Harangszó, 1926
1926-11-14 / 46. szám
1926. november 14 HARANQSZÓ. 389 Évmegnyitó. A m. kir. Erzsébet tudományegyetem evangélikus hittudománvi karának tanévi évmegnyitó ünnepélye. F. évi október hó 24-én az ev. templomban tartott ünnepi istentisztelet után. melyen Dr. Deák János egyetemi tanár hirdette az Igét Máté 9. sa-38. verse alapján Sopronban a városháza dísztermében ünnepi keretek közt számos előkelőség jelenlétében folyt le. Ott voltak az egyetemes egyház képviseletében Báró Kaas Albert dr. nemzetgyűlési képviselő, a Luther Szövetség elnöke, Tóth Zsigmond dr. egyetemi tanár, mint a pécsi egyetem képviselője, dr. Pröhle Vilmos a Pázmány Péter tudományeeyetem tanára, vitéz Simon Elemér főispán, Qévay Wolff Lajos alispán, Papp Kálmán apát, városplébános, és más közéleti előkelősépek. A magyar hiszekegy hangjai u‘án Strá- ner Vilmos prodékán emlékezett meg röviden az elmúlt tanév kimagasló eseményeiről, Majd D. dr. Prohle Károly e. i. dékán emlékezett meg Stráner Vilmos volt dékán három évi működéséről. Neki jutott — úgymond — az a történelmi fontosságú feladat, hogy a theológiai fakultást a kezdet rendkívüli nehézségein át a rendes életfejlődés útjára vezesse. Hivatásának nemcsak becsülettel, hanem sikeresen felelt meg, úgyhogy a fakúltás ót, aki a volt soproni theológiai akadémiának is négy évig volt igazgatója, két Ízben is újból megválasztotta dékánjának és igy a törvény szerint megengedett leghosszabb időtartamon át három éven keresztül ruházta rá ezt a felelősséggel terhes tisztséget. Ezután „A magyar evang. theológia sajátos helyzete és feladatai“ elmen szólott A rendkívül világos és mégis mély járású értekezés, amely a tényleges körülményekkel számoló józan Ítéletével egyházi életünknek sok bajára is helyesen mutat rá, remélhetőleg hamarosan egész terjedelmében megjelenik nyomtatásban. mely vitte, vitte, messzire a szülőfalujától — talán örökre. — Polgárné pedig szép csendesen haza ballagott. Nem okozta azokat, kik elvették tőle a fia szivét, rosszá igyekeztek tenni, csak azért fohászkodott, hogy javuljon meg és térjen vissza minél hamarabb. — Mire hazaért a faluba, már hajnalodott. Fiát ezalatt a vonat vitte ismeretlen vidékeken keresztül a fővárosba. Mogorva volt egész úton. Időnként megtapogatta a zsebében levő cédulákat, melyeket a városban lakó munkás ismerőseitől kapott Ezekkel remélte jövőjét megalapítani. Fáradságos út után végre reggel megérkezett. A városba érve hosszas keresés után megtalálta azt az embert, akit keresett. Már beszélt vele a városban néhányszor. Megígérte Jóskának, hogy bejuttatja a gyárba. Először lakást szerzett neki. Este már új tanyáján hajtotta álomra fejét, de előbb lakótársaival néhány üveg bornak a fenekére néztek, miközben hangosan éltették a világboldogító eszméket és az új jövevényt. Másnap sikerült pártfogójának Jóskát bejuttatni a gyárba. Hamar megszokta a tennivalókat, testi ereje és ügyessége volt hozzá. Nappal dolgozott, estéit pedig otthon vagy korcsmában töltötte, vidám cimborák társaságában. Különösen addig örvendett közkedveltségnek, míg a hazu'ról hozott pénzből vendégelte társait. Folyt. köv. Megható jelenet volt, amikor az előadás befejeztével D. dr. Pröhle Károly e. i. dékán szívhez szóló, lelkiismeretbe markoló szavak kíséretében kézfogással a 32 újonnan felvett hallgatót, köztük saját leányát, Pröhle Irént, az egyetemi polgárok sorába iktatta. Az újonnan beiktatott hallgatók nevében Friedrich Lajos köszönte meg a felvételt és őszinte szavakkal tett vallomást arról a Krisztusról, aknek szolgálatára elkötelezték magukat. Utána Payr Sándor egyetemi tanár olvasott fel részleteket „Széchenyi vallásos lelkülete“ cfmü tanulmányából: benne a legnagyobb magyar jellemének vallásos gyökereit igyekezett megragadni azért, hogy azt a mai felekezeti harcoktól feldúlt társadalomnak eszményképül állítsa oda. Reméljük, hogy kiváló egyháztörténészünk e rendkívül értékes munkája hamarosan nyilvánosságra kerül egész terjedelmében. Az előadás befejezte után az ünnepély a Himnusz hangjaival ért véget. Dr. Zsigmondy Jenő, a bányai egyházkor, felügyelője. OLVASSUK A BIBLIÁT! Egyházam és Istenországa. Nov. 15. Egyházam neve kötelez. I. Korinth. 1.2. A Krisztus nevéről nevezett keresztyén ember legelső kötelessége, hogy a Krisztus evangéliumának lelkes követője legyen. Nem evangélikus ember az, aki nincs tisztában azzal a hivatásával, hogy ö a Krisztusban megszenteltetett s ennek következményei is vannak. Meg kell mutatnom, kicsoda számomra a Krisztus. Erre kötelez evangélikus egyházam neve. Nov. 16. Bátorságom alapja. Máté 16. 18-18. A Jézus Krisztus egyedül álló, magasztos nagysága fölemel engem is, mert az övé vagyok. A hitem oda visz Hozzá s eltávolít a világtól, erőssé bátorrá tesz; ez a hit az a kőszikla, melyre reá építem életem várát és nem veheti azt be bár ostromolja, a sokféle elmélet, mások rossz példája. Ez a hit az egyházam alapja; ezen állok én is. Ez tesz isten orssága polgárává. Nov. 17. Munkám célja. Ap. cs. 2.87-39. Milyen felségesen szép látókör Istenországának és egyházamnak ez a találkozása Mindkettőnek ez a célja : megtért emberek áltál megmutatni a szentlélek ajándékait. Azért becses nekem az egyházam, mert egyedül Isten országának a terjesztése a célja. Ennek a célnak a szolgálata az én életfeladatom. Nov. 18. Az én királyom. I. Korinth. 15. 26. Istennek uralkodnia kell, de nem személytelen törvények és elvont eszmék által. Isten személyes uralkodót adott nekünk a Jézus Krisztusban; általa akar uralkodni. Egyházunknak a Krisztus a feie, aki az Istenországának a királya. Az ö. zászlaja alatt szolgálok egész életemben. Nov. 19. Az elődök példája lelkesít. Zsidók korint. levél 13.7-o. Az örökkévalóság útjain járunk. Isten örök jelenben él, de a mi számunkra van múlt és jövendő is a jelenen kivűl. A múlt olyan példákat mutat fel, amely méltán lelkesíthet minket. Megbecsülöm egyházam múltját, mert látom benne Isten országának lelkes bajnokait. Nem lehetek méltatlan hozzájuk. Nov. 20. Istenországának útja az egyházban. Zsidókhoz irt levél 3. i, 7-15. Jézus szüntelen arra figyelmeztet, hogy tökéletesedjünk, a tiszta keresztyén hitben fejlődjünk és gyarapodjunk. Ugyanezt kívánja tőlem az egyházam. Épen ez mutatja, hogy nincs és nem is lehet ellentét a kettő között, sőt a törekvések azonosságát látjuk. Aki jó evangélikus, az az Isten országának is jó polgára. Ilyen vagvok-e én? Non. 21. Isten lelkének vezetése alatt. I. Korinth. 3:i6-i7. Mint egyházam tagja, mint Isten országának a polgára egyre vigyázok szüntelen: maradjak az Isten lelkének vezetése alatt. Érhetnek támadások, hordozom békével, mert nem emberek tetszését keresem. Ha a munkámért, a törekvéseimért támadnak, az Isten templomát rombolják. Isten megvédi az Ő ügyét. Bátran hát az Isten lelkének vezetése alatt előre I MarcNck Junen. Ä németországi Gusztáv Adolf egyesület közgyűlése. (4) Kaiserswerthbol visszatérve, este 8 órakor vette kezdetét a második nyilvános 8lés. Már jóval 8 óra előtt telve volt az egész terem. Különösen előkelő vendégeket várt ez alkalommal a Gusztáv Adolf egyesület dr. Stressemann külügyminisztert és dr. Kütz belügyminisztert. Amikor pont 8 órakor D. Rend- torffal az élén bevonultak a miniszterek, az orgona Bachnak; Toccata D-Moll előjátékkal nyitotta meg az esti ünnepélyt. S amikor az előjáték után az ezernyi és ezernyi ember rázendített Bogatzkynak szép énekére : »Wach auf du Geist der ersten Zeugen<, bizony a miniszterek is nagy búzgósággal énekeltek. D. Rendtorff nagystílű megnyitója
