Harangszó, 1926
1926-06-20 / 25. szám
214 HARANQSZO. 1926. június 20 szülők, gyermekeiket anyagi jólét megszerzésére buzdítják, nem pedig a lélek tisztántartására. A társadalmunk olyan, hogy hajlandó bizonyos bűnöket elnézni, csak pénze legyen az illetőnek. A lelkész a legtöbb halottat égig dicséri temetési beszédében, nem vagyunk őszinték. Az isteni törvény összetör bennünket, mert lépten nyomon beleütközünk. Térjenek vissza a tékozló fiák az Atyához bűnbánó szívvel. Este vacsora végeztével missziói óra tartatott, amelyen Gáncs lelkész és a lőnöknő bemutatták a német missziók tevékenységét s az egybegyűltek elhatározták, hogy szövetségbe tömörülnek s anyagilag is segíteni fogják a ktilmissziói tevékenységet. A konferencia harmadik napján a reggeli bibliamagyarázatot Soltész Gyuláné tartotta Máté 17.1-8. versek szerint. Következett Vargha Gyuláné nagyszabású előadása A keresztyén ember bölcseségéről. (I. Ko- rinthusi levél 1.30.) A világi ember bölcseség alatt eszességet ért, mi erkölcsi tartalmat viszünk bele. Az a bölcs ember, akinél az értelem szívbeli erényekkel párosult. A bölcseség kezdete az Úr félelme. 111. zsoltár. Isten azt kívánja, hogy lássuk meg őt s szakadjunk el a bűnöktől. Isten előtt a mi emberi bölcseségünk teljes tudatlanság. Szükségünk van okosságra is az életben, de még inkább bölcsességre, vallásosságra, alázatosságra. Ne mondja senki, hogy ő nem tud bölcs lenni, annyi bölcseséget mindenki kap Istentől, hogy a jobbik részt válassza. Az utolsó előadást Pauer Irma főnöknő mondotta A keresztyén ember szentségéről. III. Mózes 19.2. verseket vette alapul. Kimutatta, hogy az ótestamentom- ban az Isten szentsége megnyilatkozik bizonyos személyek és tárgyak elkülönítésében. A szentek szentjébe csak a főpap mehetett be, mert ott Isten lakozik. A papok is, mint Isten szolgái, különbek voltak a népnél. Krisztus lehetővé tette számunkra, hogy mi szentek legyünk, azaz belülről kifelé jobbítsuk, nemesítsük magunkat. A magunk akarata ehhez nem elégséges, a Lélek alakít át. Királyi papság, szent nép lehetünk mi, szőllővesz- szők a szőllőtőn. Ne alkudozzunk a bűnökkel, sugározzon le arcunkról a jóság, érezze magát rosszul a közelünkben az, aki nem tiszta élek. Dicséret, dicsőség... (Egy mirtir halált halt hős emlékének.) Márvány csarnokában az emlékezetnek dicséret, dicsőség harsonái kelnek ... Babér benőtte fehér terraszán úgy állsz előttünk, mint egy szent titán, ki dacolt, hű volt s holtan hullt a rögre, s ki egy évezredes izzó honszerelem áldozati füstjét hagyta itt örökbe. .. Kínjának Nessus inge: váltság, drága bér, hogy sarjadjon a kifosztottak földjén új áldás, új kenyér... Nem alkotott az Ég népet gazdagabbat; s ma már csak imáink, csak sebeink van- Elment a tenger, fenyves, vízesés, [nak... a bérei sas, s a kicsiny bányamécs ... elment kincs és nagyság... nótáink is végül. De sohasem vész el, nem hal ki a nemzet, melynek történelme hősslrokon épül... véres verejtékben arannyá ért rónán, s ős tradíciói tüzpróbákat állta, tépett lobogóján I A falat még olykor keserűn jut szánkba, s halk, vádló panaszt rejt még a viz zúgása, de tisztán csillog a mocsár helyén. Lelkünk sem az a kopott, hit-szegény, mely oly riadt árván tévelygett a ködben... Még nehéz feledni a tűnt lidércálmot, de már zeng az erdő üde reményzölden Istenadta népen hogy szűnjék az átok; odafönn vigyázzák hétszer áttört szivü magyar messiások... És ha jönne új vész, ha dördül az égbolt, acél izom feszül: — Urunk, mond: — elég ne dúlja ármány friss vetéseink. [volt! S ha tanyánk felett vércsehad kering, és úgy tetszik: már egy csillag sem világit: jövel szittya szellem, ki fénybe emeled a büszke magyar lét kolduskatonáit! Nagy ihletésinknek ki vagy örök kútja: a nemzeti eszmék szabadság csatáin feltámadsz te újra! POHÁNKA MARGIT, Délután az úrvacsorázásra jöttünk össze mindannyian. Gáncs és Mohr lelkészek szolgáltatták ki a Krisztus szent testét és vérét. A konferenciáról röviden ennyit irhatok. Bámulatos az a nagy munka, amelyet a mi derék, sugárzó arcú, mindig mosolygós diakonisszáink végeznek fáradhatatlan főnöknőjük vezetése alatt. A jelenlévők jórésze református egyháztag volt, noha sokan jelentek meg ev. részről is. Jól esett ott látnom soproni theo- logusainkat, Bélák Sándor s. lelkészt, Rimár Jenő budapesti vallástanárt és Gaudy László hitoktatási igazgatót. Az egész konferenciát mélységes evangéliomi szellem hatotta át. Köszönetét kell mondanunk a rendezésért, az elszállásolás és ellátás fáradságáért a Fébe vezetőségének. Adja Isten, hogy a megjelentek közelebb jussanak a tiszta evangélioinhoz s a lelkek reneszánszán át egy szépséges nagy ébredés keletkezhessen evangéliomi egyházunkban. Tátrai Károly. OLVASSUK A BIBLIÁT! Alázzuk meg magunkat! Jún. 21. Az idősebbek előtt. I. Péter 5.5. Minden ember négy fokozaton megy keresztül az idősebbekhez való viszonyában; először okosabbnak érzi az idősebbeket, mint önmagát; azután egyforma okosnak tartja magát az idősebbekkel; azután eljön egy idő, amikor okosabbnak érzi magát, s nem kér többet tanácsot tőlük, de végül egyszer mégis csak megtanulja, hogy jó az öreg a háznál s újra okosabbnak érzi a tapasztaltabbakat, mint önmagát. A keresztyén embernek azonban nem csak a több tapasztalatot kell megbecsülnie az öregekben, hanem az Isten próbakövét is Minden öreg ember egy próbakő Isten kezében a házbeliek szeretetének megmérésére. Mit mond Istennek az én próbakövem ? Jún. 22. Egymás előtt. I. Péter 5.s. Nem volt ember a világon, akinek több joga lett volna a kevélységre, mint Jézusnak. Büszke lehetett volna az isteni származására, királyi méltóságára, csodatevő képességére, bün- telen életére s arra a szeretetre, mellyel körülvették ... mégis nem volt nála alázatosabb ember. Nem uralkodni, hanem szolgálni akart s szent engedékenység volt életének legszembeötlőbb vonása. Mennyi bennem az uralomvágy s mennyi a szolgálatkészség ? Jún. 23 Isten előtt. I. Péter 5. e. Isten utai nem a mi uíaink. Sokszor szenvedéseken s megaláztatásokon visz keresztül, néha nagyon súlyosan nehezedik ránk hatalmas keze. Az alázatos szív sohse zúgolódik, mert tudja, hogy Isten szabad velünk s hogy nincs csapás, mit meg ne érdemelnénk, hanem a legnagyobb szenvedésben is irgalmas hozzánk s ... mert ismeri a szenvedés nevelő erejét. Hogyan viselem én magam az Isten hatalmas keze alatt ? Jún. 24. Önmagunk előtt. I. Péter 5.7. Milyen életsorvasztó, boldogságrontó erő a gond! Pedig a gondnak gyökere nem a külső körü'ményekben, hanem a mi szívün- ben van. Kevés bennünk az alázatosság önmagunkkal szemben. Túinagyn&k, erősnek gondoljuk magunkat. Egyedül akarunk megküzdeni a nehézségeinkkel. Az alázatos ember nem utasítja vissza gőgösen a segítséget. A gond tehát dölyfösködés Istennel szemben. Isten kéri a gondjaimat, odaadom-e néki alázatosan? Jún. 25. A bűnösök előtt. I. Péter 5.8. Milyen büszkén tud ülni az ember az er- kölcsbirói székben, hogy Ítéljen mások fölött,... mintha ő nem is volna testből és vérből, tehát megkísérthető se lenne! Pedig, aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Semmiféle bűn ellen sem vagyunk bebiztosítva. A büuöst szánó, számára mentségeket kereső, mindent jóra magyarázó alázatosságból van-e bennem több, vagy a bűnös fölött Ítélkező gőgös önteltségből ? Jún. 26. A szenvedők előtt. I. Péter 5.9. Minden ember hajlamos bizonyos mértékben arra, hogy felfújja a maga szenvedését lekicsinyelje a másét Hányszor ismétlődik a régi panasz: Nincs a teremtésben vesztes, csak én. Nézzünk szét egy kicsit a világban levő atyafiságunkon, hadd alázza, szégyenítse, számítsa el panaszunkat a mások nagyobb szenvedéseinek látása. Jún. 27. Csak a Sátán előtt ne! I. Péter 5.9 Mindenkivel szemben engedékeny alázatra int az Ige, csak a Sátánnal szemben figyelmeztet: „álljatok ellen, erősek lévén a hitben*. Istennel s emberekkel
