Harangszó, 1926

1926-01-17 / 3. szám

20 HARANOSZÓ. 1926. január 17. Akkor ugyanis még nem voltak ha­zánkban evangélikus püspökök: az esperesek tehát papot is avattak. Akadt is már szerencséje, de a nagyasszony azt mondta neki; »Fia­tal vagy még, Márton, a te huszon­három és fél esztendőddel, hogy lelki atyja légy azoknak a szilaj nemes embereknek ott Haragoson, a Rába ingoványai között; különben is min­den évben más papjuk van.« Akkor még szokásban volt ugyanis a »papmarasztásc. A papnak »eszten­deje lejártával« meg kellett tartania a bucsuprédikációját és ha valamelyik »az uraimék« közül megharagudott rá, mert kiprédikálta, hát mindjárt el is énekelhette: »Kocsira ládám!« Luther védte a papi tekintélyt, és a szászországi egyházi szervezetben erős gátat emelt a »Herr Omnes«, a »tömeg őfelsége« e féle hatalmi túltengései ellen. Magyar követői is soká küzdöttek, míg végre ezt a »csúf szokást« eltörölhették. így hát Márton diák — diáknak hívják, mint iskolavégzett embert — illetőleg Insulanus diák, ahogyan a kor latinos divatja szerint a szülőfaluja, Ujsziget után nevezgetik, továbbra is megmaradt segédtanárnak, a Szilvesz­ter uram bölcs vezetése alatt. A kis Boros Erzsikét annyira sze­reti a nagyságos asszony, hogy el se tudna tőle válni s itthon neveli és taníttatja tehát. És mégis milyen sokat tud 1 Először is tud írni olvasni. Az­után lantot pengetni, énekelni: még olaszul is. Erre a nagyságos űr olasz karmestere tanította meg, akit ez pádovai diák korából hozott magával. A finom olasz dalok úgy csilingelnek a kis lány gyöngysor fogai között, mintha csupa ezüst csengők volnának. Mennyi idézetet tud a bibliából 1 Ab­ban a kis bodros fejecskében hogyan is fér meg annyi tudomány! Luther kiskátéját felmondja, mint a vízfolyás! A kérdésekkel együtt! De érti is 1 Vallásra a jő esperes úr tanítja, aki neki is keresztapja, mint Marcinak. Ez is kapacs kettejük kö­zött. Az esperes úr pedig azt tartja Lutherrel, hogy a vallásban többet ér egy sző értelemmel, mint száz szó értelem nélkül Gyönyörűek a kézimunkái. Sütni, főzni pompásan megtanult az urasági szakácstól. Amellett olyan szép a sugárterme­tével, rózsás arcával, jóságos ég£ék szemeivel, amilyen csak magyar lány lehet tizenhatesztendös korában. Már­ton diák szereti is ám, mintha csak a testvére volna. Vagy talán egy ki­csit jobban is? * (Folyt, köv.) OLVASSUK A BIBLIÁT! Külmisszió. Jan. 18. Az én kötelességem. Máté 28. is—so. A külmisszió a pogányok megtéríté­sének a munkája. „Mi közöm nékem a po- gányokhoz?* — ezzel szokta legtöbb ember mentegetni közönyét e munka iránt — „van nekem elég bajom itthon is !“ Pedig a pogányok ugyanannak a mennyei Atyának gyermekei, mint én, tehát testvéreim. Azon­kívül pedig nekem is szól a szentirásbeli nagy missziói parancs. A külmisszió tehát nemcsak a papok, sem általában a keresz- tyénség, hanem az én kötelességem is. Hogyan végeztem eddig ezt a kötelességet ? Jan. 19. Az én felelősségem. Ezékiel 3. is—ai. A kötelesség felelősséggel jár. A meg nem tért pogányok lelkeit az Ür tőlem is számon kéri. Hány ember hal meg napon­ként úgy, hogy soha életében nem hallott még Jézus nevéről sem! Pedig nincs az ég alatt más név. mely által lehetne nekünk megtartatnunk. Gondolkozom-e azon, hogy mikép fogok majd leszámolni ezzel a nagy tehertétellel ? Jan. 20. Imádságom tárgya. Máté 10. 36—38. Azzal biztatgatja magát a bűnös ember, aki mindig igen leleményes a saját mentségének feltalálásában, hogy Isten fizi­kailag lehetetlent tesz kötelességemmé a küimisszióban s így nem is lehetek felelős a hiányokért. Mit tehetnék én azokért a pogányokért, akik tőlem elérhetetlen mesz- szeségben vannak! Nagyon sokat! Imád- kozhatom azért, hogy küldjön Isten hittérí­tőket hozzájuk, imádkozhatom a hittérítők munkájáért, mert annak eredménye, mint minden lelki munkáé, a hátuk mögött álló imádságoktól függ. Hol járnak gondolataim, mikor imádkozom: „Jöjjön el a Te orszá­god?“ Jan. 21. Adakozásom célja. Róma 12.13. Mint mindennek, a külmissziónak is meg­vannak a maga anyagi létföltételei. A hit­térítők megélhetését az itthoniaknak kell biztosítani, a kórházakat, iskolákat, temp­lomokat nekünk kell felépíttetni. Tudatában vagyok-e annak, hogy a külmisszió mun­kásai az én kötelességemet is végzik s az én felelősségem súlyát is csökkentik nagy lelki-testi áldozatot kívánó munkájukkal? Méltó módon támogatom-e őket? Jan. 22. Itthoni külmisszió. Nehemiás 2.1—9. A külmisszió eredményessége tehát nemcsak a misszionáriusokon múlik, hanem az itthoniak imádkozó s adakozó készségén is. Missziót végzek tehát itthon is, ha fel­hívom az emberek figyelmét a kütmisszióra. Ki tudja, mikor épült volna fel Jeruzsálem, ha Nehemiás rokonszenvet nem ébreszt Artaxerxes királyban a romokban heverő ország iránt. Nyom, szorongat e engem sötétségben élő testvéreim nyomorúsága, igyekezem-e pártfogókat szerezni nekik, bsszélek-e róluk oly melegen, mint Nehe­miás ? Jan. 23. A belmisszió és a külmisszió. Máté 6.13—16. Az emberek mindig jobban figyelnek a mások életére, mint szavaira. Jobban hisznek a cselekedeteknek, mint a beszédnek. Ma, amikor az egyes világrészek között az érintkezés egyre sűrűbb, nem szabad elfelejtenünk, hogy a pogányok sok­kal kiváncsiabbak az itthoni keresztyénség életére, mint a misszionáriusok beszédeire. Minden belmisszió, a komoly keresztyén- ségnek minden vonalon való érvényre jut­tatása is a külmisszió segítsége. Az én éle­tem keresztyénsége is. De a külmisszió sem marad soha adós az itthoni munkának. Nemes buzdításokat nyújt a megtérő po­gányok megalkuvás nélküli első szerelmének felmutatásával. Jan. 24. Ki megyen el nékünk ? Ezsaiás 6.8. A külmisszió iránt való minden érdek­lődésünk s érette való minden fáradozásunk félig őszinte addig, míg meg nem erősödik bennünk az a meggyőződés, , hogy ha az Úr hív, én is megyek az Ö aratásába. Magyarország eddig nagyon kis mértékben vette ki részét e szent munkából. Az Úr szól: „Kit küldjék?“ Mit felelek reá? Túróczjr Zoltán. Abdiás próféta könyvé­nek 12. verse. Hogy most lent jártam Tolnában- Baranyában, megindulással láttam, hogy a mi népünk olyik helyen nem olvas más lapot, csak a kedves Ha- rangszőt. — Benne van ebben — kérem — minden, amire miuk kiváncsiak va­gyunk — mondja az én jó Szarka Józsefué néném odalent Kölesden — és nem több, mint amennyire még a szorgos munka idején is ráérünk, hogy elolvassunk. Az egyházi élet krónikása és pré­dikátora. És most kötelessége, hogy egy ettől távoleső üggyel foglalkoz­zék a szokottnál bővebben. Nagy szomorúsággal és részvéttel az ügy­nek egyik szereplője iránt, aki mö­gött a fogház ajtaja zárult be. Egyházunknak egy kiváló fiáról van szó, nekünk testvérünkről, ki büszkeségünk volt. Nem kivételesen magas országos méltóságánál fogva, hanem egyháza, a mi egyházunk és ennek emberbaráti intézményei iránt tanúsított tevékeny szeretete okából. Hű fia egyházának és hű fia az áldozatos tettre olyan hagyományos készségű nádosi Nádosi családnak. Ha megtévelyedett, a földi bird szomorú kötelessége, hogy ítéljen tettei fölött. Szándékai fölött majd az égi Biró ítél. És ha a földi biró mérlegén az ítélet áll majd, megta­lálja az erőt a bűnhödés hordására a mi Urunkban, a -bűn nélkül bűn­hődő Jézusban. Az egyház szeretete még a vesztő­helyen is homlokon csókolja a halálba indulót és az anya szeretetével hatol át a börtön vasajtaján megpróbálta- tott fiához és mi a testvér szeretetó- vel kívánjuk, hogy igaznak találja a földi bíró,

Next

/
Thumbnails
Contents