Harangszó, 1926
1926-09-19 / 38. szám
3l4 ftÁKANClS2Ö Í9Í6. szeptember 19 nélkül vigyük bele az életünkbe Krisztust. Dr. Hirschler Rezső: Krisztus szava a gazdasági életben c. tárgykört vette elő. A társadalmi munkamegosztás híve. Helyesli az amerikai tőkések eljárását, akik oly jó fizetést adnak a munkásoknak, hogy ott nincs szociálizmus és kommunizmus. Szociális intézkedéseket sürget a nyomor enyhítésére. Vargha Tamás lelkész János I. levele alapjn a Láthatatlan valóságokról szólott és pedig az istenszeretet, újjászületés, a Lélek által való kenet és a győzedelmes hit valóságairól. Dancsházy Sándor lelkész A családi élet problémáját fejtegette. A házasság egyesülés és kiválasztás. A házasság oltárára erős, ép, tiszta testek valók, de ennél fontosabb a lelkek harmóniája. A házaság felbonthatatlan, kivéve a házasságtörés esetét. A beszédhez fűződő vita folyamán felszólalás történt az iránt, hogy tulajdonképen nincs törvénytelen gyermek. Fiers Elek lelkész Eljátszott lehetőségek c. tartott előadást. Sokszor elszalasztjuk a hit által nyújtott lehetőségeket. Határoznunk kell a lehetőségek választásában: vagy Péterek vagy Judások leszünk. Szabó Imre a budapesi fasori egyház lelkésze a Becsületes kétélyeket választotta előadása címéül. Joga van mindenkinek a hit igazságait kritika alá vetni, de itt csak lelki tapasztalatok, benső élmények adnak feleletet. A becsületes kételyekből, miként Tamásnál Utolsó találkozás. Irta: Somlyói Szabó Kálmán. Újból együtt voltak. A falu szénaillatú csendje ölelte át őket melegen, forrón, mint a szomorúszemű, halkszavú édes anya iker gyermekeit. Szerették egymást, mint édes testvérek. Hiszen együtt élték át falusi gyermek koruk csodálatos, álom idejét. Itt a fehérházú, akáclombos faluban együtt játszadoztak, együtt álmodoztak örökfiatal tavaszokról, zengő meseországokról, ahol ők lesznek a királyok ... Itt hullott szivükbe a hit kicsi mustármagja, mely kicsirázott s ma már szárba szökken. Itt hívogatta a régi templom öreg harangja őket jó szüleikkel a nagy Isten elé minden ünnepnapon. Soha sem hiába I Itt tanultak meg igazán szeretni, áhítattal imádkozni ebben az árnyékos, mesélő, munkás faluban. Azután együtt jártak gimnáziumba. Együtt érettségiztek. Azután tiszta, imádságos lélekkel, ártatlan gyermek álmokkal szivükben együtt kopogtattak be a nagy főváros riasztó, mámoros éjszakáján egy csendes szabású házikóba közös rokonukhoz, mint két éjszakai vándor, akik csak a csendet szeretik... ölelő igazi hit származik. Az utolsóelőtti napon dr. Vass Vince pápai theol. tanár beszélt e címen: A szabad rabság. Szabad a kér. ember, mert a bűnök nem kötözik le, de rab is, mert foglyul adja magát önkéntesen a Jézusnak. Bodnár Gyula: Az alkohol problémát fejtegette meggyőzően. Európában 1870—1900-ig mintegy 7Va millió ember pusztult el alkoholban. A biblia tiltja az alkoholt, a kánai menyegző bora alkoholmentes bor volt. Ha valaki mértéket is tud tartani az ívás terén, még se ígyék, mert jó példát kell adnia a gyönge akaratu- aknak. Magyarország népét az alkohol gyöngítette el. Nem illik élnünk vele, amikor a fajtánk pusztul, amidőn 400 év mulasztásait kell helyrehoznunk. Egyike volt a [leghatásosabb előadásoknak a kiváló kecskeméti papnak Mura- közy Gyulának előadása. A turáni átokról beszélt. A magyar nép harcra született. Ha nincs ellenség, akkor befelé harcol. A turáni átok a visszavonás, a belviszály. A falusi legény csak energiáját ivásba és verekedésbe önti bele, ahelyett, hogy okos dolgot művelne. A nagy magyar erőket le kell vezetni az ország javára. Csak a kultúrával győzhetünk a nemzetiségek felett. Vigyük a Krisztus evangéliomát szét az országba, ezzel győzzük le elleneinket. Ez a hódítás és harc turáni áldássá lesz. Az utolsó napon Benkö István Medret kereső energia c. előadását hallgattuk meg. A nagy szeretettel zárta keblére őket az árnyas Tabán. Finom, hangulatos lelkűk átölelte mind azt, ami jó, igaz és szép a gazdag fővárosban. Magyaros józanságukért, nyilt egyszerűségükért sokan megszerették őket. Az egyetem minden napos, kitartó munkásai voltak, nem pedig ritkán látott lovagjai. Okos beszédjük, mély .vidéki“ zengése, tekintetük barátságos, fellobogó bátorsága sok tisztelőt, jó barátot szerzett kollegáik közül, a fővárosban töltött hét év alatt is. Pesti életük nem a gondtalanság egyszerűségében, hanem a munka fáradságában morzsolódott. De lelkűket sokszor valami várakozó, békés nyugalom szállta meg. Ilyenkor visszalebbentek a gyermekkor álmai, tüzes reményei és távoli üzenetet, felszakadó sóhajokat vártak szülőföldjük felől. Tegnap jöttek haza. A fáradságos nehéz munka-év után a nyár meleg esti csendességében, a természet béketemplomában minden este együtt sétálnak — igy tervezték. De jaj 1 ez a mai séta is szomorú, hangtalan, mintha az ősz és a nyár sétálna együtt egy borongós, sóhajos nyárutói alkonyaikor. Ma is valami láthatatlan kéz a tűnő élet, a lassú hervadás szagát hullatta bele a nyári este édes illatába. szellemünk, a lelkünk tele van energiával, engedjük, hogy bennünk a Krisztus rendezzen, irányítson, újjá tegyen. Ugyancak az utolsó napon hangzott el Ravasz László püspök nagy előadása, amelyről a napi lapok is megemlékeztek. Beszélt a kultúrák romlásáról. Ady Endre a halál költője, a magyar ifjúsággal a pénzt, a vért szerettette meg, holott nekünk életre van szükségünk. A magyar diákság életpárti legyen. A konferencián olyan sok tanulság hangzott el, hogy szinte lehetetlen mindenről megemlékezni ily rövid cikk keretében. Jól esett látnom, hogy mintegy 30 evangélikus volt jelen a kb. 50 ref. diák mellett. Szarvasról Kelló Gusztáv lelkész és Jancsó s. lelkész vezetésével 16-an, Szegedről 6-an voltunk ott. Külön evangélikus gyűlést is tartottunk személyes vezetésem alatt, ahol egyházunk helyzetéről beszélgettünk s erőteljesen hangsúlyoztuk azt, hogy a magyar ev. egyházaknak apostolokra van szüksége. A jövőben arra kell törekednünk, hogy a konferencia előadói között a mi vezérembereink is ott legyenek. Csak annyit mondhatok még, hála Istennek egy új generáció van kialakulóban, akinek a Krisztus életkérdés. Ez az ifjúság meg fogja menteni egyházunkat is, hazánkat is! Tátrai Károly. Horváth István, ez a hajdani .óriás“ gyerek sovány és vékony volt. Nagy fekete szemeiben megszűrkült a fény. Melléből nehéz fájó sóhaj szakadt fel. Reszkető bal kezével átfogta Németh Lajos izmos karját s fehér kékeres jobbjában levő botjával fáradtan döcögött, mint akit már a halál vezetget. Tüdeje sípolt. Nyöszörgőd. Hervadó test és ifjú bizakodó lélek halálküzdelme ült ki magas homlokára, mélyen csapzott fekete haja játszadozott. Szótlanul haladtak egymás mellett. Pista feje bágyadtan pihent csontos hörgő mellén, mintha álmodozna. Lajos, ez kékszemű, mosolygó gyer- mekifjú, ma szomorú és szótlan volt. Tán visszahozhatatlanul eltűnt arcáról az .örökmosoly“. Valami nagy tragikus végzet szele simogatta szelíd szomorúra arcát. Érezte Pista szorításának utolsó szánalmas vonaglását, hörgése kínos élet-halál tusáját. Lelke mélyén feljajditó, kinzó fájdalom tépdeste élő barátságuk zengő húrjait. Szeme mintha rejtelmes kék tengerben keresne valamit... így haladt egymás mellett a két cimbora Az egyiknek gondolata elhagyott temetőben járt, behorpadó sirhalmok között. A másiké haldokló ősz letarolt, örökszomorú birodalmában búcsúzott az élet-
