Harangszó, 1926
1926-07-18 / 29. szám
XVII. évfolyam. 1926. július 18. 29. szám. Alapította KAPI BÉLA lDlO-bin. Laptulajdonol: i Diíínttill Lotber-SiOvetsío t> Oruígos Lether-Kiöret- •ég Untai«! lapja. Kéalratok, előfisetőil dijak éa reklamáoiűk a HARANGSZO snorkemtő- k [adóhivatalinak Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanitó. Megjelenik minden vasárnap. 9 Bízd öreá minden utadat, Ölébe hajtsd le bús fejed. Surkeiitő-Uadéhlratal: SZENTGOTTHÄRD. Vas vármegye. FlókkiadéMntal .Luther-Társaság“ könyv- kereskedése Budapest, VIII., Szentkirilyi-u. 51 /a. A „HARANGSZO“ előfizetési ára : a harmadik negyedévre 16.000 korona. Félévre 80.000 korona. Csoportos küldéssel 10°/m>b kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K. Megelégedés. Márk ev. 8.8. „Evének azért, és megelégedének ; és tetszették a maradék darabokat hét kosárral“ ... Í gy hangzanak a nagy kenyér-csoda elbeszélésének utolsó szavai. Több ezer ember földi szükségét, testi éhségét, Jézus hét megáldott kenyér szétosztásával verte el, s ez a hatalmas cselekedet csodálatos a mi szemünk előtt. De jól jegyezzük meg azt is, hogy megváltó Meste- • rünk, mielőtt a földi kenyeret megszegte volna, előbb hallgatóinak éhező lelkét elégítette meg az ólet kenyerével, örök igéjével!... Mert az a pusztában vándorló sokaság elsősorban is azt a belső éhséget érezte, amely nem földi kenyér, de kegyelem, vígasztalás, békesség után epekedett olyan erővel, hogy a testi élet szükségeit, a szomjúságot és az éhséget, egészen elfelejtette még ott a napégette föld lan- kasztó utján is. Ez a 4000 ember jó bizonysága annak, hogy aki Isten igéjét szereti, azt szereti az Isten; aki leikéről gondot visel, annak leikéről, sőt testéről is gondot visel az Ur; aki először Isten országát és annak igazságát keresi, annak megadatnak mindenek! . . . Vagy mi talán még sohsem tapasztaltuk, hogy Isten igéjének egy- egy szava, a bibliának egy fejezete, vagy zsoltára, mennyire megelégített és megerősített bennünket!... Éppen azért, ha a nagy pusztaságnak, ennek a földi életnek szükségei támadnak ellenünk, ha reánk szakadnak a megélhetés gondjai: kihez mehetnénk vigasztalásért, hol kereshetnénk erőt az élet terheinek hordozására ? . . . Siessünk mi is oda, ahol a 4000 ember egykor testi-lelki megelégedést talált, hisz minden időkre szól az ígéret, „aki hozzám jő, bizonnyal el nem vetem“ . . . Téged sem bocsát el, míg meg nem elégített! . . . Ha Jézussal élünk, nyugalmat és békességet találunk, nem rohanunk tehát nyugtalanul a világban, hogy szívünk éhségét olyan kincsekkel csillapítsuk, amelyek romlandók ; nem vágyakozunk a világ hiú örömeire sem, mert mint megelégedett, hálás emberek Istenben leszünk gazdagok és a zsoltárossal így teszünk vallomást: „Az Úr az én hű pásztorom És megtart oltalmában, Azért meg nem fogyatkozom Semminemű javában. Engem ő maga legeltet És szent beszédével éltet Gyönyörűséges helyen. .lóvoltod s irgalmasságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad Így dajkálja lelkemet; Javaival így végtére Besegít a dicsőségbe Hozzád mennybe Jézusom.“ Ámen. Protestáns nap. Irta: Jánossy Gábor. „rpehozzád kiáltok Uram, én erős- I sége n, ne vesztegelj az én kiáltáson ra, mert netalán ha vesz- tegléndesz, hasonlatos leszek a meg- holtakh . Hallgasd meg az én kö- nyörgési.anek szavát, midőn kiáltok hozzád és midőn fölemelem kezeimet a te szentsóges templomodhoz. Ne számlálj engemet a hitetleneknek és gonoszság cselekedőinek közikbf kik békességet szólnak felebar: dokkal, gonosz vagyon pedig az szívökben. Fizess meg nékik í ő cselekedetük szerint és az ő ékezeteknek gonoszsága szerint Oltalomért könyörög az Úrhoz a XXVIII. zsoltárban Dávid király, oltalomért könyörgünk a mi teremtő és megtartó Urunkhoz, Istenünkhöz mi elárvult, számban megfogyatkozott és elerőtlenedett magyar evangélikus keresztyének. Ezeréves hazánk elárultatásával, meggyaláztatásával és földarabol- tatásával evangélikus anyaszent- egyházunkat is kimondhatatlan, megmérhetetlen kár, gyalázat és gyász érte, elszakíttatván tőlünk fölvidéki, tiszántúli, bánáti és nyugatmagyarországi testvéreink, gyülekezeteink, ősi iskoláink, atyáink házai és sirhalmai, — ennek okáért „öltözzetek zsákba, sirjatok és jajgassatok, mert az Úrnak felbu- sult haragja nem távozott el rólunk, — ezért sir a föld és odafel meghomályosodik az ég.“----------Ó h de szeretném összegyűjteni evangélikus testvéreimet, ezt a magyar haza romlását és pusztulását, anyaszentegyházunk megpróbáltatását és megerőtlenítését sirató s a magyar élet, jövő, a magyar föltámadás eljövetelén imádkozva dolgozó sereget, szeretném összegyűjteni egy táborba, egy helyre, ahol a mi megsebzett szíveink hangos összedobbanása, a mi jajkiáltásunk elhallatszanék a trianoni határon túl, elszakított testvéreinkhez, ahol a testvéri szolidaritás, az egyetértés, egyetakarás, a közös fájdalom és gyalázat érzetében összeforrott magyar evangélikus világ élniakarásának, az egységes és oszthatatlan Nagymagyarország és az oszthatatlan egyetemes anyaszentegyházunk iránt való hűségének liendelje mea Kapi: AZ ÚU OLTALMÁBA N e. történeti elbeszélést.
