Harangszó, 1926

1926-04-04 / 14. szám

»A fejedelem l< — szólt halkan a katona.

Bach gyorsan a gyermekek felé fordult.

»És ti is jól vigyázzatok I Amint a dallamot halljátok, énekeljétek velem.*

És most belefogott az előjáték első akkordjába.

Közvetlenül mögötte állott a des- saui fejedelem.

»Hiszen ez a teremtettéző I* — mondta. »Hogyan jön ez ide? Hiszen már régen fogva kellene lennie.*

De tovább nem feleselhetett. A zsúfolásig megtelt templom hajójából egy harsány hang szólt:

»Leipzigben csendet kérnek, ha Bach János Sebestyén mester orgonái.*

Hevesen nyúlt a dessaui a kardja után. Sötét szemei szikrákat szórtak.

(Folyt, köv.)

114

OLVASSUK A BIBLIÁT!

Husvét után ... I.

Ápr. 5. 1. Kor. 15. í—s. Miért felejtkezel meg róla ? Mi könnyebb, mint felejteni ? Alig pár éves volt a korinthusi gyülekezet h már elhalványult benne a feltámadás hite. De vannak, akik ebben a felejtésben (ül tesznek a korinthusi gyülekezeten. Néni kell pár év, rögtön husvét után, már a másnapján megfelejtkeznek róla Lépj ösz- izeköttetésbe az Írásokkal, tanulmányozd azok életét, akik a feltámadott Jézusban előtted hittek s nem fogsz megfeledkezni a husvétról, mindjárt husvét után.

Ápr. 6 I. Kor. 15.9—n. Hogy tettél ,’iivővé ? Ha megbágyad benned a húsvéti Hit, szállj perbe önmagaddal. Ha valamely ponton hiány van lelki életed ágazataiban, íem mutat-e arra. hogy már a gyökérnél valami baj van! Hogy lettél hívővé ? Kell, tőgy ezt világosan lássad s hogy meghallgasd erre vonatkozólag is a bibliádat.

Ápr. 7. I. Kor. 15. is—u Központba a i eltámadással! A feltámadás hite nem a temető uccájára, nem a temetőkapú be- iranyozására, nem a sírkövek megékesité- : éré való. Nem is szabad arról Krisztus nélkül gondolkodnom. Az Ö feltámadása íz enyémmel, az én feltámadásom az Övével kell, hogy szorosan összefüggjön. Különben önző és hivságos kaland lesz a hitem. Nem származik belőle erő s ahelyett, hogy mindjobban hozzáfűzne, mindjobban eltávolít Tőle.

Ápr. 8. I. Kor. 15.17— so. Mi az igazi ok ? Annak is, ha valaki nem tud hinni a feltámadásban, annak is, ha ez a hit háttérbe szorul, a bűn az oka. Nem bízol az Isten igéjében, nem engedsz a szivedben jelentkező megmozdulásoknak, nagyon ragaszkodsz a föld szerelméhez; nem akarod magad Isten kezébe adni, nagyon el vagy telve önmagaddal, nem akarsz megszente- lődni, — azért felejtkezel meg oly könnyen róla. Igen — és ez rettenetes állapot! Nem ment meg tőle az sem, hogv a gyászjelentéseidre ki kellett írnod: „Viszontlátásra!“

Ápr. 9. I. Kor. 15.21—2«. Az első állomástól az utolsóig. Annyi formájában áll előtted a halál, elképzelhetetlen számodra,

Húsvéti diadal.

Hol van. Halál, a te fullánkod? Nem veszed észre és nem látod,

Hogy földi testét bár megszúrtad: Nem árthatál mégsem az Úrnak?!

Mióta ember él, azóta Csak egyre megy a gyászos nóta: Akik születnek, mind meghalnak, — Csak Rajta, Rajta nincs hatalmad.

Kárpit szakad, a föld megindul, Sziklák repednek, s néma sirbul A holtak csöndesen kikelnek, Sejtelmire nagy-kikeletnek! . . .

Szivünk fölérez és megrendül. . . Ébreszt, ébreszt mi bűneinkből Sejtelme nagy, szent diadalnak: — — Halál, mirajtunk sincs hatalmad!

Petrovic8 Pál.

HARANGSZÓ.

hogy ne azé legyen az utolsó szó. Csendesedj azonban csak jobban el! Akkor meg fogod látni, hogy a halál semmivel seni elképzelhetőbb a feltámadásnál. Csak kezd el az első állomásnál 1 Ott, ahol a bűn nyomán a halál bejött a világba. Aztán hagyd, hogy a Lélek megmutassa a te bűnödet s elvihessen a Keresztrefeszftetthez. A Kereszjrefeszltett elvisz majd a Feltáma- dotthoz. így vitetvén magadat mind tovább- tovább, elérkezel az utolsó állomásig s bepillantasz abba az időbe, amikor nemcsak megvalósul a feltámadás, de eltöröltetik végkép a halál.

Ápr. 10. I. Kor. 15.27—28. A teljesség ideje. Még nincs itt. De már is hozzájárul ahnoz, hogy a feltámadás hited teljes legyen. Tudod, mikor lesz ez? Akkor hogyha megvilágosodik előtted, hogy a feltámadás nem a te érdeked csupán, hanem teljesülése Isten dicső vágyainak. Amikor a Fiú mindent beszámol Néki s kezdődik egy új lét, dicsőségesebb minden elképzelhetőnél; de amelynek te ép úgy tagja lehetsz, mint az első teremtésnek.

Ápr. 11. I. Kor. 15.29. A keresztség vasárnapja. Ezt a keresztséget Pál sohasem tanította, de joggal csodálkozott el azon, hogy valaki hirtelen elhunyt hozzátartozója helyett megkeresztelkedett s amellett a feltámadás hitében nem hitt Ma is történnek ehhez hasonló furcsaságok s joggal kérdezhetné az apostol: miért dicsekesznek megkeresztelt voltukkal olyanok, kik a bibliai feltámadásban nem hisznek. Nem lenne-e jó minden évben egy vásárnapot szentelni a keresztségről való megemlékezésnek. Valamikor a husvét utáni első vasárnapon történt az újonnan megkeresztelteknek a gyülekezetbe való bevezetése. Használd fel e napot s vizsgáld meg magad a keresztvíz

tükrében. dánra Aladár.

Egy ároni családról.

De egyszer már igazán meg kell emlékeznem az én kedves Irma húgomról, aki a világnak a legkardosabb asszonya, de a legáldottabb szivü is. És amellett a legboldogabb teremtése is az Istennek. Mindennap ünnepet ül. Én ilyet még nem is láttam.

Nem jegyez ez fel magának semmit. Mégis minden napját örömhírrel kezdi: ma van az évfordulója ... aztán percnyi pontossággal elmondja a családnak valamelyik régi vagy újabb örvendetes eseményét, aminek épen az évfordulója van. Neki mindennapra esik egy.

Hiszen azon nincsen semmi csodálkozni való, ha az ura, meg a gyerekei, meg a testvérei születési napját tartja nyilván figyelemteljes szeretettel. Hanem hogy még negyediziglen is valamennyi rokonságát megörvendezteti, ha egyébbel nem, hát legalább egy sor nyájas jó kívánsággal, amitől felmelegszik a legderesebb szív is, de ha az ideje, meg a távolság engedi ünneplő ruhába öltöztetett gyerekeivel és egv pár szál virággal maga is elfárad köszöntőbe: ilyen emlékező tehetséget nem láttam sehol. És a családi összetartozandóságnak ezt a szinte vallásos szertartásu ápolását is csak odalent a déli szlávok, a horvátok, a szer- bek között és itt nálunk csak az ebben a tekintetben irigylésre méltó zsidók közt láttam még ezidáig.

Az Isten 4z élőknek Istene és az én Irma húgomnak egyformán élnek azok, akik még itt járnak közöttünk és azok, akik már elmentek rég. Az ünnepi megemlékezés kijár egyformán mindenkinek a maga napján. Néhány szál virág a feléje táruló kézbe, néhány szál virág a néma sirra. |

Azon már rég nem álmélkodom, ha azzal fogad, hogy ma van a Czékus szuperintendens születésnapja, vagy Horváth Sándoré a pesti papé, vagy a soproni Haffner Lajosé, a budai Bauhoffer bátyáé. Ezek utóvégre gyerekéveinkben még itt jártak közöttünk eleven emlékezetükkel.

Hanem, hogy a minap azzal fogadott, hogy ma százhetven éve született az ér- délyi Nagysajón Czóbel Samu, aki 1784-ben lett Kalaznón pap, odalent Tolnában, már csak nem állhattam meg, hogy ennyi kegyeletet nyom nélkül hagyják elvirágzani. Csokorba kötöm. Leteszem a csokrot egy összefonódott ároni családfa tövébe. Mert látom, hogy sok érdemes embernek teszek vele örömöt. Bizonyosan lesznek, akik jelentkeznek, hogy kiegészítsék az én húgom emlékezését.

Az említett nagysajói Czóbel Sámuelnek, az 1812-ben elhalt kalaznói lelkésznek a feleségétől, Lutsch Johanna Reginától való Johanna Regina lánya Horváth Pál (1779— 1846) vései, majd varsádi lelkésznek lett a felesége. A nagygeresdi Horváth Ádám és Takács Julia fiáé. A pesti Horváth Sándor és a téthi Horváth Sámuel papoknak a nagybátyjáé.

Horváth Pál varsádi lelkésznek Johanna Henriette lánya Kirnbauer Mihály kesző- hidegkúti papnak a felesége. Ennek a fiai voltak Kirnbauer Sándor vágódi és Kirnbauer Gusztáv kanizsai lelkészek.

Kirnbauer Sándorné pedig Kirnbauer Gyula menhárti lelkész. A kivel azután elérkeztünk őt papi nemzedéken át a ma élő nemzedékhez. Hogy ebből sarjadzott-e az apák szolgálatára elhivatást érző ivadék, az majd elválik. Gyerek van. Neki is, a testvéreinek is.

Kirnbauer Sándor vágódi lelkész házassága révén egy még jobban elágozott ároni családdal fonódott össze Czóbel Sámuel papi nemzetsége.

Ez a soproni tekintélyes vaskereskedő Schneider Gottlieb János családja. Schneider Gottlieb Jánosnak volt a lánya Vilma, Bauhoffer Györgynek, Mária Dorottya fő1926. április 4