Harangszó, 1926
1926-07-18 / 29. szám
246 KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Rómából írják a Magyar Kurír című kőnyomatosnak: „A Vatikán félhivatalos lapja, az Osservatore Romano legutóbbi számában budapesti lapok jelentése alapján két magyar vonatkozású eseménnyel foglalkozik, erősen kritizálva az azon történteket. Ezek egyike az uj erdélyi református püspök beiktatása, amelyen a budapesti híradás szerint részt- vett a református templomban a ka- tholikus egyház egyik képviselője is. Ugyanakkor a legutóbb lezajlott vitézavatással kapcsolatosan azt írja a római félhivatalos, hogy a budapesti lapok bő részletességgel írják le a kétségtelenül pogány jellegű szertartást, amelyből szemelvényeket is közöl, kiemelvén, hogy ezen a szertartáson egymás mellett szerepeltek a katholikus, görög katholikus fs protestáns felekezeti papok és a szertartás során használt eskünél Hadúrra történt hivatkozás. A Vatikán félhivatalosa közleményéhez, amelynek a „Sajnálatos visszásságok“ címet adja, ezt a megjegyzést fűzi: „Nem tudjuk, vájjon a magyar sajtónak ezek az információi megfelelnek-e a valóságnak, mert ha ez tényleg így van, nem tudjuk mivel menteni a katholikus hívők és papok részvételét az ilyen szertartásokon és kíváncsiak volnánk, hogy ők hogyan tudják megjelenésüket és részvételüket összeegyeztetni a kánonjogi kódex 2316. szakaszával. “ Hogyan ? Mi megmondjuk. Krisztus evangélioma alapján. „Boldogok, akik hallgatják az Isten igéjét. .. “ OLVASSUK A BIBLIÁT! Mikor várhatsz jó aratást ? Júl. 19. Ha jó magot vetettél. Galácia 6.7. Aratás kint a mezőn, aratás az iskolában, aratás az élet mezején. Melyik aratás milyen eredménnyel jár? Melyik lesz jobb eredmény ? Az emberek általában elégedetlenek, s ha gyenge az aratás mindég másban keresik a hibát s nem magukban. A jó gazda megrostálja a vetőmagot 8 csak a javát veti el. Aki földi életében rostálatlan gazos magot vet, bűnnel kárhozattal teltet, hogyan várhat az jó eredményt? Rostálja meg ki-ki az ő szavait, cselekedeteit. Júl. 20. Ha jó talajba vetettél. Márk 4.8. A kellőképen meg nem szántott, a gaztól meg nem tisztított, a gyom közé vetett jó mag is elpusztul s az aratás gyenge, vagy semmi. Ahol a szív tele van bűnnel, aki a Sátán által plántált mérges növényeket megtűri szívében, az hiába próbál jót is tenni, eredmény nem lesz, mert nem is lehakakqszO. hét kielégítő. A szenvedésnek barázdái felfel hasogatják szivedet, ragadd meg az alkalmat, gyomláld ki belőle a gazt, kerüljön a jó mag jó földbe. Júl. 21. Ha helyes módon vetettél. Márk 4.1—7. Mindenhez érteni kell. Aki valaminek nem mestere, hóhérja az annak. A magvetés a legtöbb ember előtt könnyű dolognak látszik. Ha megpróbálják és látják a gyenge eredményt, csodálkoznak azon. Kár a jó magot pazarolni és szánt-szándékkal, vagy ügyetlenségből űtszélre, tövises, köves helyre vetni. Helyes módon jó magot a jó földbe, Isten igéjét a bűntől megtisztított szívbe. Ettől várhatsz dús aratást. Júl. 22 Ha kellő időben vetettél Galácia 6.9—ío. Az időjárás változó s az aratás eredményére nézve rendkívül fontos, hogy mikor lett a mag elvetve. Jaj annak aki restségből későn vet, mert a termés nem ér rá beérni. Mikor vetetted el a te életedben a jó magot? Nem késtél el vele? Jaj neked ha e kellő időt elmulasztottad. Vigyázz tehát 1 Júl. 23. Ha kellő mennyiségben vetettél. Efez. 5.3. A fösvénység bűn, mely előbb vagy utóbb, de elveszi a maga büntetését. Micsoda esztelen pedig az, aki maga magától sajnálja a lelki javakat. Ha a fösvény gazda a szükségesnél kevesebb magot vet a földbe, az az aratásnál keservesen fogja látni a szomorú eredményt. Milyen mennyiségben vetetted el életedben a jó magot? Fukar voltál-e, avagy várhatsz és remélhetsz-e jó aratást? Júl. 24. Ha Istenben bízva vetettél Zsolt. 40.5. „Emberé a munka, Istené az áldás.“ Ez az életigazság. Önerőnkből mi semmire sem vagyunk képesek. Az Úr megsegítő s áldó szeretetére szüksége van mindenkinek. A magvetéssel s az aratással kapcsolatban látjuk az Úr segítségének szükségességét a legszembetűnőbben. El ne felejts tehát imádkozni. Júl. 25. Meg tetted te mindezt ? Márk 11.29. Jézus csak egy kérdést tesz fel a farizeusoknak, s ők nem tudnak rá felelni s megszégyenülnek. Egy kérdés hangzik most feléd a hét utolsó napján. Vájjon mit tudsz rá felelni ? Az önvizsgálat szükséges minden ember számára. Vizsgáld meg tehát minél gyakrabban szivedet s azon légy, hogy az eredmény önámitás nélkül is mindég jobb és jobb legyen. Csak így lehetsz igazán keresztyén, Krisztusnak a követője. Welszer Ernő. R zorványi vár ura. Irta: Szombath Ernő. u) A misének vége volt. A nép indult kifelé a templomból. Zorka is kiment az utcára s önkéntelenül is a kolostor jobb oldalára került. Ott egy szemben levő ház kapuja előtt megállóit s mozdulatlanul szegezte szemét az ablakokra. Egyszer csak egy szőke fürtü, bánatos arcú fiúcska jelent meg az egyik ablakban. Zorka szíve nagyot dobbant. Az a kis minisztránsfiú volt. A fiú is észrevette Zorkát s kíváncsian nézett rá. Zorka odament az ablak alá s intett a fiúnak, hogy nyissa ki az ablakot. A fiú ijedten nézett rá, de hogy Zorka újból integetni kezdett, megbátorodott s az ablakot kinyitotta. Zorka belekapaszkodott a vasrácsozatba s lágy, meleg hangon szólította meg a fiút. — Ne féljen kis urfika, én nem akarok rosszat. Én egy kis fiút keresek, ki olyan idős lehet, mint maga. Egy apa elvesztette a fiát még kicsi korában s engem küldött, hogy keressem meg. Mondja, hogy hívják az urfit? — Tihamérnak. Zorka majdnem felkiáltott örömében. — De milyen Tihamérnak? Mi a másik neve? — Hajdú. Zorka elszontyolodott. Szomorúságát a fiú is észrevette. — Miért lett a néni olyan szomorú? Zorka melléből nehéz sóhaj fakadt fel. — Azt hittem, hogy másként hívják. Mióta van itt? És honnan került ide? — Nem tudom. Mindig itt vagyok. Mikor még egész kicsi voltam, már akkor is itt voltam. Van itt egy kert. Ott sokat játszottam. Erre jól emlékezem. Zorka újból remélni kezdett. — Honnan jött meg a napokban a quardián, nem tudja? — De igen. Mondta a szolga, a Péter, hogy valami várban volt. Nagy gazdagság száll a kolostorra. Azért volt ott. — A várnak a nevét nem tudja? — Nem. Azt nem mondta Péter bácsi. — Hát valami Zorványi nevet nem hallott emlegetni? A kis fiú szemei felcsillantak. — Oh, várjon néni! Valami eszembe jut. Ugyan hol is láttam ? A fiú töprenkedni kezdett. Zorka meg alig bírt állani a lábán. — Csak mondja hamar urfi, mit látott ? A fiú örvendve fordult feléje. — Már tudom. A múlt héten, ép előtte való nap, hogy a quardián atya útra kelt, valamiért bementem a szobájába. Nem volt ott senki. Az ablak nyitva volt s hogy kinyitottam az ajtót, a huzat egy darab papirt sodort le a földre. Odaléptem, hogy felvegyem s az asztalra tegyem. Ekkor láttam, hogy 1926. július 18
