Harangszó, 1926
1926-01-03 / 1. szám
1926. január 3 HARANQSZO. 3 Próbára tesz Isten t... Jaj! kegyetlen a sors — szörnyű, a hatalma — Földi porsátramnak nincsen nyugodalma — Mért hoztatok vissza I ? — Nem tudok itt soha, soha megpihenni, Míg másé egy fűszál — s egy rög egy csi- Föld, — mig másnak terem, — [petnyi Meg őseim jussát latrok bitorolják: — Drága szülőföldem — édes Magyarország Addig — Isten Hozzád I... — Nincsen nyugovásom átkos szolgaföld- Váljanak bolyongó parányok belőlem [ben — A mérhetlen űrbe ... Szórjátok poraim szét a zúgó szélbe, Folyamok vizébe /... Kóbor szelek szárnya... Fürge víz hulláma Sodorják, vigyék el — hányják hamvát széjjel Az új hontalannak I... — Messze idegenbe mily szép is volt álmom — Rodostó, Rodostó, mért kellett megválnom, Elszakadnom Tőled!? Itt a beteg szívre nincsen csodabalzsam, Tövisből van párnám, kő a derékaljam, Riasztó az álmom !. .. — Nem tudom már hinni, hogy egyszer'megvirrad, S Zágon felett kigyúl egy tündöklő csillag: A reménység-csillag .. . S meghallom a harci mének dobogását, Büszke Turul madár-szárnyak csattogását, S a győzelmi himnuszt!... — A hit balgaság csak... Hiába... hiába Elárvúlt Nemzetem súlyosabb igába Sorvad napról-napra — Boldogtalan nép ez — nem akar, vagy gyáva!? S mint a részeg lepke fénylő gyertyalángba Szédül — hullámsírba I... — Meddő itt a sírás — Hiába — nem virrad! Szedjétek hát össze porladó csontimat, Ha még kedves Néktek, S ássatok majd új sirt! — idegen hazában, Kék Marmara partján, szép Törökország- A nagy bujdosónak!... [ban — nagy ládákba csomagolva, szekér vitte előre az állomásra, őreá az úri fogat várt a bejárat alatt. Nehéz szívvel vált el a hölgyektől, kik őt még a lépcsőn is lekísérték. Mikor búcsúzáéul Mária kezére hajolt, mintha még az utolsó percben is mondani szeretett volna valamit. Mária észrevette ezt. „Nem sok időre válunk el“ — szólt nyájasan, „birom Ígéretét, hogy a karácsonyi ünnepeket velünk fogja tölteni. Majd kigondolunk addig valami kedves ajándékot az Ön számára is“, s titokzatos mosollyal nézett a távozó kocsi után. Az idő pedig röpülve tűnt el a boldog várakozás közben. Soha még a Radnóthy házban ilyen vidám előkészületek közt nem készültek karácsonyt ünnepelni. Mária mesés bőkezűséggel halmozott össze mindent a karácsonyfa alatt környezete számára, hogy csak boldog és megelégedett arcokat lásson maga körül ő, ki menyasszonyfejjel remélte köszönthetni a holnapi napot. A várvavárt vendég is megérkezett. Nem az egykori porlepte utas többé, hanem az előkelő környezethez méltó föllépéssel. Részt vett a fényes ünnepségen, mely a karácsonyfa alatt lezajlott, s mikor elvonult már mind a személyzet, magukra maradtak Boros és Mária a ragyogó teremben. Jolán Majd elnémul szava... gyorsan tova vágtat. Patkója nyomába jó, hóka lovának Csillagszikrák hullnak... Szellemvitézei összesúgnak-búgnak : Neki vágjanak-e a mértföldes útnak!? S tüstént határoznak... Egyik fejszét ragad... másik deszkát ácsol, — S koporsót faragnak felvidéki fából Tartós nyoszotyának... Azután lemennek sötét kripta-mélybe, S a szentelt hamvakat csókokkal becézve Új nyughelyre rakják... Keleten pitymallik . .. Csillogó fénycsóva, S hús hajnali harmat hull a koporsóra, — Erdő lombot hullat — díszes koszorúnak, S megindul a menet — harmadszor temet- Messze Rodostóba ... [ni — Búgó vadgalambpár fájón megsiratja, — Szellő fel-felkapja a hirt s tovább adja... Virágok suttogják, patakok mormolják: Kuruc-király sorsát... Láthatatlan menet vonul alvók felett — Viszik a koporsót hegyen-völgyön átal Komoly méltósággal, S mint fekete feUeg húzódik utána: Egy letiport nemzet vigasztalan gyásza. Fuldokló siráma . .. S olyan félelmetes, bús, sikoltó e hang, Mintha száz vészharang Kongása zavarná tájak néma csendjét, — Mintha rabmagyarok láncukat tépdesnék... Előfizetőinkhez. A Harang szó a jó Isten nevében mai számmal a XVII. évfolyamba lép. Eltelve Isten iránti mélységes hálával, meleg köszönetét mondunk ez alkalomból a lelkes munkatársaknak, a lelkész- és tanító-karnak, az előfizetőknek, lapunk minden rendű- rangú jóbarátjának, támogatójának az ebédlőben az ünnepi asztal körül rakosgatott. Ott álltak egymás mellett, s szemben a velencei tükör visszasugárzotta délceg alakjukat. Mária ma pompás bársonyruhába öltözött s ékszereinél csak a mosolya volt fényesebb. „Milyen szerencsés Ön Mária“, szólt a férfi „hogy ennyi boldogságot áraszthat maga körül. Úgy tűnik föl nekem, mint egy jóságos tündér, aki minden kívánságot tud, és teljesít.“ „Volna tán önnek is valami kívánsága?“ szólt halkan a leány. „Mondja meg nekem, hogy bebizonyíthassam tündérvoltomat 1“ s szelíden nyújtá feléje két kezét. A férfi pedig ráborul a szép kézre, s úgy rebegte érzelemtől áthevült hangon: „Mária, kegyes úrnőm, adja nekem feleségül Jolánt 1“ Mint mikor egy hangszer húrja elpattanik, olyan egy különös, halálosan szomorú hang tört föl a leány sebzett szívéből, de hirtelen elfojtotta azt büszke önérzete. „Szívesen beleegyezem“, szólt és mosolygott hozzá, hogy senki észre ne vegye azt, ami lelkében végbement. Azután már minden igyekezete csak odairányult, hogy titkát megőrizze és maga sietteté az esküvőt, nem kiméivé semmi költséget a fiatal pár anyagi jóllétének biza jóleső ragaszkodásért és szerétéiért s kérjük lapunk számira a régi sze- retetet és ragaszkodást az új esztendőben is, hogy magasztos hivatásunkat, egyházunknak, hazánknak szolgálatában ezután még fokozottabb mértékben betölthessük. A Harangszó előfizetési ára az új negyedévre (jan.—márc.) 16.000 K, félévre (jan.—jún.) 30.000 K. A Harangszó előfizetőinek még január hó folyamán egyik számunkhoz ajándékképen a napjainkban annyira nélkülözhetetlen pengőát- számítási táblázatot mellékelünk. Itt hozzuk örömmel tudomására már most olvasóközönségünknek, hogy a „Harangszó-Könyvtár“ című vállalatunkban könyv alakjában megjelentetjük — közóhajra — Kapi Béla „Az Úr oltalmában“ című történeti elbeszélést. A 250 oldalas könyv husvétra jelenik meg és a Harangszó előfizetőinek tetemesen olcsóbb árban fogjuk hozzáférhetővé tenni A Harangszó ügyét továbbra is olvasóközönségünk megértő szereteté- be, jóindulatába, pártfogásába ajánlva, vagyunk testvéri üdvözlettel „HARANG SZÓu szerkesztősége és kiadóhivatala. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A pápa — a napilapok híradása szerint — Krisztusnak, mint az emberiség királyának tiszteletéről enciktositása érdekében. Csak ahoz nem volt már elég önmegtagadása, hogy mikor elutaztak, azt mondja nekik, hogy visszavárja őket. Boldogságuk látását nem bírta volna elviselni, magára akart maradni kudarcot vallott büszkeségével, dacos bánatával. Tíz éve már ennek, mióta önmagával meghasonlott, remete életét éli a radnóthi kastély úrnője. Azokfelól kik boldogtalanságának önkénytelen okozói voltak, csak ritkán hallott hirt. Talán megsejték magatartásának okát és csak elvétve keresték föl egy-egy levéllel jótevőjüket. Közben kitört a világháború s Boros az elsők között volt akiknek áldozatul kellett hoznia fiatal életét, özvegye nem soká tudta hordozni a rettenetes csapást, pár év múlva követte öt a sírba, de halálos ágyán még irt Máriának, kérve őt, hogy fogja pártul kis árva leányát, a hat éves Mariskát. Mária azonnal utasította ügyvédjét, hogy a gyermeket a közeli város legjobb nevelő- intézetében helyezze el s róla minden irányban gondoskodjék, de még mindig nem kívánta látni vetélytársnőjének gyermekét. Ámde azóta különös nyugtalanság vett rajta erőt. Elégedetlen önmagával, végtelen ürességet érez szívében, és mintha csak önmagán múlnék, hogy az megteljék áldást- hozó enyhüléssel. A veleszületett jóság
