Harangszó, 1926

1926-05-16 / 20. szám

I

sabbak lesznek a nyilvános istentisztelete- ink, ha nem zárt ajkakkal Ultink ott, hanem zengjük égbeszálló magasztos énekeinket. Telve van-e az én szívem mennyei dalokkal, Istent dicsöltő himnuszokkal?

Május 20. Melynek isteni ereje sok népet egy hitre vive. János I. levele 5.4 A hitnek, a hitvallásnak egysége hatalmas összekötő kapocs a nemzetek, az emberek között. Láthatatlan lelki szálak nagyon erős kapcsolatot a'kotnak. A közös hit a legerősebb lelki kötelék. Elhiszem, milyen felségesen szép és felemelő lehetett, amikor 1921-ben Wartburg városában 10 nyelven csendült fel a Luther diadaléneke. Milyen lelkesítő annak a tudata, hogy az isteni erő sok népet egyesit a közös hitben. Imádkozom más nemzetbeli hittestvéreimért

Május 21. Légy velünk is te népeddel. Mózes III könyve 26.n—i*. Jó tudnunk, hogy Istennek a népe vagyunk. Nem felejt el s ha mindenki megvet is, ő akkor is szeret. Nagy szükségünk van Isten gondviselő kegyelmére. Nemzetünk története bizonyságot tesz arról, hogy Isten velünk volt. Bizodalmunk ez a jövőt illetőleg. Légy velünk Istenünk a te megtévedt magyar népeddel 1 Nagy szükségünk van Rád.

Május 22. Hogy teljünk meg dicséreteddel Efezusi, level 1. a. Van miért hálát adnunk az Úrnak. Napjaink, örömeink, sőt bánataink is hálaadásra késztetnek, de leg- főképen magasztaljuk öt a lelki javakért, melyeknek teljessége a Krisztus. Hogyne dicsérném az Istent, aki olyan jó, olyan szeretetteljes hozzám minden időben. Nem lehetek hűtlen Hozzád Uram!

Május 23 Dicsőség légyen Istennek l Apostolok cselekedetei 2. í—u. Ez a szent ünnepi nap a bizonysága, hogy velünk az Isten. Szent Lelkét küldi hozzánk, hogy érezzük jelenlétét lelkiismeretünkben, kiárasztja ránk, hogy jóra serkentsen Szere- tete adja nekem evangélikus egyházamat, hogy az evangélium tanítását utamra hintse Milyen jó vagy Istenem, dicsőség nevednek! — Jövel Szent Lélek Úristen! Amen.

1926. május 16

Harcuk János.

Püspöki egyházlátogatás Irsán.

A bányai egyházkerület püspöke dr. Raffay Sándor április 24—25 én látogatta meg az irsai gyülekezetét. Az állomáson a politikai község nevében Ebneth Iván községi főjegyző fogadta, ahonnét kíséretével a lovasbandérium által vezetve a templom elé vonult, ahol az ifjúság nevében fehérruhás leánytársai élén Szrnka Rózsika, az egyházmegye nevében Bódy Pál esperes, az egyházközség nevében a presbitérium élén Mágócs Károly helyi lelkész üdvözölték. A sziveket Istenhez emelő ima s a gyülekezetnek adott áldás után a püspök meglátogatta az iskolát, azután pedig presbiteri gyűlést tartott. Másnap, vasárnap d. e. ünnepi istentisztelet volt, amelyen az oltári szolgálatot Bódy Pál esperes végezte. A helyi lelkész nagy perspektiváju beszéde után a püspök lépett az oltár elé s intézett a hívekhez szép buzdító beszédet, mondott buzgó imát s adta reájuk főpásztori áldását. Az istentisztelet végeztével közgyűlés volt a templomban, melyen a világi hatóság képviseletében dr. Madarász Elemér járási főszolgabíró is megjelent. A közgyűlés után küldöttségek tisztelgését fogadta a püspök.

HAKANöSÍÖ.

165

D. u. 4 órakor vallásos délután volt a zsúfolásig megtelt temp'omban. Az ünnepély központjában dr. Kirchknopf Gusztáv tartalmas, mindenkit lebilincselő előadása állott. Ennek szolgáltak keretéül Mágócs Károlyné 2 szólóéneke. Balázs jucika, Lengyel Ilonka, Lustyik Lajos és Vermes László szavalatai, valamint a Varga Lajos tanító által vezetett ifj. énekkar énekszámai Az ünnepély egy gondosan összeválogatott szép virágcsokorhoz volt hasonlatos, melyet a püspök lelket emelő szép zárószavai kötöttek egybe. Az ünnepély végeztével az orgonaalapra rendezett gyűjtésnek szép anyagi sikere is volt.

Kritig Miklós emléke.

— f 1926. április 19. —

Élsz te, mit a sir zár, szétomló porhüvely , az csak,

Él a te jobbrészed. Álom e lét, jön a regg. Szív, mélyen szerető, lélek, mit vonz a magasság:

ti hazátok az Eg, ez a mi szikla-hitünk. Isz I A Biblia, lant, meg ecset nem hagyhat a sírban,

S jaj, a Család, a Család! Hidd: örök a . szeretet I

Hol a koporsónak fullánkja, hatalma halál- istennek hála, Ki diadalmat adott l [nak? Krisztusi pap voltál, azzá Isten maga kent föl, Mint tükrön ragyogott életed és az Ige A te apostoli szent munkádnak bére királyi: Tisztelet és hála, még nyugalomban is az. Ajkon Jánosi-méz, majd mennydörgő tüze

Pálnak,

Enyhe vigasz volt az, ez meg a bűnre csapott. Az Ur irtaiban vénséged szép koronád volt, Vedd az Atyádtól most a megígért koronát!

SÁNTHA KÁROLY.

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

Az ébredésnek nap-nap utáni kézzel fogható bizonyságtételei evangélikus anyaszentegyházunkban, csak örömmel töltik el az egyház jövöjén csüngő lelkeket. Egyes jelenségek azonban mégis kétségessé teszik nálunk az ébredés komolyságát. Legalább engem rendkívül gondolkodóba ejtett ez irányban a dunántúli püspök ezidei I. számú körlevele, melyben többek között a következőket írja:

„Egyházkerületünk egy áldozatkész egyháztagjának nagy áldozathozatalával 1924-ben kiadta Payr Sándor egyetemi tanár, kiváló történettudósunk hatalmas nagy történeti müvét: A dunántúli evang. egyházkerület történetének I. kötetét. A 900 oldalnál nagyobb terjedelmű gyönyörű munka nemcsak a történelmet tanulmányozó tudós számára jelent megbecsülhetetlen értéket, hanem az ev. egyházszeretet és egyházi öntudat kiapadhatatlan forrását képezi. Az egyházépítő mun- kábdn megbecsülhetetlen segítőtársa a lelkésznek, tanítónak. Építő hatása

elől nem zárkózhatik el a könyv egyetlen olvasója sím, mert a múlt tükrében megismeri egyházunk szenvedéseit s felismeri az egyházzal szemben fennálló kötelességeit.

A beérkezett jelentésekből sajnálattal állapítom meg, hogy mindennek dacára Payr Sándor hatalmas történelmi műve, melynek megírásáért sohasem lehetünk neki eléggé hálásak, még nagyon sok gyülekezet és lelkész könyvtárából hiányzik..."

így vagyunk egyéb kiadványainkkal is. Aztán még mi hangoztatjuk lépten-nyomon a sajtó jelentőségét az egyház életében!

R zorványi vár ura.

Irta : Szombatit Ernő. t

Zorványi nagy buzgósággal kezdett a gyermek jövőjéről beszélgetni a feleségével. Észre sem igen vették, hogy Varsády már belépett s leült a helyére.

Zorványi ránézett.

Az alig észrevehetően bólintott s aztán folytatták tovább a vacsorát.

Vacsora végeztével jó ideig még elbeszélgettek. Aztán a vár asszonya felkelt, elbúcsúzott s bement a gyermekéhez.

A két férfi szó nélkül figyelt. Jó darabig ültek már csendben, de semmi nesz nem hangzott be hozzájuk.

Zorványi a lelkészhez fordult.

— Jól sikerült?

— Jól. S úgy látszik, a nemze- tes asszony nem vett észre semmit, mert már azóta itt lenne, vagy lármát hallanánk. De jobb is így. A gyermek elaludt. A nemzetes asszony is majd csak lefekszik s így reggelig észre sem veszi a sebet. Akkor meg majd magyarázza valahogy ki a dolgot nemzetes uram.

— Helyes. Majd úgy teszek.

— És most nyugodalmas éjt kívánok. Elbúcsúzom most, mert reggel korán odahaza akarok lenni. S ha bármikor szükség lenne rám, csak izenjen nemzetes uram, rám mindig számíthat.

Zorványi melegen rázta meg a lelkész kezét.

— Köszönöm kedves tisztelendő uram. önre mindig is számítani fogok s kérem továbbra is bizalmát és szeretetét. És most Isten velünk. Nyugodalmas jó éjt kívánok.

A lelkész a számára mindenkor fentartott szobájába ment s lefeküdt.