Harangszó, 1926
1926-09-12 / 37. szám
XVII. évfolyam. 1926. szeptember 12. 3l szári). Alapította KAPIBÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: i Dióin tilt Litkir-Sllntift. ti Orxzágoz Lzther-Bxörct- •ég hivatalsa lapja. Kéalratok, .lőfixetózl dijak ia reklamáolók a HARANGSZO zxorkezxtö- kladóhlvatalának Szentgotth&rdra (Vasrm.) küldenddk. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. UeoJelenlJc Dinien vasárnap. 9 Atyánk, kinek kegyelme nagy Kérünk téged, minket ne hagyj. Szerkeszt«-kiadóhivatal: SZENTOOTTHÁRD. Vas vármegye. FlékkladéhlTatal .Luther-Társaság' könyv- kereskedése Budapest, VHI., SzentklrAlyl-u. Sl/a. A „HARANGSZO“ előfizetési ára : a harmadik negyedévre 18.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel 107m>i kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K. Mindig készen. Gal. 1. 5.17. „Mert a test a Lélek ellen törekedik, a Lélek pedig a test ellen“. .. A misszionárius kunyhójába sírva lépett be egyszer az egyik meg- keresztelkedett híve. „Mi bajod van ?“ — kérdezte a misszionárius. A felelet pedig így hangzott: „Nagy az én bajom! Amióta megkeresz- telkedtem a Jézus nevére, azóta úgy érzem két szívem van: egy fehér, meg egy fekete, s ez a kettő mindig egymással ktizködik. A fekete szív azt akarja cselekedni, amit az ördög sugall, a fehér pedig Isten parancsára; atyai szavára hallgat. A fehér azt mondja: Menj és imádkozzál! — a fekete ellent mond: Oh! most nem érek rá! Ha az a fehér szívem megszólal: Siess a templomba! — a fekete mindjárt ellenkezni kezd: Siess inkább a meződre! — Jaj, az én két szívem soha sincs egy akaraton!“ A panaszkodásra a misszionárius bátorító szóval felelt! „Kedves Atyámfia! ne siránkozz te ezen. Jó utón vagy! Menj, és harcolj csak tovább, de arra az egyre vigyázz, hogy mindig a fehér szív, Isten akarata győzzön, ne félj, elnyered akkor az élet koronáját!. . .“ Jó utón vagyunk tehát, ha nálunk is kiütött a harc a test és a Lélek között, és különösen jó utón vagyunk, ha ebben a kemény küzdelemben a Lélek diadalmaskodik. Az a Lélek, amelynek gyümölcsei a szeretet, öröm, békesség, béke- türés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. A test és Lélek közötti harc azonban soha sincs ám befejezve! Azért hát: mindig készen! A test kívánságai sohasem pihennek, mindig kísértenek — neked sem szabad hát pihenni. Mindig készen légy az ellenállásra, készen a harcra! Minél keményebb a küzdelem, annál vitézebben kell harcolni, ha azt akarod, hogy tied legyen a győzelem! ... Rossz szokásait csak a jó szakadatlan gyakorlásával győzheti le az ember. A világból, a rossz társaságból a bűn felé hajló ó-em- berünk folytonosan új erőt merít, azért szakasszuk el ezektől magunkat, hogy az ó-ember megerőtle- lenüljön; az Isten igéjéhez és az imádsághoz pedig ragaszkodjunk, mert az új en írnek ez a kettő a védőpajzsa és yőzelmes fegyvere! Qzeptember: az iskolakapúnyítás ^ ideje . . . Vége az iskolafalak nagy némaságának! Vidám zsivaj, zaj árad ki az iskolák bensőjéből és ébreszti, hozza — az emlékeket . . . Amikor még mi is ott játszottunk az iskola udvarán ... És az emlékek, a kedves emlékek visszaidézésekor felsóhajtunk: „óh beh szép, gondtalan napok, évek voltak azok . .“ * Előttem áll egy 17 éves napbarnította, nyurga ifjú. Az előbb még vidáman, túláradó örömmel és hévvel játszott az iskola udvarán. De most olyan szomorú, nyugtalan, kutatató az arca. „Hát te is csak a kedves emlékeket emlegeted ? ... Elfelejtetted azokat a kínzó, nyugtalanító éveket, amikor céltalanul, — száz cél felé is kapkodva —, száz kísértővei is küzdve, meg-meg botolva, össze-össze roppanva bolyongtál a bizonytalanságban ? . . . Elfelejtetted, hogy miképen omlott össze gyermekéveid világa, miképen tűnt el a tündérekkel és törpékkel együtt a szép, a „Szüntelen harcolnak velem A testi indulatok, Ha az isteni kegyelem Nem segít, mit várhatok? Elcsábítják szívemet, Elvakítják lelkemet. Gyakran jól észre sem veszem, Hogy a tilalmas bűnt teszem. Jó Istenem, kegyes Atyám, Erősítsed lelkemet, Bűnnel vívott sok harcomban Hogy megtartsam hitemet, Míg magadhoz fel nem véssz, S mennyben boldoggá nem téssz, Hol a hívek seregében Áldlak örök dicsőségben.“ Ámen. jó világ, a kedves, szerető emberek, a gondviselő jó Isten, a karácsonyfát hozó Jézuska, gyermek hited minden szépsége, öröme, értéke... és hogy leomolva az a gyermeki világnézet mily üresség szállta meg lelked s mily erős ostrommal rontott ennek az üres, hitetlen léleknek az érzékiség, a test ezernyi kívánsága: a dohány, a kép, a könyv... a bor... a tiltott hely... és hogy mennyire tiltakozott ezek ellen a fel-fel lobbanó, ébredő lelkiismeret szava, mennyire nem elégítették ki ezek az elárvult lelket s mennyire vágyott ez a megürült lélek ismét tartalomra, igaz tartalomra, békét, erőt, üdvöt adó tartalomra ?... Nem emlékszel mily rettenetes és meddő harc volt az, mennyire nem láttál a nagy zűrzavarban semmiféle utat, célt — addig amíg érettségi előtt megfogta a kezed az akkoriban odakerült segédlelkész és azt mondotta egy együtt töltött komoly óra konkluziójaképen: „Ezen a keskeny ösvényen haladj!“ — Magamra ismerek a barna, nyurga ifjúban, a 9—10 esztendővel Szeptember.
