaitó-kl adóhivatal: SZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. FlókkladóhlTatal .Luther-TirsasAg" kőnyv- kereakedése Bndapeat, VIII., Sientklrályl-u. Sl/a. A „HARAJIHBZO“ alőfiaetóal ára: a negyedik negyedórra 18.000 korona. Félévre 80.000 korona. Csoportos küldéssel 10*/e-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a 1Y. negyedre 20.000 K. Az alázatos király. Máté ev. 21 .5. „íme a te királyod jö hozzád alázatosan.“ I tt állunk az ú] egyházi esztendő kü­szöbén, mint szorongó szívfl ván­dorok egy ismeretlen birodalom ha­táránál. Lelkűnkön keresztűlsuhog az aggodalmak szele, előttünk a bizony­talanság... de ime az egyházi esz­tendő első reggelén megszólal az evangéllom lelket csendesítő szava: »íme a te királyod jő hozzád — alá­zatosan! . . .< Alázatosan . . . nem fenyegetéssel, nem ijesztéssel, de a szerető szív édes szavával — nyitsd meg előtte szfved ajtaját 1 Nem erő­szakkal akar uralma alá kényszerí­teni, szelíd intésekkel beszél hozzád 8 a szeretet aranyszálaival akar magához vonni I... Jön 1 nem úgy mint félelmetes hadvezér, hogy se­beket üssön, hanem inkább régen sajgó fájdalmakat akar meggyógyí­tani, régen vérző sebeket bekötözni, mint irgalmas samaritánus... Jön I — hogy ő legyen minden szenvedő­nek vigasztalója, minden nyomorú­ságban segítő ; jön I bűnbocsátó ke­gyelemmel, aggodalmakat leverő bé­kességgel, halált meggyőző örök élettel; jön ! és vele jön az ő menny­országa, békességnek és örömnek áldott országa I... »íme a te királyod jő tehozzád — alázatosan I... * Mi­lyen jó ezt hallani nekünk, új egy­házi esztendő ismeretlen földjére lépő vándoroknak 1 És a többi vasárnapok is mind ezt ismételgetik majd: »A te királyod jő tehozzád alázatosan!...< Hiszen valahányszor felhangzik a templomi köszöntés: A mi Urunk a Jézus Kri**tus kegyelme legyen mind­nyájunkkal, valahányszor prédikál- tátik az evangéliom, és az alázatos király nevében kegyelem és bűn­bocsánat hull lelkünkre, valahányszor a békesség fejedelmének kegyelmi asztalához térdepelünk, és valahány­szor az ő kicsinyeinek homlokára hull a keresztség vize — mindannyi­szor az ádventi köszöntés megy titok­zatos módon teljesedésbe I... így jön az alázatos király mihoz- zánk! Alázatosság útján... feléje dobogó szívekhez 1... „A nagy király jön, hozsánna, hozsánna! Zeng a kiáltás előtte, utána; H azánkban mint nagyobbára föld- mivelő országban népünk anyagi megélhetése, boldogulása, jóléte első­sorban az évi termésmennyiségtől függ. Azonban Magyarország éghaj­lata mindig szeszélyes volt, úgy hogy előre sohsem lehetett tadni, hogy jég, árvíz, kedvezőtlen időjárás nem pusz­títja-e el a keserves munka gyümöl­csét. Azért minden évben aggodalom­mal nézünk az aratás elé, mert ha a szántóvető keveset arat, megsínyli azt mindenki. Az idén is aggodalommal töltött el bennünket a szűnni nem akard esőzés, a sok vihar s más elemi pusztítás; az aratás előtti hetekben már-már minden reményt feladtunk. Aminthogy sok helyütt a gazda bi­zony sfrva tekint az aratás gyenge eredményére. De azért — ha nem is öntötte valami bőven az édes anyaföld az idei áldást — átlagban véve mégis csak megtermett népünk mindennapi kenyere. Ez is valamit Hála legyen érte az aratás Urának 1 Panaszkodnunk semmiesetre sem szabad, különösen ha azokra a vidé­kekre gondolunk, melyeken a termé­szeti csapások majdnem elpusztítottak. Hát még ha eszünkbe jutnak azok a külföldi országok, ahol földrengé­Zö!d ágakat szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Oh áldott Jézus, ki bírsz a világgal, Jöjj mihozzánk is alázatossággal, Tégy tulajdon népeddé bennünket, Vezéreld jóra egész éltünket. A nagy király jön hozsánna, hozsánna! Zengjük, kiáltsuk előtte, utána; Hintsük be útját mi is zöld ággal És ünnepeljünk szent búzgósággal.“ Ámen. sek, szélvészek, nagy járványos beteg­ségek nemcsak milliárdokra rúgd anyagi kárt okoztak, hanem egész vidékeket földönfutóvá tettek s em­beri életek tízezreit pusztították el. Miközben szívünk megtelik rész­véttel a szerencsétlenek iránt, önkén­telenül elgondolkodunk: mi az oka annak, hogy a világkormányzó isteni Akarat egyeseket megkímél, másokat lesújt. És miért épen ezeket, miért nem amazokat. Hiszen akik megki- méltettek, azok nem jobbak, akik szerencsétlenekké lettek, nem rosszab­bak másoknál I Mindnyájan egyfor­mán bűnös emberek vagyunk! És ha végiggondolunk a legutolsó évtized szörnyűségein : a világháború szenvedésein, szörnyű sebek kínjaiban elpusztult százezrein, földönfutóvá lett néptömegeken, csonkák, bénák, vakok szerencsétlen táborán, békés, gyanút­lan »hinterlandiak« sajnálatraméltó pusztulásán, akiknek éjnek idején kel­lett futniok a betörő ellenség elől, vagy akiknek ágyutflz ölte, gyújto­gatta csendes falvaikat, tette tönkre minden vagyonukat: elgondolkodunk: milyen különös, hogy épen minket — aki ezt írom, aki ezt olvasod — épen minket került ki a veszedelem I Épen minket, akiknek pedig mind­nyájunknak van közeli ismerőse, ro­Akik az Istent szeretik,.. Irta: Hering János.

Next

/
Thumbnails
Contents