Harangszó, 1926
1926-08-29 / 35. szám
1926. augusztuR 29 HARANQSZO. 291 mohácsi vésznek 400-ik évfordulója. Elmondhatjuk, nincs a mohácsi vésznél gyászosabb esemény nemzetünk történetében. E veszedelem és az ebből eredő másfélszáz éves török uralom okozta, hogy Nagy- Magyarországnak nem mind a 21 millió lakosa, hanem ennek csak fele magyar anyanyelvű. Ez a török veszedelem okozta, hogy a magyarságot politikailag háromfelé szakították, három külön uralkodó hatalma alá kényszerítették. Az ország nyugati és északi része megmaradt a király hatalma alatt, aki Bécsben lakott és Magyarországot a német érdekeknek rendelte alá. A keleti rész felett a török hatalomtól függő erdélyi fejedelem uralkodott. Az ország déli és középső részét pedig a török basák közvetlenül kormányozták. E szét- szakítottság, a sok üldözés, zsarolás, a sok pusztító háború, a sok rab- ságbahurcolás a magyar nemzetet annyira megfogyosztotta, annyira meggyengítette, hogy a teljes megsemmisülés veszedelme fenyegette. De a jó Isten nem hagyja el a benne bízókat. A szenvedésekkel sújtott magyarok fohászai felhatottak az égre. Ha múltúnkat figyelmesen vizsgáljuk, még a legnagyobb veszély idején is megtaláljuk az isteni gondviselés vigasztaló erejét. Az Űr, aki megsebesít, orvosságról is gondoskodik. A mohácsi vész által földre sújtott magyar nemzet felemelésére a mi vigasztalásunkra és megmentésünkre támasztotta a jó Isten azt a lelki megújulást, azt az evangéliomi világosságot, melyet közönségesen reformációnak nevezünk. A keletről reánk sújtó csapás ellen nyugat felöl jelent meg az orvosság, a gyógyító ír a reformációban. 1520-ban, mikor Szolimán szultán trónra jut, jelennek meg Luther alapvető iratai: A német nemzet keresztyén nemességéhez, Az egyház babiloni fogságáról és A keresztyén ember szabadságáról. 1521-ben, mikor Szolimán három A soproni ev. gyülekezet új harangjai. „Hősök harangja“ 33 q. „Béke harang“ 16 q. Felavatásuk szept. havában lesz. sereggel támadt Magyarország ellen s Szabácsot és Nándorfehérvárt elfoglalta, mondotta Luther Worms- ban: Itt állok máskép nem tehetek. 1526-ban, a mohácsi ütközet évében, mondotta ki a speieri birodalmi gyűlés az evangéliomi egyház elismerését, törvényes lét jogát. 1526-ig már 12 magyar diák hallgatta a wittenbergi főiskolán Luther és Melanchton bibliamagyarázatát, 1560-ig, Melanchton haláláig, 442-re, a 16-ik század folyamán 1000-re emelkedett a wittenbergi magyar tanulók száma. A reformáció ez ifjak által magával hozta hozzánk az igaz istenismeret mellett a magyarnyelvű igehirdetést, a magyar nyelv irodalmi nyelvvé fejlesztését, a magyar nemzeti irodalmat, a népoktatást, a magyar műveltséget, a nemzeti öntudatot és önérzetet, a nemzeti jogokhoz, nyelvhez, szabadsághoz és alkotmányhoz való törhetetlen ragaszkodást. Ekkép lett a reformáció orvosság, gyógyító ír a nemzeti szétszakítottság ellen. Ekkép lett a reformáció a külsőleg szétszakított magyarságnak benső összetartó, fenntartó ereje és megmentője. A 16-dik század legnagyobb eseménye nemzeti szempontból hazánkban — történetírók állítása szerint is — a magyar nyelvnek irodalmi nyelvvé fejlesztése. Mert a nyelvében, irodalmában és műveltségében egyesült és összeforrt, nemzeti öntudatra ébresztett és nemzeti érzésében megerősödött magyarságot megsemmisíteni többé nem lehetett. A reformáció által ekkép összeforrasztott magyarság idővel any- nyira megerősödhetett, hogy később, kedvező alkalommal politikai,
