Harangszó, 1926
1926-04-11 / 15. szám
124 HARANQSZO. 1926 április 11 dicséret és magasztalás néked, Űrünk, örökkön örökké I« És most, még egy intés a gyermekek és a zenekar felé és a karácsonyi ének elsó verse még- egyszer véglgharsogott a templomon. Azután elhallgatott minden. Mélységes csend mindenütt. Elfogódottság jelei minden arcon. Mindenütt összekulcsolt kezek. Itt ott könny a szemekben. János, Sebestyén mester, lassan felemelkedve helyéről, a fejedelem elé lépett. »Figyelmességed foglya vagyok. Amint hallom, keresett engem.* A fejedelem szétfonta kezeit, s még mindig a csodálat hatása alatt tette azokat a büszkén és szerényen előtte álló Bach vállaira. Azután a kövek között folyó patak szakgatott mormolásához hasonlóan szállt el ajkáról a szó: »Semmirekellő gazembernek kellene annak lennie, aki kendhez hozzá merne nyúlni. Tedeumot ugyan nem játszott nekem, azt vettem észre, — de az égi angyalokat engedte hallanom és olyan zenét, mint a kendé, soha életemben nem hallottam még. És, tudja mit ? Kendet elfogni — nem képes senki « S a gyermekekre mutatva: »Akit ilyen kedves angyalsereg vesz körül, az emberi kéz számára sérthetetlen.« S meg fogva Bach kezét, erősen megszorító azt. »Köszönöm kegyelmességednek jóindulatú szavait — szólt a kántor. »Ne mókázzon I« — vágott közbe a fejedelem. »Tudja mit? Porosz gránátussá nem tehetem, mert a harchoz már nem elég fiatal. Udvari kántorom sem lehetne, mert kemény nyaka vau s e miatt naponként haj- bakapnánk, de meghívom, hogy mint jó barát látogasson meg Dessauban, amikor csak kedve kerekedik és ha kedve lesz az orgonán játszani s ezzel füleimet kedves csemegében részesíteni, szívesen látom, isten hozza. Ne felejtse ezt el és ne rója bünül egy a parancsoláshoz szokott öreg harcosnak, hogy keményen akart vele bánni. Ilyen ördög adta fickónak, mint kend, nincs ember, aki parancsolhasson, mert az ilyenek egy nagyobb Úr parancsa alatt állanak. Ezt tapasztaltam. És most, Bach János Sebestyén mester, Isten vele! Még egy szívélyes kézszorítás s a kesseldorfi győző katonai kíséretével eltávozott. És magasra emelt fővel, a gyermekek és az ujjongó néptömeg kíséretében tért haza Bach János Sebestyén mester, minden lépésében egy, az ellene agyarkodó ellenségét erőteljesen legyőző büszke hős. (Vége.) A gyermek. E romlott világban nyög az erény árván, Kacag a ravaszság, győz a gonosz ármány, Gyermekeknél van csak szívnek tisztasága, Nekik van ígérve az Isten országa! A gyermek a mennyből földre szállott angyal, Kinek mosolygása felderít, vigasztal, A kiért édesebb küzdeni, dolgozni, Lemondani, tűrni, szenvedni, áldozni! A kertnek a virág, égnek csillag fénye, A háznak a gyermek legszebb ékessége, Nem az arany, ezüst múló csillogása, A gyermek az élet legnagyobb áldása. Ház, hol nincsen gyermek, elhagyott temető, Nincsen ottan remény, nincsen cél. jövendő, Nem hal az meg soha, neve él, fenmarad, Akit hálás gyermek emleget, áld, sirat! Szentantalfai NAGY LAJOS. OLVASSUK A BIBLIÁT! Husvét után ... II. Ápr. 12. I. Kor. 15.30—32. Miért kíméled magad ? Aki a feltámadásban hisz, nem szabad annak kímélnie magát. Aki fél a szenvedésektől, azt árulja el, hogy a földön keresi a mennyországot. Nálad tán még nincs is annyira a dolog, hogy elszántad volna magad az Úr Jézus követésére, de van valakid, akire haragszol, mert az O követésében nem kíméli magát. Mi lett volna a keresztyénségből, ha mindenki csak úgy kímélte volna magát, mint te. Az ön- kimélet a legnagyobb rablás s a feltámadással szemben a legnagyobb ellenmondás. Ápr. 13 I. Kor. 15.33—34. Hisz-e barátod a feltámadásban ? Ugy-e, ezzel nem szoktál törődni? Lehet, hogy van köztük, aki nem hisz: s te nem gondoltál arra, hogy segíts neki. Lehet, hogy egy sincs köztük, aki hisz s te nem ijedtél meg, hogy „a madarat tolláról, embert barátairól ismerhetni meg”. Lehetséges-e ilyen körülmények közt, hogy te hiszel a feltámadásban ? Oh, gondolj ma különöskép a barátaidra ! Ápr. 14. 1. Kor. 15 .35—30. Biblikus feltámadás. Vannak, akiknek igen gyerekes fogalmaik vannak a feltámadásról. Mint a mohamedánok, azt gór dolják, hogy az ember folytatni fogja a maga érzéki életét ottan. Ez a hajlam sokkal elterjedtebb bennük, semhogy egyszei ű felvilágosításra szabaddá lehetnénk. Csak Isten igéje nyerhet meg bennünket a tiszta feltámadás-hit számára S akinek eddig a gyerekes s méltatlan felfogási mód volt a feltámadáshitnél a fő akadálya, az most új bepillantást nyer a bu'.aszem életéből a biblikus feltámadásba. Ápr. 15 I. Kor, 15.40—44. Feltámadás után. Vannak, akik a feltámadást úgy tani - jak, hogy az ember beolvad a nagy min- denségbe, elveszti egyéni létét s minden felelősségét Isten igéje is beszél arról, ami a feltámadás folytán elveszti létét mi bennünk. Megszűnik sok minden abból is, amit most sokan egyéni életük nélkülözhetetlen elemének tartanak. Az is igaz, hogy sokkal egybeolvadtabb lesz a közösségünk az Atyával de nem szűnik meg személyiségünk : Istennek az a hozzánk fűzött gondolata, melyért időknek előtte titokzatos szeretettel megformált. Hogy is szűnhetnék meg, mikor ő dicsőség edényének teremtett 8 eddigelé rajtunk a célzott dicsőség úgy el ékfel enittetett. Ápr. 16. I. Kor 15.45—50. Milyen lesz a mennyei orcád? Egész sereg kéidés van a feltámadás körül, melyeknek még nincs itt az ideje. Csak azt ne gondold, hogy a mienk is ezek közé tartozik. Milyen lesz a mennyei orcád? — ennek a kérdésnek már itt az ideje. Csak azt ne hidd, hogy akárhogy élhetsz, a mostani nem hat ki az ekkorira! A mennyei orcák közt is van különbség. S kinél-kinél a mennyei orca s a mostaniénak hordozása között igen erős lesz az összefüggés. Óh vajha ne érhetne ebben egykor súlyos, nagyon súlyos meglepetés 1 Ápr. 17. I. Kor. 15.51—55. A halál halála. Amiről itt szó van, sok bibliától elszokott keresztyénre nézve úgy hangzik, mint 2 mesék meséje. Azoknak, akik akkor élnek, mikor a feltámadott Jézus visszajön, nem kell már meghalniok. Hogy ujjongott Pál apostol ezen 1 Nem szűnhetett meg Jézus halálával egészen a halál. De akkor megszűnik. Akkor már csak egyet kell elszenvednünk : ez az elváltozás. De ez már nem halál. Végkép nyilván leszen, hogy a golgothai kereszten elvégeztetett a halál halála. Ápr. 18. 1. Kor. 15.56—ss. Addig is!.., Mit csináljunk a jövő husvétig ? Mivel foglalkozzunk addig is, míg mindez bekövetkezik? Annyi bántó, annyi zavaró, a meny- nyei orcánk dicsőségét apasztó dolog jöhet közbe. A halál m3g mulatja fulánkját s a bűn, igen a bűn is. Tudod mit? Menjünk mindennel a feltámadott Jézushoz! Ő diadalt vett nemcsak a végállomásokon, hanem az összes közbeesőkön is. S mennél többet élsz a diadallal, melyet Ö vett a Qolgothán s az arimathiai József sírjában, annál fényesebb lesz az orcád addig is itt lenn s azután ott fenn az örök husvét után. Gáncs Aladár. Német gazdaiíjak Budapesten. A Magyar Gazdaszövetség csereakciója lévén a Halié-környéki német gazdaiíjak érkeztek Budapestre. Ez a diákcsapat októberig marad Magyar- országon- és tagjait azon gazdacsaládoknál szállásolják el, akiknek fiai az elmúlt héten utaztak el Németországba, ugyanazokhoz a német családokhoz, akiknek fiait most itt Magyar- országon októberig vendégül látják. A német gazdaifjak Győry Lóránd nyugalmazott föidmivelésügyi miniszter, a gazdaszövetség igazgatójának vezetésével tisztelegtek Mayer János föidmivelésügyi miniszter és Schandi Károly fö dmívelésügyi államtitkárnál. Tiszteletükre a föidmivelésügyi mi niszteriumban ebéd volt. A vendégek két napot töltöttek Budapesten, mely idő alatt megnézték a város nevese-
