Harangszó, 1926

1926-05-16 / 20. szám

egylet a németországi egyetemeken tahuló ha/ai theol. hallgatókat (az elmúlt félévben 8 volt) a Gotteskasten pénztárral együtt igen szép stipendiumban részesíti és leveszi róluk az anyagi glon- dot. Felvette segélyezési tervezetébe a soproni Theol. Otthont, Szentgotthárd és Gyula egyház- községeket, a soproni tanítóképző intézetet (a múlt évben 20 millió koronát kapott), a Magyaralapot (a m. évben közel 42 millió K-t kapott). — Kelenföldnek egyszersmindenkori segély címén 500 márkát, Budafoknak urvacsorai edényeket küldött. Bánfalvinak egy helyettes-lelkész díjazására három évre évi 600 márkát szavazott meg.

Amikor német hittestvéreink, — kiknek áldozatkészsége annyifelé van igénybevéve, hiszen rajtunk kívül még Német-Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Észtország, Oroszország, Jugoszlávia, Románia, a messze Kelet (Athen, Konstatinápoly, Smirna, Jeruzsálem), Itália, Afrika, Délamerika, szórványait segélyezi, — száz és száz milliókat juttatnak nékünk, akkor kell, hogy mi is felserken- jünk és fokozott áldozatkésszéggel segítségére siessünk hitünk cselédeinek. Az elrnuit esztendőkben előkelő világi vezérférfiak milliós adományokkal gyarapították gyámintézeti jövedelmünket s egy egyszerű soproni gazdapolgár halálos ágyán egy szép jövedelmű földbirtokot ajánlott fel e célra. Néhány hónappal ezelőtt pedig dr. Thébusz Béla, budapesti orvos .és dr. Thé- busz Aladár, curiai biró és dr. Thébusz István ügyvéd boldogult édesatyjuk néh. Thébusz János lelkész emlékére gyámintézeti alapítvány első részleteként 3.000,001) K-t fizettek be egyet, gyámintézeti pénztárunkba. Legyünk ezeknek követői s áldozzunk, áldozzunk a gyámintézet oltárán.

A gyámintézet egyházi elnöke 1925. őszén Wormsban jártában, megnézte a többek közt a világhírű vvormsi domot is. Ennek a templomnak kijáratánál felállított persely felirata igy szól: »Kegyes adományokat kérünk a mi ősrégi, szegény wormsi dómunk, Németország legnagyobb románstilü műremekének restaurálásához ! A jó Isten ezerszeresen meg fogja Néked fizetni legkisebb adományodat is.«

A mi gyámintézetünk perselyeit is elláthatnánk ilyen felirattal: Isten nevében, a Jézus nevében kérjük a Magyarhoni evangélikus egyház minden egyes tagját, a kicsinyeket úgy, mint a nagyokat, a szegényeket ugly, mint a gazdagokat, a nőket úgy, mint a férfiakat, hogy hozzák meg áldozatukat örömmel és szeretettel ennek a mi szegény, de előttünk mégis az egész világon legdrágább egyházunknak az istápolá- sára, fenntartására, amely hivatva van az evan- geliomot tisztán és igazán hirdetni és a szentségeket Krisztus rendelése szerint kiszolgáltatni. Isten nevében, a Jézus nevében mondjuk mindeneknek: »Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomatott és megrázottat és színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek mások néktek, amellyel ti mértek. (Luk.

6. 38.) A jó Isten sokszorosan visszaadja a forrásnak azt az ital vizet, melyet az eltikkadt vándor kimerített belőle ; mi is bőven visszakapjuk azt az anyagi és erkölcsi segítséget, amivel jót tettünk hitünk cselédeivel. Mirajtunk is beteljesedik az a régi igazság : nem azért adunk, mert van, miből adni, hanem azért van miből adni, mert adtunk. Adjatok hát' s áldozzatok a gyámintézetre s áldozzatok bőven. Ha az a földműves szűkén vet, bizony maga látja kárát.« Aki szűkén vet, szűkén is arat; és aki bőven vet. bőven is arat.« (Kor. 11.9. 6.) Vessünk bőven és bőven aratunk.

Ám, hogy »aratásunkból« a gyámintézet jövedelmeiből igazán azoknak juttassunk elsősorban segélyt, akik arra leginkább rászorulnak, kérjük a gyámintézet összes fórumait, hogy a hozzájuk beérkező folyamodványokat lelkiismeretességgel és szeretettel bírálják el, mindenkoron figyelembe véve azt, hogy a helyi erőforrások mennyire aknáztatnak ki és a kérés mennyiben képez valóban nélkülözhetetlen egyházi szükségletet. S hogy a gyámintézeti fórumok ezt megtehessék, felhívjuk a kérvényező gyülekezeteket s intézményeket, hogy kellően felszerelt s megindokolt folyamodványukat idejében s a szabályrendeletben előirt utón, a helyi, egyházmegyei s egyházkerületi gyámintézet utján juttassák az egyetemes gyámintézethez, ill. a Gusztáv Adolf-egylethez. Ezt az utat kell betartani akkor is, ha egyik vagy másik gyülekezet szentedényeket kér a G. A. egylettől.

A G. A. egylet nagy súlyt helyez arra, hogy adományát minden egyes gyülekezet s intézmény néhány sorban megköszönje s viszonyairól folyvást tájékoztassa az egyletet. Kérjük mindazokat, akiket illet, hogy ezt tudomásul vegyék s betartsák.

Nagyon kérjük az összes gyámintézeti fórumokat, hogy jövedelmük szétosztásánál a Sopronban megépítendő Theológiai Otthonról ne feledkezzenek meg. Valamennyi gyülekezetnek elsőrendű érdeke, hogy az Egyetemes Egyháznak ezen intézménye minél előbb megépüljön.

A debreceni nemes egyházközség meghívására, a meghívást köszönettel elfogadva — ha a jó Isten is úgy akarja ez évben talán már szeptember havában. Debrecenben fogjuk közgyűlésünket megtartani.

Hivatkozva Egyetemes Közgyűlésünk jegyzőkönyvének 104. pontjára, melyben az utolsó bekezdés ezt mondja: »Az egyetemes gyámintézeti elnökség- egy papi v. tanítói v. hasonló családból származó két-három éves árvaleányt egy jóravaló s jómódú magtalan német iparoscsaládnál el tudna helyezni; az illető család a gyermeket adoptálná,« — újólag felkérjük a gyámintézet munkásait, hogy erre a nemes ajánlko- zäsra, arra Illetékes hívek figyelmét felhívják.

Budapest, ill. Sopron, 1926. Misericordias Domini hetében.

Ziermann Lajos s. k. báró feilütsch Serihold s. k.

egyet, gyámint. e. elnök. egyet, gyámint. v. elnök.