Harangszó, 1926
1926-09-26 / 39. szám
19*6. szeptember 26. RARÄKGSZÖ. 323 — Benézek, mert megint rosszul ko- pasztják a récét. Azután az öregur is mormogott valamit: — Megnézem, fiaim, a lóistállót, az a kocsis tegnap is korán itatta meg a paripát. Elköszönt. Mindjárt jön. (Lesz abból egy óra is.) A nagyasszony is elzsörtőlödik addig a cselédekkel. Elment. Ballábára kissé bicegett. A vadászeb is meggondolta magát: — Maradjanak egyedül a fiatalok. Utána futott gazdájának. A bernáthegyi meg közelebb húzódott Mártához Majd végig méregette Pistát: — Tebeuned megbízom ... Kiszaladt a kertbe bekergette a kalézoló anyadisznót. Az nem volt mérges. Tudta, hogy inkább játszik a csöszködö Pasa-kutya. A fiatalok tehát egyedül maradtak. Miről beszéltek ? A kis cica se tudta, mert elaludt Márta ölében. A másik sem, mert az meg lábaira tekerte a pamutot. Pista alig tudta legombolyítani róla. Az ősnemes Péterffy és a »fiatal* nemes Tabajthy a legbensöségesebb barátok voltak. Ezelőtt tíz évvel egy körvadászaton Tabajthy megsörétezte Péterffy lábát. Azóta biceg. Péterffy nem haragudott meg: — Sebaj pajtás, eleven emberen esik, ami esik. Maradtak azok, akik volta. Birtokaik között a kis paraszt szántókat, réteket lassankint mind összevásárolták. — Hadd egyesüljön a két birtok amire Pista és Márta megnőnek. A múlt télen nagy körvadászatot rendezett Péterffy. Kutyája sebesen szaladt a sebesült nyúl után. A halálra rémült tap- sifüles már majdnem kiszaladt a körből, amikor Tabajthy felkapta puskáját és rálőtt. Puffl A sörétek nem a nyulba, hanem Péterffy kutyájába repültek. A vizsla vonított és elterült a hóban. Tabajthy halálsápadt lett. Tudta mit jelent a kutya Péterffynek, aki nagyra volt az eb fajtájával. Az anyját neves angol lord adta boldogult fiának. Jobban fájt neki, mintha maga sebesült volna meg. Péterffy odasántitott a kutyához, egész addig szólni se tudott. Pár vadász is oda sereglett. Mindenki hallgatott, végre megszólalt Péterffy: — Ide a nyulaskocsit 1 Vigyétek haza I Ha megdöglik nem tudja azt megfizetni egy Tabajthy! Tabajthy is odaért: — Ne haragudj Zsiga ... Zsiga bácsi ránézett: — Azt még megbocsátom, hogy sohasem tudtál vadászni, azt is hogy bicegősre lőttél, de azt a kutyát soha ... soha ... Inkább serétezted volna meg a másik lábamat is. Legalább egyformán bicegnék. Minek is neked a puska? Hogy is adhattak nektek nemességet?! Nemes ember nem lehet ilyen paccer I Talán ? ... — Mit talán Zsiga? — Talán nem is Mátyás, hanem csak amolyan Ferdinánd-nemes vagy... — Én? — Nem is én. Nagy sértés volt ez Tabajthyra. El sem köszönt a társaságtól. Rámordult fiára. — Ne állj itt, mint a sóbálvány. Annak is haza kellett menni. Másnap ezt irta Péterffynek: .Uram, vén kutyáját sajnálom, de hogy kárát megtérítsem, válasszon ki hat telísátorházunk elbomol, épületünk van Istentől... örökké való házunk a mennyben«... Testvér, itt a földön jövevények vagyuk, előbb vagy utóbb el kell érnönk a Jordánhoz, a halál révéhez, hogy ki átkeljen a mennyei Jeruzsálembe, az örök élet dicsőségébe, ki pedig elsodortassék kárhozatra ... Békés a lélek ott, hol az Üdvözítő ráragyog az átkelni készü- lőre, a Benne bizó hívőre. S mégis fájó a válás, fájó, kínzó a gondolat: itt kell hagynod szeretteid, itt kell hagynod e földi életet?.,. De Testvérem, ne hátra, előre nézz 1 Pordulj el a világnak fejedelmétől és töredelmes szívvel, hívő, bizó, bele élő lélekkel nézz öreá, aki abban az összehasonlíthatatlanul szebb, dicsőbb örök hajlékban készített helyet az övéinek... Add át magad önéki, csak őreá nézz, csak őt hallgasd s akkor nem nehéz az átkelés, akkor a halál nem borzalmas, kétségbeejtő, de jobb hazába vivő... Ilyen lélekkel vedd az úrvacsorát 1 Az Úr Jézus mondá: »... aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van.« .jézus az Élet 1 Hiszed-e ezt?* És mint visszhang szállt fel a beteg ajakáról: »Jézus az élet... hiszem ... hiszem I« Lelkem ujjongott. A szolgálatot tovább folytattam és azt befejezve örvendve és hálás szívvel távoztam. Pár hét múlva jelentették, hogy a fiatal szegény asszony békés lélekkel, hívő szívvel átkelt a Jordánon... Eltemettem s a sirgödörben befejezőPesthy Pál igazságügyi miniszter, sárszentlőrinci és szarvasi gyülekezetek felügyelője, az Országos Protestáns Árvaház elnöke.
