Harangszó, 1926
1926-05-23 / 21. szám
182 HARANQSZÓ. 1925. május 23. Fiatalokat megszégyenítő frisseséggel mozgott a tőkék között De megszomorodott lelke már nem tudott fölvidulni. Mindenben és mindenütt jó ura emléke tolakodott lelke elé. — Ezt a tökét még ő ültette. Itt van a körtefa, amelyet még az ő keze oltott. Itt van a pad, amelyen együtt költöttük el az ebédet, az uzsonnát. S szemei megteltek könnyel. — Milyen vígan folyt a munka, a mig még ő is dolgozott. Elbeszélgettünk erről- amarról. Most elhagyott lettem, nincs, aki fölviditaná hangtalan napjaimat! Egy szép nap oláh cigányok vergődtek a fa uba s a marha’egelő kútjánál ütöttek tanyát A férfiak lovaikat kifogták ezer vihart látott rongyos szekereikből s kicsapták a legelőre; az asszonyok nyakukba vették a falut s szemtelenül, tolakodó módon, ketten-hárman összeverődve berontottak a házakba s éktelen óbégatással kértek mindent, a mit szemük megpillantott. — Egy kis szalonnát, egy kis zsiracskát, ruhácskát a gyereknek! Jaj, éhen halunk, Adjon már egy kis liszíecekét s járt a vizsla szemük jobbra-balra, mit emelhetnének el hála és köszönet fejében. Örzse anyó háza a falu közepén állott. Szép, rendes épület. A cigányok is megbámulták. Be akartak menni, de az ucca- ajtó csukva volt. — Ki lakik itt, te gyerek? — szólítottak meg esy fiút. — Az örzse anyó lakik ott, akinek már meghalt az ura. Ahol gyün ni 1 A cigányok súgtak valamit s azzal tovább állottak. Örzse anyó pedig megrakott kosárral a hátán, vállain az Öregség terhével lassan lépegetett haza felé. Az uccaajtót ku'ccsal kinyitotta s nyitva is hagyta, mert rövidesen haza jön a konda. Hamarosan letette kosarát, kinyitotta a konyhaajtót, s már is szaladt, hogy a kamrából a baromfit is ellássa. S tett-vett estig. A nap leáldozol s búcsúszó sugarai áldójag terültek szét a vidék, a falu felett. Örzse anyó fáradtan a napi munkától hajlékába tért. Gondosan bzcsukta az ajtókat s leült a mindig tisztán megterhelt asztalhoz, hogy sovány vacsoráját elköltse. Majd elővette imakönyvét s áhítattal elimád- kozta az,esti könyörgést: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem : kitől féljek ? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy" testemet egyék: szorongatóim és elleneim — ők botianak meg és hullanak el 1“ Végzett fohászkodás után istennek békéjével szívében s keblében a teljesített kötelesség édes tudatával nyugvóhelyére indult. Épen a lámpát akarta eloltani, midőn fülét valamilyen szokatlan nesz ütötte meg. Körül nézett a szobában, de nem látott semmit. — Biztosan képzelődtem 1 — s újból a lámpához nyúlt, hogy azt eloltsa. A szokatlan nesz ismétlődött s most örzse anyó szíve is dobogni kezdett. — Istenem, mi van itt ? Évek óta fekszem, alszom, kelek, egym3gam, a jó Isten én velem, soha se történt semmi! — Mi lehet itt? Kezébe vette az égő lámpát s kezdte szobáját végig vizsgálni. Amint az ágya alá világított: egy asszony körvonalait pillantotta meg 1 Amint volt, félig felöltözve, lámpástól kirántotta az ajtót, kirohant az uccára s összekiabálta az embereket. Csakhamar összeverődtek férfiak, nők s behatoltak a szobába. Ott épen akkor ká8zmálódott ki az ágy alól egy cigány asszony, akiben csakhamar megismerték azt, aki a ház előtt ólálkodott. Eltuszkolták a csendőrségre. Örzse anyó pedig, miután megköszönte az embereknek a segítséget s nyugalom lett a házban s a ház körül," térdre borult szobájában s szívből fakadó hálával fohászkodott a jó Istenhez: „Az Úr az én oltalmam, az én erősségem — kitől féljek ? Ha gonoszok jönnek ellenem, ők botianak meg 1 “ S Istennek szent nevében pihenni tért. Az 1927. Luther Naptár pályázatának eredménye. Az 1927. évi Luther Naptár számára hirdetett pályázat szép sikerrel járt, amennyiben több értékes művet hozott ez elismerten első rangű irodalmi színvonalon állő evangélikus évkönyv számára. I. A kis regény pályázaton jutalmat nyert: Kilián Zoltán Budapest (A francia kuruc és Igazi remek.) Dicséretet nyertek: 1. Kesztyiisné Balogh Margit Keszthely. (Török rabság és Bűn és bocsánat.) 2. Moravcsik (Béri) Gyuláné Budapest. (Sötét idők) 3. Özv. Jeszenszky Igndcné, T. Irén Pestújhely. (Mételyező.) II. Az elbeszélés pályázaton jutalmat nyertek: 1. Kesztyiisné, Balogh Margit Keszthety. (Hordozható Istenháza ) 2. Mesarthym (irói név) (A csoda ) 3 Farkas Zoltán Sopron. (A kóbor felhőfoszlány.) Dicséretet nyertek: I. Pröhle Sándor Rákospalota. (Alkonyi harangszó.) 2. Özv. Belicza Andrásné, Okolicsányi Éva Szirák (Harc az Istennel.) « III. A mesepályázaton a hirdetésben megállapított első fokú jutalmat elnyerte: özv.r Belicza Andrásné, Okolicsányi Éva Szirák. (Hogyan került Peti Tündérországba ?); jutalmat nyert, meseszerü humoreszkjével: Kesztyiisné, Balogh Margit Keszthely (Magister Satanas sacra) Dicséretet nyertek: Hamvas Béla Budapest. (Beszélő furulya.) Mesarthym. (Bátor királvfí) IV A költemény pályázaton jutalmat nyert: Kesztyiisné, Balogh Margit Keszthely. (Testvér és Geszti sírbolt.) Dicséretet nyertek: 1. Kesztyiisné, Balogh Margit (Mi haza megyünk. Az Úr lábainál) 2. Moór Győző Budapest (Megszállt szülőföldemen.) 3. Pröhle Sándor Rákospalota (És jön egy nap...) 4. Zombai Ádám Nagyszénás. (Szoboravatás. Anyám. Vallomás) Részletesebb jelentést a pályázatról majd az 1927. évi Luther Naptár közöl. IRODALOM. Gyón! Géza: Versek. Gyóni Géza hangja a világháború véres éveiben szólalt meg visszhangos erővel: szenvedéssel telt lövészárkok, elbukó várak s a hadifogság pokla állottak ennek a költészetnek hátterében De a versek, amelyek országos hírűvé tették Gyóni Géza nevét, nem múltak el a háborúval, mint a háborús költészet tisza- virágai, mert ezek a nagylendületü szenvedélyes, komor énekek nem múló hangulatokat vagy aktuális epizódokat verseltek meg, hanem a szenvedő magyarság örök sorsát, a próbát álló magyar lélek csodáit dalolták, harc és béke viszontagságait túlzúgó erővel Gyóni Géza kötetei ma jóformán teljesen fölszívódtak a könyvpiacról s szükségessé vált, hogy életének egész műve egy kötetbe gyűjtve kerülhessen a magyar ifjúság és nagyközönség kezébe. Az Athenaeum nagyon szép és gondos kiállításban adta most ki ezt a Gyóni-kötetet, mely a költő legszebb verseit tartalmazza: nemcsak a háborúban és a hadifogságban irt verseket, hanem a békeévek Gyónijának meleg, férfias erővel és gyengédséggel telt lírai termését is. Ez az antológia egy egészen különhangú, irodalomtörténetünkben is külön helyet elfoglaló költő arcát mutatja meg, akinek nincs szüksége sem magasztalókra, sem támadókra, mert önmaga immár halhatatlan magányában is teljes érték. A Jeges Ernő művészi címlapjával ellátott kötet ára 45.000 korona. EGYRÖL-MÁSRÓL. A mindennapi életből. Miniszteri rendelet az iskola- fenntartókhoz a nyugdijjárulékok ügyében. A kultuszminiszter szigorú rendeletet intézett valamennyi nem állami tanintézet fenntartójához, akiket megró azért, hogy egyrészük nem tesz pontosan eleget a tanszemélyzet nyugdíjjárulékának befizetési kötelezettségének és ennek következménye, hogy a »nem állami tanszemélyzet országos nyugdíjintézete* a nyugdíjakat csak kölcsönök igénybevételével tudja kifizetni. Az államkincstár 70 százalékos támogatása sem biztosítja az intézetet, hogy vállalt kötelezettségének eleget tehessen s ezért a miniszter nyomatékosan, végrehajtás kilátásba helyezésével figyelmezteti az iskolafenntartókat, hogy összes hátralékaikat két hónapon beiül rendezzék, a havonként esedékes összeget pedig pontosan fizessék be. A késedelmes befizetés következményeként ebben az évben a nyugdíjjárulék felemelésétől kénytelen a miniszter eltekinteni, aminek az is oka, hogy a többlet fedezetéről az egyes iskolafenntartók költségvetésükben nem gondoskodtak. Miniszteri rendelet az ismétlő- iskolák tanfelügyelői látogatásáról és államsegélyezéséről. A kultuszminiszter most kiadott 23.326—