Harangszó, 1926
1926-10-31 / 44. szám
374 HARANGSZÓ. 1926. október 31. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A nemzetgyűlés új elnöke: Zsitvay Tibor vasárnapi beszédében Kecskeméten a kommunistákhoz hasonlította azokat, akik a társadalom békéjét megbontják és a gyűlölet harsonáit fújják. „Innen hirdetem, Kecskemétről — mondotta többek között, — hogy nagy, szent közösségben kell küzdenünk a boldog Magyarországért és mindig csak egyre kell gondolnunk: vissza ne térjen soha többé a gyűlölet szelleme. A keresztyén erkölcs a megértésben gyökeredzik A felelőtlen elszóla- lások kora lejárt ...A magyar boldogulás kapujában a megértést hirdetem és a felekezeti egyetértésre hívom fel a becsületes embereket. “ Rendkívül kívánatos volna, hogy a nemzetgyűlés elnökének felhívása úgy a többségnél, amint a kisebbségnél meleg visszhangra találna. Mi azonban valahogyan úgy érezzük, hogy elérkezett az ideje annak is, hogy megértés tekintetben nemcsak beszélni, hanem tenni is kellene már valamit. Apám, Anyám. $yermefu színemnek Ijála nirágatt, éfrekbereslyánjáf hintem siretokra. Gennyes gondolatom öleli Fejfátok: mikánttia borulnék, — áldott harciéira. Minden üirágemal siretokra piszém, imádkezé szinttel, És lelkem oltárán erékmécskéni ágé, áldé 'szeretettel. Stollné HÜDY ILONA. OLVASSUK A BIBLIÁT! Reformáció után. Nov. 1. Nem felejteni. Józsue 24 . íe—28. Csak egy reformációról szoktunk beszélni, pedig Isten országának története tele van reformációkkal. Nem kisebbedik, hanem nő ez által a miénknek jelentősége. Valamennyije után arra volt szükség, hogy mindjobban megértessék. Ne kegyeletből ápoljuk a reformáció emlékeit, hanem, hogy mindjobban nyilvánvalóvá legyen, hogy mi történt abban. Érted-e már a reformáció nagy »jeleit* és kész vagv-e igazodni ahhoz? Nov. 2. Megbecsülni Isten embereit. I. Sámuel 7. Reformációt csak Istentől felgyújtott emberek hajthatnak végre. Ezt a törvényt látjuk. De látjuk-e, hogy reformációk lezajlása után sem szabad átadni a vezetést diplomatáknak, ügyes és „szerencsés kezű* embereknek. Mennyi reformálás ment ezáltal tönkre! Sámuel mindvégig Ítélhette a népet. Mikor lesz nálunk olyan reformáció, mely később is azokhoz igazodik, akik az Úrral való életbe legmélyebben behatoltak. Nov. 3. Csendben munkálkodni. I. Kir. 19 . »—is. Illés nagyszerű reformációját utólag az fenyegette, hogy nem akart betérni a csendes áthatás vonalaiba. A reformáció tűz képében játszódik le (I. Kir. 18), de aztán eljön az idő, mikor az Úr már nincs a tűzben, hanem a kovász, a só, mustármag és a búzaszem törvényében. Aki folyton csak a tüzet akarja, az ép olyan ellensége a reformációnak, mint az, aki a tűzet sohasem akarja. Nov 4. A keresztből élni. II. Krónika 34 . e, 35 .«. Józsiás a templom helyreállításával meg akart elégedni, de még a törvénykönyv felfedezésénél sem volt szabad megállania. Nem elég. ha a reformáció csak a bibliával való foglalkozásig vezet el. A reformációnak ahhoz kell elvezetni, akiről a Biblia eleitől végig bizonyságot tesz: az Isten Bárányáig. Ha nem tudunk élni az Istennek értünk hozott büntörlő áldozatával, akkor minden megromlik s még rosszabbá lehet a reformáció után is. Nov. 5. Nem megalkudni. Luk. 12 48—57. Sohasem volt oly nagy Isten népének felelőssége, mint ma. Annyit tudunk, annyit láttunk, annyi van ránk bizva! De ha megalkuszunk, senkinek sem használhatunk vele. Valaki azt mondta: Isten gyermekei nem azzal lehetnek á’dására másnak, ami a világban is megvan, hanem azzal, ami elválasztja őket. Es ha te nem tudsz mindennel szakítani, legalább ne ítéld el azokat, kik az Úrért erre is készek. Nov. 6. Lélekben folytatni. Qalata 2.14, 3.7, Testben fejezni be, — nem ez-e a sorsa minden reformációnak. A tudósok kimutatják, hogy eddig minden ideális, forró, lelki mozgalom kihűlt, önzővé vált és megmerevedett, De ne felejtsük, hogy minden mozgalom emberekből áll. És ha lehetséges, hogv az egyes lélek Lélekben folytassa, amit Lélekben kezdett, akkor a reformációnak sem kell testben fejezni be. Ne panaszkodj az, egyházra I Nézd meg, hol vagy magad! És éld eléje a többé — nem — én — életet! Nov. 7. A gyülekezet angyalává lenni. Jelen. 2.17. Nem az oltár szelén jelent ez egy aranyozott gipszfigurát. Ma már sokan nem értik, pedig a reformáció egyik nagy műve az volt, hogy helyreállította a gyülekezetek angyalainak arany gyertyatartóját. Legtöbb helyen ma már az a baj, hogy nincsenek a gyülekezetnek angyalai. Pedig az átadott életű kis sereg a reformáció erőinek a hordozója. Ők támaszthatnak uj reformációt, de ők is tehetijc feleslegessé azt. Uram, támasz angyalokat a reformáció után a gyülekezeteknek. uíi» Aladár. ,Jefte fogadalma1 Sopronban. Az a megtiszteltetés érte a Győri Evang. lfj. Egyesületet, hogy a Soproni Ev. Leánykor meghívta a »Jefte fogadalmai c. bibliai drámának győri szereplőit, a drámának Sopronban való előadására. A liceum tornacsarnokát díszes kOzOnség töltötte meg és nagy érdeklődéssel hallgatta végig az előadást, sokat tapsolva a szereplőknek. A Soproni Leányegylet, élükön Hegedűs Ilonkával, fáradozott a megfelelő környezet előállításával. Králik Gusztáv líceumi tanár segítségével gyönyörű színpadot állítottak fel perzsa szőnyegekből keleti sátort ábrázolva, melyben feltámadt előttünk egy kép az ószövetségből: Jefte (Kuszák István) Izrael fejedelmi bírája száműzetésben él Tob földjén, ahol szomorú napjait finomlelkű, szép és egyetlen leánya Mirjám (Stöger Lola) és kedves, bájos barát nője Aksa (Nits Zsófi) osztják meg. Velük van Jothám herceg (Isó Pál) is, Mirjám vőlegénye. Ámde az ős ellenség, az ammoni- ták megtámadják Izrael népét és a szorongattatás napjaiban eljönnek Jef- tét kibékíteni és visszahívni az ő féltestvére Gilead (Kontár Sándor) Eleázár, a főpap (Horváth István) és Nádáb, a vének feje (Nagy Dezső). Jefte szívében győz a hazaszeretet és megbocsát azoknak, kik őt száműzték. Visszatér Mispába és élére áll népének; de mielőtt a harcba megy, fogadalmat tesz a Jehovának, hogy ha győzelmesen hazasegíti a harcból, emberáldozatot hoz neki, azt ajánlva fel áldozatul, aki először üdvözli öt hazatértekor. A győzelmesen hazatérő Jeftét Mirjám fogadja babérkoszorúval, ezen szavakkal: >Bn vagyok az első, aki téged köszöntlek«. Ekkor a viszontlátás boldog öröméből Jefte a rettenetes valóra ébred s a hatalmas és győzelmes hadvezér összeroppan. Most már semmi más, csak szerető és gyermekét féltő apa, aki minden erejével igyekszik megmenteni öt. De hiába fordul a főpaphoz, a testvérhez önmagát ajánlva váltságul leánya helyett, a törvény nem enged: a fogadalmat megváltani nem lehet. Jefte lelke ekkor Osszeroppan és elborult lélekkel keresi Mirjámot, akit Jothám, a szerelmes vőlegény meg akar szöktetni, de a főpap utjokat állja és elviszi a halálra kész Mirjámot a tűzhalálra. A színfalak mögött felcsendül Mirjám búcsudala s ennek hatása alatt Jothám szívébe döfi a tőrt és a kis Aksa a halottra borulva vallja be reménytelen szerelmét. A dráma erőteljes, magyaros nyelvezete gyönyörködtet. Ezzel a néhány ismertető sorral a hálát akarom leróni a darab szerzője, id. Endreffy János nyug. ev. lelkész iránt, aki bibliai drámáival (Manassé, Bileam) az ifj. egyesületek műkedvelői előadásainak irányát szabja meg, reámutatva a bibliára.
