Harangszó, 1926
1926-06-27 / 26. szám
XVII. évfolyam. 1926. június 2?. 26. szán). Alapította KAPI BÉLA 1810-ban. Laptulajdonoa: I DlDáQtfill Lotber-Siflíítsío ál Országos Litbtr-Siint •ég hlrxtzlos lapja. Kéxirstok, előfizetési dijak 6a reklamációk a HARANGSZO cserkesztA- kladőhi tataiénak Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. 9 Üdvözítő Jézus, igazság királya, Lelkem szent nevedet háladással áldja. Szerkeaxt^ ki adóhivatal: SZENTOOTTHÄRD. Vas vármegye. FlókkladóhlTatal .Luther-Térsaság“ könyvkereskedése Budapest, VIII., Szentldrályl-u. 61/a. A „HARANG8ZG“ előfizetési ára : a második negyedévre 16.000 korona. Félévre 90.000 korona. Csoportos küldéssel 10’/*-oe kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a II. negyedre 20.000 K. Megtérés. Lukács ev. 15. ío. „Mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.“ A tarzuszi Saul nagy felgerjedés- sel indult Damaszkuszba a Krisztus követői ellen. De Istennek más volt a gondolata. A keresztyének üldözésére nagy haraggal induló embert nagy hirtelenséggel fény sugározza körül és Saul térdre hullva hallgatja Jézus szelíden feddő szavát: Saul! Saul! mit kergetsz engem!? . . .“ Megtörténik a nagy Pál-fordulás, Damaszkuszba már nem a régi ember tér be, hanem egy egészen más, új ember; nem Saul, hanem az apostolok legnagyobbika : Pál ... a magas égben pedig öröménekbe kezdettek az angyalok, „egy bűnös ember megtérésén ! . . .“ Megtérés! . . . Mit jelent ez a szó ? . . . Annyit jelent, hogy Saulból — Pál; a régi emberből — új ember lelt. Szeretnéd tudni, hogy a te életedben megtörtént-e már ez a nagy Pál-fordulás? . . . Próbáljuk hát megállapítani! . . . A megtért Saulról először is az van feljegyezve: íme imádkozik — és minden bizonnyal ez az imádság nem volt más, mint egy mélységes sóhaj, a lélekből felszakadó kiáltás: „Isten! légy irgalmas nekem bűnösnek!“ . . . Ezt a könyörgést pedig nemcsak az ajkak suttogták, hanem igazán a szív imádkozta. — Mikor ilyen imádság terem a mi szívünkben is, az már egyik jele lesz annak, hogy áltál- mentünk a halálból — az életbe... Azután megállapíthatjuk azt is, hogy a meg nem tért ember, nem ismeri önmagát; saját személyét tartja a legjobbnak, a legkíválóbb- nak. — Pál apostol pedig nagy önvizsgálat után őszintén mondja: „Jól tudom, hogy nem lakik én- bennem a jó! óh, én nyomorult ember!“ . . . Megtérés nélkül Istent sem ismerhetjük igazán. Beszélni megtérés nélkül is lehet a jó Istenről, de őbenne igazán hinni, bízni, örök szeretetét megismerni megtérés nélkül nem lehet. A megtért ember boldogan hirdeti, a szívében átélt igazságot: Isten nem más, mint az én szerető mennyei Atyám, Krisztus pedig megváltó Uram és Királyom ! De még mondok valamit, amivel megítélheted, hogy Saul vagy-e még, vagy már Pál! A vadalmafából úgye akkor lett egész bizonyossággal nemes termőfa, amikor már jó gyümölcsöket látunk piros- lani ágain. Nos, a meg nem tért ember olyan, mint a vadalmafa, életének gyümölcse a fanyar, élvezhetetlen ; az ember átnemesedését, megtérését is a jó gyümölcsök bizonyítják. Melyek ezek a jó gyümölcsök ? A szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség! Ahol ezek hiányoznak, ott még nem volt Pál-fordulás, ahol pedig megvannak, ott a régiek elmúltak és mindenek megújultak, vagyis megtörtént a damaszkuszi út csodája: a megtérés. Azt igazán nem tagadhatjuk, hogy Isten minket is nem hívogat szent hivogatással, mint egykor Sault, csak az a kérdés: hallgatunk e hívogató, atyai szavára! ? „Keressétek serénységgel Az Istennek országát; Munkáljátok nagy hűséggel Lelketek boldogságát. Térjetek meg emberek, Hogy örök jót nyerjetek; Ne csüngjetek e világon, Szent vágyatok mennybe szálljon.“ Ámen. Szerencsés magyar nemzet. Irta: Sass János. A gondviselés megáldotta országunkat dús természeti kincsekkel, szívet lelket gyönyöiáödtető szépségekkel és az élet fenntartásának legbecsesebb, legnélkülözhet- lenebb föltételeivel. De ennek a „szép, virító, szemet lelket andalító“ országnak bősége, gazdagsága hatalmas kísértő, hogy az ember a lomhaságnak, tétlenségnek puha párnáján a tespedés idegbénító karjaiba dőljön és a testi élvezeteknek, tobzódásnak, mámornak testet és lelket gyilkoló méregkatlanába merüljön. Voltak már nemzetünknek több olyan válságos korszakai, amikor egy-egy veszedelmes légáramlat a pusztulás csiráit szórta szét szép hazánkban. Szerencsések voltunk azonban mindig. Amikor már szinte az elsülyedés örvényének szélén állottunk, a bölcs gondviselés mindig támasztott egy-egy keményszívű kényurat, akinek szegeskorbácsa égő sebeket ütött tagjainkon; mert a szerető mennyei Atya „azt kisérti, kit szeret“. (Zsid. 12.6.) Ezeknek a sebeknek kínos fájdalma nyitotta fel azután szemeinket, hogy lássuk az előttünk tátongó örvényt és hogy fölébredjenek természetes életösztöneink és Rendelje meg Kupi: AZ Últ OLTALMÁBAN c. történeti elbeszélést.
