Harangszó, 1926
1926-10-10 / 41. szám
346 HARANQSZÓ. 1926. október 10. Majd harsogó, majd ismét légy szelid, Könnyet fakaszt és tetre lelkesít. S ki a gonosznak szent hitet sugall Igét hirdető apostolra vall, A Messiásnak volt egy ily hive. A szent apostoloknak egyike! S Te az vagy, ki az Űrt követve mégysz, Midőn az Úrnak egyházába lépsz Apostol, aki büntet és emel Lelkének tiszta gerjedelmivel I S ha aztán, mint az Ember lépsz elő A szeretet és békét hirdető, Az Ember, aki szent példát mutat. Ki a gonoszban is embert kutat: Ó, akkor-akkor a nap is megáll Meleg szivednek dobbanásinál! Te, ős Dunántúl fennkölt püspöke ! Te rólad zeng ma: szó, dal es zene! Téged köszönt ma lelkemnek dala Evangélisták költő — pásztora! Ragyogjon élted tündökölve még, Mint nyáréjen a legszebb holdas ég! Övezze lelked át a déli nap Aranysugara fejedelmi pap! S hitedhez méltón ne láss soha mást, Mint Üdvözítőd a szent Messiás! S huszonöt évnek biboralkonyán Ragyogva keljen Rád az új korán! S mint embert, aki mindig az valál Ne érintsen a csontkezű halál, Csak akkor, majd ha bevégzéd utad, S az Úr, mint ember magához hivat! De addig is, s ez lelkünk óhaja: Maradj tovább a Hon apostola E honnak, melyet gazrabló hadak Legaljasabbul szétszaggattanak! S a szókincs, melyet Istenünk adott, Dörögve hagyják el az ajkadat, Hogy Kárpátoktól messze tengerig A földünk újra megrengethetik, De ezeréves büszke, ős hazánk, Amelyért annyit megtiportatánk, Törjön reávk bár poklok pokloka Rabló hadaknak nem adjuk soha. Nem ! Nem! Soha! Csak ez dörögjed, ezt hirdesd nekik Hármas halom s a négy folyó körül S mi Veled zengjük örök szent dalunk Hazádnak rendületlenül t TOMPA KÁLMÁN. OLVASSUK A BlBLlATI Az ember életének a határa. Okt. 11. Saját életére. I. Krónika 22. 7 is. A múlt jelenformáló tényezó, nemcsak annyiban, hogy a közelmúltat úgy követi a jelen, mint az okozat az okot s hogy a távolabbi múlt megelevenedő eszméi irányító hatással vannak a jelenre, hanem annyiban is, hogy Isten életeket kormányzó munkájára is hatással van. Dávid véres harcai már régen a múlté. A vért felitta a föld, a sebek behegedtek, a borzalmakat elfeledték, Isten is megbocsátotta, harci dicsőséggé szépült az egész. És mégis mikor az öreg Dávid templomot akar építeni, nem engedi meg Isten azért a múltért. A múltat lehet elfelejteni, megbocsátani, de meg nem történtté tenni nem lehet. Vigyázzunk a jelenünkre, hogy egyszer majd — mint múlt áthághatatlan akadály ne legyen legszebb terveink előtt. Okt. 12. Hitvestársa életére. I. Korint. 7.1«. Az ember életének nem csak időben terjed ki a hatása önmagára, hanem térben is másokra. Természetes, hogy első sorban a hozzá legközelebb állóra, a hitIndián kiküldött a helsinki! konferencián. vestársára. Sok családi perpatvart akadályozott már meg egy-egy hivő, szelid hitves, sok elzüllést egy-egy hivő könyörgő asz- szony, sok Istencsapást egy-egy imádkozó hitves. Úgy áldja meg Isten a hitvestársamat, amilyen kedves előtte az én életem! Okt. 13. Gyermekei életére. I. Királyok 11.9-13 Dávid már régen a sirban van, de még haló porában is áldás a gyermekeire. Hogy a bűnös Salamont Isten nem taszítja le a trónról s hogy fia is király lehet egy nemzettség felett még, csakis azért történik, mert Dávidot szereti az Isten. Mikor Isten kegyelme felragyog rajtam, gondolok-e az engem szerető, Isten e ött kedves, talán már porladó szivekre, akikért kegyelmes hozzám azúr 1 Gondolok-e Krisztusra, akinek érdeme főképen az én bocsánatom megszerzője? Okt. 14. Utódjai életére. II. Mózes 20. 5. Nemcsak a fiú és unoka életének boldogsága függ a szülőéletétől, hanem harmad és negyedíziglen is az utódok boldogsága. A'dani fogja-e Isten az én utódaimat életemért, mint Dávidot Salamont, vagy saját bűneik mellett még az enyémért is fogja őket verni? Milyen örökség lesz rájuk az én életem? Okt. 15. Kortársai életére. I. Mózes 18. 22 33. Róma 15.30 32. Milyen fontosnak tarthatja Pál aposlos a közbenjáró imádságot, ha ilyen ünnepélyesen s ilyen kényszerítő erővel kéri a romaiakat, hogy imádkozzanak érette s jeru;sálemi szolgálatáért! Az Ábrahám példája igazolja Pál véleményét. Két hatalmas város lakossága menekült volna meg egy imádkozó emberért Isten haragja elől, ha csak 10 igaz lett volna bennök. Kihasználom-e én a közbenjáró imádság hatalmát családom, egyházam, nemzetem javára? Imádkozom-e a lelkipásztoromért ? Okt. 16. Az emberiség életére. II. Mózes 20.0. Meddig él az ember a földön ? Egy pár évtizedig testben, azután egy pár év- tizetig az emberek emlékezetében. Ezt feleli reá a legtöbb ember. Isten azt feleli: ezer nemzedékig. Ha csak 30 esztendőnek veszünk is egy nemzedéket, ez zkkor is 30 000 esztendő ! Harmincezer esztendeig áld az Isten eev szerető parancsait megtartó lélekér!. Porbahullva áldom, Uram, irgalmad nagv voltát! Okt. 17. Vigyázzunk hát az életünkre! Róma 12.7-9. Bizony igaz, hogy itt senki- sem élhet a jelennek, önmagának. Meggörnyedek az é 1 életem nagy hordereje s elképzelhetetlen következményeinek gondolata alatt Uram Krisztusom, kinek életéért nem 30,000 esztendsig, hanem örökké gyakorol irgalmasságot az Atya, oda teszem le a te kezedbe az én nyomorúlt életemet. Hí Te uralkodsz rajta, tudom, áldás leszek. Túrócxy Zoltán. R vasesztergályosnál. Irta: dr. Tirtsch Gergely. A lkalmam volt egyszer egy vasesztergályos műhelybe betekinteni és igazán meglepett, amit ott láttam. Volt ott fúró, gyaluló, simító és eszterga gép. Ezek a gépek zakatoltak, dolgoztak, fúrták és faragták a vasat, hogy öröm volt nézni. Valamikor sokszor voltam asztalos műhelyben és megszoktam, hogy a megmunkált fa kisebb nagyobb forgácsokban jött ki a szerszámok alól, de fogalmam sem volt arról, hogy a vas is ép olyan forgácsokat csinál, mint a fa. Olyan könnyen ment az egész, olyan könnyen fordultak ki a vasforgácsok az esztergakés alól mintha csak fa lettek volna. Meg nem állhattam, hogy oda ne szóljak a műhely vezetőjének: „Mivel dolgozzák meg azt a vasat, hogy ép olyan forgácsokat ád, mint a fa, hiszen a vas az kemény, tömött szilárd anyag, hogy ezt olyan ját- szisággal tudják esztergályozni ? Talán valami különös vassal dolgoznak?“ „Persze hogy különös vassal“ — felelt a vezető — a legkeményebb acéllal, melyet e célra külön gyárak készítenek. Hiszen ha közönséges vassal dolgoznánk — folytatta tovább a mester beszédét — mitsem érnénk el, mert jól gondolja tisztelendő úr, egyenlő erősségű vas egymáson karcolást sem tesz. Különös keménységű, különös élű acélszer- számokra van szükségünk s azokat roppant erővel alkalmazzuk a formátlan vasdarabra, úgy tudjuk csak azután alakítani, amint akarjuk a vasat. így keletkeznek szép és hasznos dolgaink.“ A mester beszédéből ez az utóbbi gondolat ragadta meg figyelmemet, tehát egyenlőt egyenlővel megmunkálni nem lehet. De
