Harangszó, 1926
1926-01-31 / 5. szám
36 HARANOSZÓ. 1926. január 31. mag a szekér másik végére fognak ba, akkor mégis elszakadt a türelme fonala és elkezdte éktelenül szidni a kocsisokat: >Ti akartok mennyei kocsisok lenni? Még Lipcsében se fogadnának fel benneteket«. A lipcseiekre ugyanis igen haragszik, mert eleinte Luther ellenségei voltak. De azóta ezek is meghódoltak egyéniségének varázsa előtt. De hát goromba volt. Mint afféle jól fegyelmezett német, indult kifelé a paradicsomból. Az ajtónál meglátta, hogy a »betlehemi kisdedek« vágyva néznek fel egy »aranyalmafára«. Megrázta. Mennyire örültek ezek s menynyire örült örömüknek a jő Phlips. »Nohát, Isten áldjon minden embert!« búcsúzott a mennyeiektől. De Szent Péter utána kiáltott: »Várj csak goromba Phlips; a jó szívedért ittbenn maradhatsz. De azután befogd ám a szádat«. * A két utast harangszó ébreszti fel, abból a toronyból, melynek kapujára Luther felszegezte a kilencvenöt tételét. Átdübörőgnek az Elbe hidján, bedöcögnek az Elster kapun. Elfordulnak a volt Ágostonrendi kolostor mellett, mely most Luther lakóháza. Itt vannak Wittenberga főuccájában, a Kollegium-uccában. »Hát ez a híres lutheránus Róma?« — Gondolta magában Márton. — »Ez bizony legfeljebb lutheránus Betlehem lehetne 1 Alig nagyobb Sárvárnál 1« A város 356 keskeny-magas háza rendetlenül szegélyezi a girbegurba uccákat. Most tele a fóucca sétálókkal. Insulanusnak feltűnik a sok lengőtollas, színes lapos sipkás fiatal ember, nagykosaras kardjával, sebhelyes arcával, szilaj tekintetével. »Honnan kerül ide ez a sok katona, Phlips bácsi?« »Nem katonák ezek, diák tír, hanem egyetemi polgárok, Luther és Melanchton kedvéért valami kétezerén vannak itt együtt a világ minden tájáról. Bizony verekedő, párbajozó, szilaj fiák ezek. Mikor Luther doktor urat arra a hires lipcsei dis- putálásra vittem, kétszáz ilyen diák lovagolt a szekerem mellett. Nem is mertek moccanni se azok a haszontalan lipcseiek.« Most azonban milyen nyugodtan sétálgatnak a diák urak, szertartásosan kőszöngetve a mamáikkal szemérmesen sétálgató leányoknak. Ezek meg olyanok a félrecsapott lapos tányérforma kalapjukkal, mintha a Cranach képeiből léptek volna elő. Szépek-e a wittenbergai lányok? Kérdezi valamelyik fiatal olvasó. Insulanustől hiába kérdezi. Az 6 szeme előtt mindig csak Erzsiké édes arca lebeg. De a legtöbb wittenbergi magyar diák azt feleli, hogy ami a szép lányokat illeti, hát: »Extra Hungáriám non est vita«. Ilyenek csak Magyarországon teremnek igazában. De egy- két magyar fití hallgat Ezek úgy látszik innék készülnek feleséget vinni. És nem is járnak rosszul: a jámbor, szorgalmas német lányból többnyire jó magyar papné válik. Megétkeztek az utasok Phlips uram házához. Nyájas arcot derít ez feleségére és a kis árvákra s a mély kocsis ülésből előkerül a sok ajándék asszonynak, gyereknek. * (Folyt, kőv.) Felhívás a soproni evang. tanítóképzőintézetből az 1874—75. és az 1875—76. tanév végén kikerült tanítótársakhoz! Az elmúlt év június havának végén volt, illetőleg a f. év június havának végén lesz ötven éve annak, hogy a fönt jelzett években tanítói oklevelet nyert tanítók, a soproni ev. tanítóképző-intézetet elhagyták s a négy világtáj irányában apostolok módjára ciszéledtek. Ugyancsak a fönt irt években végzett alulirt kartársakat az az eszme foglalkoztatja, hogy nem volna-e cél- és időszerű egy ötvenéves találkozóra összejönni az idei nyár folyamán, mondjuk: június végén, vagy július elején Sopronban, azoknak a még életben levő kartársaknak, akik velük együtt hagyták el a soproni almamatert. Azért óhajtanánk a két évfolyam együttes csatlakozását, mivel édes kevesen vagyunk már — sajnos — élők s mivel kütönben is a két évfolyam hallgatói olyan benső viszonyban éltek egymással, mintha egy osztályba tartozók lettek volna. Nagyon szeretnénk, ha eszménk megvalósulna. Akiket a jó Isten áldó kegyelme eleddig életben megtartott, mégegyszer összejővén, megláthatnánk egymást s felidézhetnénk az ifjúkor boldog emlékeit és a diákélet tavaszálmait. Ki tudja, hogy a Párkák meddig sodor- gatják életünk fonalát! Ki tudja, nem ez lesz-e e földi téreken utolsó találkozásunk! Akik, mint mi is, enervált erejű veteránok, életünknek alkonyához jutottunk s magunkat a nyugovóra fordult életnap visszaverődött sugaraival melengetjük, — vájjon mit ígérhetünk magunknak 1 A két évfolyamban együtt jártak névsora kezünk közt van, de nem tudjuk, hogy a névsorban szereplők közül kik vannak még életben s kik vettek búcsút e földi élettől ? Csak egy-kettő azoknak száma, akiknek életbenlétéről és tartózkodási helyéről tudomásunk van. Eszménk közlésére azért ezt az utat gondoltuk célravezetőnek. Úgy hisszük, hogy egyházi lapjainkat olvassák karsár- saink s így ezek révén tudomást fognak venni a felvetett eszméről. Mivel föltehető, hogy így is lesznek olyanok, akik nem vesznek tudomást e felhívásról, azokat, akik azt tényleg olvassák, arra kérjük, hogy esetleges összejövetelek, találkozások alkalmával hozzák szóba a szándékot, hogy a tervezed találkozón részt vegyenek lehetőleg mindazok az együtt végzett élők, akiknek a Gondviselés az úgynevezett kegyelem éveket megérniük engedte. Akik hajlandók ez évben ilyen találkozón részt venni, szíveskedjenek készségüket az alulírottak bármelyikénél bejelenteni, hogy a továbbiakban ahhoz képes intézkedhessünk. A bejelentést mielőbb, de legkésőbb április végéig kérjük. Győr—Debrecen, 1926. januar havában. Benedek Vince, Horetzky Béla, ny. igazgató-tan. ny. igazgató-tan. Győr, Petőfi-tór 1. Debrecen, Teleki u. 88. OLVASSUK A BIBLIÁT! Mitől félsz ? Febr. 1. Haláltól? Hoseás 13.14. Sajnos nagyon kicsi a száma azoknak, akik nem ismerik a halálfélelmet azért, mert ismerik Jézust. Némely ember számára elviselhetetlen a halál gondolata s mint egy rettenetes rém kisérgeti őt mindenütt. S van okod félni a haláltól, ha nem látod a golgotái keresztet. Halld meg a biztató szót: megmentem őket a haláltól. Febr. 2. Túlvilágtól? János 18. 36. Sokan nagy félelemmel és aggodalommal tekintenek a túlvilági élet felé. Jézus nyíltan megmondja, hogy az ö országa ott van, ahol mint igazságos biró s kegyelmes király uralkodik. Kérdezd meg tehát lelkiismeretedet, hogy van-e okod félni. S úgy élj, hogy ne legyen okod a félelemre. Febr. 3. Kárhozattól? János 5. 24. A kárhozattól való félelemnek az oka a hitetlenség. Keresztyén vagy s nincsen hited? Élvezed Istennek gazdag áldását minden nap s nem hiszel? Érzed gyenge voltodat s nem látod az Urat? Félsz, mert érzed azt, hogy méltatlan vagy az üdvösségre. Jézushoz menj 1 Higyjél benne s megszabadulsz a kárhozatnak még a félelmétől is. Febr. 4.Kísértéstől? Jakab 1. 12. A kisértéstől való félelem a gyöngeségnek tudata. Igaz keresztyén voltodat a kísértések közepette tudod leginkább kimutatni s boldog vagy, ha kitartasz az Ur törvénye melleit. Nehéz tusakodásaidban melletted van Jézus, Ő reá tekints. Fogadd Jézust szivedbe s a kisértés félelme elmúlik Febr. 5. A természet tüneményeitől ? Máté 8. 23-28. A gyávaságnak s hitetlenségnek a jele az a félelem, amely villámlás, mennydörgés, egy-egy ritkább csillag stb. feltűnése alkalmából megszállja egyes emberek lelkét. Aki érzi azt, hogy ő Istennek gyermeke, aki az Atyának hatalmát mindenek fölött lévőnek tudja, annak nincs mit félnie. Krisztus megmutatta hatalmát s megdorgálta tanítványait kishitűségükért. Febr. 6. Büntetéstől ? II. Mózes 20. 7. Bűnt büntetés nélkül elkövetni nem lehet, ezt megkívánja az isteni igazságosság. Minél nagyobb lesz a bűnöd, annál nagyobb lesz a büntetés is. S ha nem volna Jézus engesztelő áldozata bűneinkért, egész életünk örökö3 félelemben telne el. Félj még csak szóval is bűnt elkövetni, ocsmány szavak kíséretében ne vedd ajkadra Istennek nevét, (ne káromkodj) mert nem hagyja büntetés nélkül azt az Ur.
