Harangszó, 1926

1926-07-25 / 30. szám

256 HAKANÜSZŐ. 1926. július 25 Innen aztán tovább folytatták az útjukat Bécsbe Lotharingiai Károly herceghez, aki akkoriban a ma­gyarországi összes hadak fővezére volt s ép akkor ott időzött. Itt is szerencsével jártak. A her­ceg odahaza volt s azonnal fogadta őket. Zorványi elmondta a vele tör­tént dolgokat. Elmondta a gyermeke elrablását, aztán az ellene elköve­tett érsekujvári merényletet s mind­ezt öccse követte el álnok haszon­lesésből, csakhogy a birtokot örökbe vehesse s azt királyi jóváhagyással már birtokba is vette annál is in­kább, mert iratokkal igazolta, hogy ő meghalt. S ez hihető is volt, mert hiszen immár másfél éve senki sem tud életben létéről, kivéve bizal­mas embereit. Ha előbb ad életjelt magáról, bizonyosan elpusztították volna. S hogy öccse nem is gyaní­totta, hogy ő még él, annak kö­szönhető az is, hogy fia nyomára is rátaláltak. A herceg, ki korának egyik leg­vitézebb hadvezére volt, olyan ér­zésű főur volt, aki az igazságot minden körülmények között meg­védte bárkivel szemben s különö­sen akkor kelt az elnyomott párt­jára, ha az egyúttal katona is volt. Most is elborult a homloka, ami­kor végig hallgatta Zorványi tör­ténetét s magába mélyedten mérte végig a szobát. Ekkor Varsády is megszólalt. — Fenséges uram, az itt elmon­dottakat hiteles okiratokkal is tud­juk bizonyítani. A herceg élénken tekintett fel. — Igazán? Az nagyon jó. Azzal Zorványi már át is nyúj­tott egy halom iratot a hercegnek. Varsády újból megszólalt. — Bocsánat fenséges uram, ha még egy körülményre bátorkodom becses figyelmét felhívni. Zorványi nemzetes ur katonai vitézségéről van szó. Ő sokkal szerényebb, hogy- sem maga hozná elő, hát azért em­lítem azt meg én. A herceg meglepetten nézett végig Zorványin, aztán Varsádyhoz fordult. — Kérem, mondja el, miről van szó? — Csak azt akarom megemlí­teni, hogy Zorványi nemzetes uram oly vitézül viselte magát Érsekúj­vár ostrománál, hogy általános bá­mulat tárgya volt. Zorványi tiltakozni akart, de a herceg kezének egy mozdulatával Dalt zengek... Dalt zengek, hogyha szívem fáj, Mert vigaszt ád a dal, Szívből jövő édes daltól Minden keserv kihal. Csakhogy a dal fájó szívből Uj bánatot terem, S régi bútól, uj bánattól Még jobban fáj szivem. És így megy ez, míg ajkamról Több dal már nem fakad, Míg ajkamnak némaságán Szivem majd megszakad. PUSZTAI JÓZSEF. elhallgattatta. — Kérem, most a tisztelendő ur beszél. Varsády Zorványi felé fordult. — Igen, ez így van, ez ellen hiába is tiltakozik nemzetes uram. S aztán a herceghez fordult s folytatta. (Folyt köv.) Felhívás. Kutas Kálmán zala­egerszegi lelkész, akinek költemé­nyei tíz éve jelennek meg egyházi lapjainkban (Harangszó, Protestáns Szemle, Luther-Naptár), az őszre egy kötetbe gyűjtve kívánja közre­bocsátani vallásos, hazafias s más rokon vonatkozású költeményeit. A verskötet kiadását azonban csak megfelelő számú előfizető jelent­kezése tenné lehetővé. Egyháztár­sadalmunknak jóakaratába mele­gen ajánljuk a jeles költő vállal­kozását, amelynek megvalósulása egyházi irodalmunknak is gazda­godását jelentené. Felhívjuk olva­sóink szíves figyelmét, hogy úgy előfizetési szándékukat, mint a meg­rendelt példányszámot közvetlenül Kutas Kálmán ev. lelkész, Zala­egerszeg címre jelentsék be. Felhívás. Többek megkeresése folytán „A zorvá­nyi vár ura“ c. hosszabb elbeszélésemet könyv alakban is megjelentetem kellő szá­mú előjegyzés esetén. Felkérem tehát a Harangszó kedves olvasóit: szíveskedjenek aug. 10 ig nálam bejelenteni a megrendelt könyv darabszámát. Az iskolai könyvtár részére is alkalmas e könyv. Ára 6—8000 K között lesz. Lajoskomárom (Veszprém megye.) Szombath Ernő. OLVASSUK A BIBLIÁT! Tartozásaim. Júl. 26. Tartozom I Róm.- 13. s a Alig van kellemetlenebb dolog annál, mint tudni azt, hogy tartozom, hogy adós vagyok. Hogy kísér a gond, mint egy nyugtalanító érzés, mikor szabadulok már meg adós­ságaimtól 8 hogy sarkal tettre a vágy, bár­csak ne tartoznék senkinek semmivel. Boldogság is ezt az állapotot elérni, csak ne áltasd magadat, csak ne gondolkozz túlságosan a világ szerint s ne hidd. hogy ha anyagi viszonyaid rendezettek, immár ment vagy minden adósságtól. Tudd meg, hogy földi életed csupa tartozás, melyet, míg csak szíved utolsót nem dobban, fize- getned, törlesztgetned keli Tartozom: júl. 22. Szüleimnek. Mózes II. 20.12. Földi életem állag egy harmada azzal telik el, hogy sütkérezem szüleim gondoskodó szeretekében s élverek annyi jóságot, fi­gyelmet, rólam való áldozatos gondosko­dást, hogy van törlesztgetni valóm egv egész életre elég. Vájjon törlesztgetem-e ? Mindaz, ami életemet alkotja : ifjúságomnak az élet harcára való készülgetése. tanulásom,, vágyaim, örömöm, szórakozásom, sikereim, meglett koromnak egész életvezetése nyúj­tanak-e szüleimnek annyi tiszta örömöt, hogy az kárpótlásnak mondható az álmat­lan éjszakákért, rám fordított gondjaikért, áldozataikért? Ne feledd, hogy törlesztés­számba csak tiszta boldogságot szerző fed­hetetlen életet fogad el az Ur. Júl. 28 Életem társának. Kol. 3. is—19. Életem rgy másik részét az teszi elvisel­hetővé, sőt széppé, hogy van mellettem valaki, aki megosztja örömöm s részt kér minden gondomból, bánatomból. Megkét­szerezi ezáltal az előbbit, felényivé teszi az utóbbit. Ez a naponkint megtapasztalt, éle­temet szépítő szeretet is adósságom, me­lyet ugyancsak naponkint törlesztgetnem kell. Azzal, hogy szüntelen szeretettel ve­szem körül életem osztályos társát. Olyan szeretettel, melynek dicséretét az apostol igen zengte: hosszútűrő, kegyes, nem irigy­kedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik illetlenül, nem keresi a maga hasznát... mindent elfedez, mindent remél, mindent eltűr. Júl. 29. Gyermekeimnek. Efez. 6.4 Ez különösnek tetszik. Hiszen a szülő inkább követelhet a gyermektől, mintsem hogy tar­tozzék neki. Es mégis tartozik.I Példás, a gyermekeket jóra senkentő, az Úrhoz vezető élettel. Mert Isten nem azért bízott a szü­lőre fogékony, hajlítható lelkeket, hogy azok gonosz példa hatása alatt eltorzuljanak a sátán ábrázatára, hanem, hogy azok Istent félő, embert szerető szülőkön „fedetlen arc­cal az Úrnak dicsőségét szemlélvén, ugyan­azon ábrázatra elváltozzanak, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak leikétől“. (II. Kor. 3. is ) Testvér, édes szülő 1 Ez az Ur dicsőségét sugároztató példa úgy-e te gyermeked számára? Júl. 30. Atyámfiainak. 133 Zsolt 1. Nyomorúságos földi életünk aszott sivata­gának kies oázisa a testvérek és atyafiak békés együítlakozása. A mindennapi ta­pasztalat bőséges tanúbizonyság reá, hogy siratnivalóan kevés az ilyen oázisok száma. Vájjon én békességben és egyetértésben élek-e atyámfiaivai ? Ha nem, vájjon nem az én hibám-e? Megvan-e bennem Ábra­hám békességszeretete ? S az apostol ta­nácsa szerint megteszek-e mindent „ameny- nyire rajtam áll?* Tudok-e a békesség

Next

/
Thumbnails
Contents