Harangszó, 1926

1926-06-13 / 24. szám

1926. június 13 HARANQSZO. 20S szeretetét, amit a püspök kész örömmel megtett. Délben Ménfőre indult a menet. A központi járás határán dr. Cse- mez Béla a járás, Kovács Ernő jegyző a község nevében köszön­tötte a püspököt, a tanítólak előtt pedig a gyülekezettel Garam János tanító. Népes, fejlődő, áldozatkész leánygyülekezetet talált itt a püs­pök, melynek tagjai bár nem dicse­kednek földiekkel, de él lelkűkben az egyházszeretet és áldozatkész­ség, amit bizonyít a hatalmas ima- ház-tanterem és a szép tanítólakás. Szíves vendégszeretetének élvezése után indult tovább a püspök Tétre, hol Csemez István kormányfőtaná­csos, egyházmegyei felügyelő ven­dégszerető házában pihente ki az aznap tett 50 kilométeres út fára­dalmait. Szerdán reggel Tét község küldöttsége ment eléje a püspök­nek a Csemez tagra, hol Horváth László főjegyző tolmácsolta a köz­ség tiszteletét és szeretetét. Lovas­bandériummal és hosszú kocsisorral vonult be a főpásztor Tétre, hol a lelkészlak előtt hívei élén Kovácsics Géza lelkész fogadta és köszöntötte a főpásztort. A püspök ezután a tisztelgő küldöttségeket fogadta, majd lefolyt az istentisztelet és közgyűlés. Ebédre dr. Guóth Béla gyűl. felügyelő vendége volt a püs­pök és kísérete, majd délután meg­látogatta a gyülekezet négy isko­láját. Hat órakor vallásos estélyre gyülekezett a templomba a gyüle­kezet és község népe, melyen a fáradhatatlan főpásztor tartott gyö­nyörű előadást, Horváth Rózsi és Kiss Jolán nagy hatással szavaltak, Kiss Margit tanítónő és Szabó Ist­ván tanító duettje, továbbá a leány­egyleti énekkar éneke emelte Isten­hez a lelkeket. Este 8 órakor ün­nepi közvacsora volt, melyen a községből felekezeti különbség nél­kül vettek részt mintegy 80-an s gyönyörködve hallgatták a püspök, az őt felköszöntő Horváth János - plébános, a lelkész és mások szebb- nél-szebb felköszöntőit. Majd lam- piónos menetben vonult fel a téti ifjúság a püspök tiszteletére s az újonnan alakult levente énekkar Süke László r. kath. tanító vezeté­sével szebbnél-szebb énekekkel fe­jezte ki tiszteletét. Csütörtökön reggel búcsúzott el a püspök ettől a nagy, virágzó, népes gyülekezettől, melynek fejlő­désétől még sokat várhatunk anya- szentegyházunk erősödésére. Templom és iskola. A kolozsvári evang. magyarokhoz.* Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki közietek E szent harcot ne állaná, Ehhez Isten mlndannyltoknak Vitathatatlan Jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát I Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halíjátok soha többé Isten igéjét magyarul?! 5 gyermeketek az Iskolában Ne hallja szülője szavát ? I Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az Iskolád E templom és Iskola között, Futkostam én is egykoron, 5 hűtöttem a templom falán Kigyulladt gyermek-homlokom, Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát I Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolád A koldusnak, a páriának, A jött-mentnek is van Joga Istenéhez apái módján És nyelvén fohászkodnia, Csak nektek ajánlhatják templomul Az utszélét s az égbolt sátorát? Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolád Kicsi, fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek, Kicsi, fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükben biztatás, vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskofátl REMÉNYIK SÁNDOR. * Megjelent a kolozsvári „Ellenzéki-ben. Útközben megerősödött a menet a győrszemerei hívek lovasaival és küldöttségével, melynek élén Sza- lóki Kálmán körjegyző fogadta a püspököt az elöljárósággal, majd a községben a lelkészlak előtt hí­veivel Hörényi Lajos lelkész. Na­gyon kedves volt a kis gyülekezet iskolájában a gyermekek élénk, okos felelete és szép éneklése, melyért méltókép fejezte ki elis­merését a püspök. A gyülekezet, bár kicsiny és csekély lélekszámú, mégis áldozatkész és buzgó. A tőle telhetőleg igyekezik épületeit és iskoláját rendben tartani. Megjelent a püspök üdvözlésére a ref. egyház küldöttsége, melynek nevében Ja­kab János lelkész szólott, az evang. gyülekezet és presbitérium részéről pedig Szalay István, a gyülekezet felügyelője fejezte ki meleg szere- tetét és háláját főpásztora iránt. Délben a lelkészcsalád fogadta meleg szeretettel vendégül a püs­pököt és kíséretét. Meghatva vett búcsút a püspök a kis, nagymultu gyülekezettől, Isten áldását kérve arra és agg lelkészére, ki egy hosszú élet minden szeretetét, ener­giáját áldozta fel annak megerősí­téséért és nevel ma is fiatalos hévvel és buzgósággal vezeti azt a nehéz viszonyokon át. Katholikusok a protestantizmusért. Ez év őszén lesz 50 esztendeje annak, hogy báró Baldácsy Antal róm. katholikus főúr, szolnokmegyei nagybirtokos, végrendeletében hét­ezerholdas vagyonát a református, evangélikus és unitárius egyházakra hagyta, szegény gyülekezetek, lel­készözvegyek és árvák segélyezé­sére és a protestáns püspökök fi­zetésének emelésére. A báró Baldácsy-féle alapítvány igazgatósága most tartotta a buda­pesti evang. polgári leányiskola dísztermében rendes évi közgyűlé­sét. A közgyűlésen Zsigmondy Jenő dr. főrendiházi tag elnökölt és egyebek közt jelen voltak: Raffay Sándor és Ravasz László püspö­kök, Darányi Ignác dr. és Degen- feld József gróf, ref. egyházkerü­leti főgondnok, Radvánszky Albert báró, ev. egyetemes felügyelő, Kaas Albert báró, nemzetgyűlési képvi­selő. Az ügyvivő jelentést Benedek Zsolt dr., kormányfőtanácsos, ref. konventi előadó mutatta be. E sze­rint az alapítvány ezévi költségelő­irányzata körülbelül 4 és fél mil- liárdra rúg. Az igazgatóság elhatározta, hogy az ötvenéves évforduló alkalmával ünnepi közgyűléssel fogja megün­nepelni báró Baldácsy emlékét ez év októberében. Ugyanebből az al­kalomból megiratják báró Baldácsy életrajzát és az alapítvány történe­tét. Ennek a munkának az elvég­zésére Patay Pál theol. magántanárt kérték fel. *

Next

/
Thumbnails
Contents