Harangszó, 1925
1925-03-29 / 13. szám
1925. március 29 HARANGSZÖ 99 a jelen tanévben — bár az árvaház épületében, — de kisebb szobákban nyertek a bennlakók négyesével ötösével, sőt két szobában kettesével elhelyezést, de főleg annak, hogy báró Radvánszky Albert, egyetemes egyházunk fáradhatatlan felügyelője mári3 megvalósította mindazt, amit az egyetemes közgjülés nmU évi határozatával remélnünk engedett: ágyakat, szekrényeket stb küldött az „Otthon“-nak, beszerzett számára egy pompás amerikai rendszerű harmoni- uaiot, úgy hogy ha még nem is min denben, de már sokban nélkülözni tudják az árvaház felszerelését. S ha egyetemes egyházuok a jövőben is ily gondot fordít Theol O ihonunk támogatására és fokozatos felszerelésére, akkor hamar eljön az az idő, hogy ebben a tekintetben nem lesz más vágyunk, mint az, hogy a Theol. Otthon mielőbb saját otthonába költözködjék, őho! ezután úgy rendezkedhetne be minden tekintetben, ahogy azt lelkésznevelósüok nagy érdekei megkívánják. Adja 1 ten, hogy ez az idő mielőbb eljöjjön! Nem hagyhatjuk itt megemlítés nélkül, hogy az egyetemes közgyűlés az Otthon dolgainak intézésére egy soproni helyi bizottságot siervezett, melynek tagjai: Ziermann Lajos lelkész, dr. Zergénvi Janó felügyelő a soproni egyházközség részéről, Strá ner Vilmos dékán és dr. Pröhle Ká roly prodékán a theol. fakultásról azonkívül dr. Töppler Kálmán, Benkő Oéza az árvaház gondnoka és az Otthon mindenkori felügyelője. Bi alommal várjuk ettől a bizottIrtózva és reszketve gyűlölték őt az emberek. A személy és vagyon szentségét semmibe sem vette, orvul támadott, mint az útonálló s könyörtelen volt, mint a hóhér. A kincs és vagyon szeretetében az őrjöngésig ment, szüntelen az arany után szimatolt és ha rátalált, egyszabásu cim,- bo^áiva! nem nyugodott addig, míg az kincstárába nem került. Urat és pórt, papot és kalmárt, pásztort és hajcsárt egyformán megsarcolt, várakat és kastélyokat kifosztott és mint a hörcsög az eleséget vermébe, úgy hordta ő rakásra a rablóit kincseket. Jó néhány évig tartotta rettegésben az ország négy-öl vármegyéjét és még Szla- vóniaoa is eljárt harácsolni és a vakmerő országos kalandor szennyes üzelmeinek senkisern merte ú ját vágni, vagy hogy fészkében rajta üssenek és további gazságait lehetetlenné tegyék. Szomorú időknek jelensége, az elgyengült nemzetnek szégyene, az ország testének fekélye volt egy- egy ilyen országhábo- ritó, a nemzet nagyjaiból kikerült hazaáruló. Mennyivel magasabban állottak ezeknél azon kornak igazi nagyjai és jobbjai: a Tavasz. Márciusi langyes széllé Cengeli már a iaoaszh Illatozó lágy fuoalma ösé&elgalja arcemah Ricsi fejéi1 a hóoirág • A hé áléi fiidugja, Yen fa lécén, csali! alalf Illatoz az ibolya. Melegebben sül már a nap, Derüllebb a lálljalár, Ricsi herlünR öreg fáján Csiripel egy cinüepár. Milyen szép is a fiifielef, Illatozó oirággal, . (Csiripelő fiis madarait öroendezé dalánál. Márciusi langyes szellő Eengeli már a Iaoaszh Illatozó lágy fuoalma (oséhelgafja arcemah RiRelel oan a halárban, — tJégoirág a szíoehben, Szereidnek szép oirága Illallalan -— fiiellen. Székely Imre. * * Ságtól, hogy amint eddig, ezután is szívén viseli az Otthon ügyét s mielőbb módját ejti annak, hogy az Otthon saját hajlékába költözzék. Még hosszabbra nyúlt volna ez a kis közlemény, ha fölsoroltuk volna Kanizsayak, a Nádaedyak, a Zrínyiek. Emléküket az utókor tisztelete övezi. Fenkelt elméjű férfiak, vért vagyont, életet áldozni készek nemzetükért. Vallásosságban, erkölcsben, jellemtisztaságban fedhetetlenek, bölcseségben, mérsékletben mintaképek. Sajnos, ezek csak kis töredéke voltak az országépítő kiválóságoknak, kik ritkán részesültek kortársaik részéről elismerésben és a trón magasából támogatásban. * Végre Móré László garázdálkodásának is befellegzett. Kilenc évre rá, hogy magát Palota várába befészkelte, Zápolyai Laski Jeromost bízta meg, hogy szedje össze a szomszéd várak őrségeit, ostromolja meg Várpalotát és Morét élve vagy halva kerítse kézre. A megszeppent kényúr, mint a szorongatott róka, odújába vonult, ott várta a fejleményeket. Laski nem bocsátkozott alkudozásokba, nagy hirtelen az ostromhoz fogott s miután az ott lakó cseh bányászok a várbástyák egy részét aláaknázták és felrobbantották, a vár csakhamar elesett, melynek ostromában a környék népe is mindazokat, akik az elmúlt és jelen esztendőben adományaikkal támogatták a Theol. Otthont, alkalomadtán azonban ezekről külön fogunk megemlékezni, amikor talán teendőinkről és terveinkről szólunk. Azt azonban legyen szabad megemlítenünk, hogy adományokat mindig hálás köszönettel fogad az Evang. Theologusofc Otthona Sopronba#,. OLVASSUK A BIBLIÁT! Krisztus Pilátus előtt. Márc. 30. Az óvatos bűn. János 18. m. Kajafásék nem akarnak bemenni a törvényházba. hogy meg ne fertőzlessenek. Azt nem érezték bűnnek, hogy Jézust elfogták, attól nem irtóztak, hogy halálra Ítéljék, az nem volt fertőzés számukra, hogy kierőszakolják kivégzését, de hogy belépjenek egy pogány házába s ezzel megszegjék a külső ceremoniális törvényt, annak még a gondolatától is megborzongtak. A bűn mindig sokat ad a külső látszatra. Nem ilyen-e az én életem is: festet koporsó, mely belül telve van rothadással! Márc. 31. A terjeszkedő bűn. János 18. 28—31. Mint a labda a játszó gyermekek között, úgy megy Jézus kézről kézre Kajafás, Pilátus és Herodes között. Mert a bűn mindig cinkostársakat keres. Szemtelenül kényszeríteni akarja az embereket az együtt bűnözésre. Ebben is az óvatossága jelentkezik. Fedezni akarja magát. Irigységből le --karja rántani magához a többi embert, hogy senki se lehessen különb, mint ő s ki akar bújni a felelősség alól. Nem terjeszkedik-e általam is a bűn? Apr. 1. A bujdosó bűn. Lukács 23.2. A bűn azzal is fedezni akarja magát, hogy bujdosik a világosság elől. Mindig álarcban jár. Nem hiába a hazugság atyja a szerzője minden bűnnek. Halálosan gyűlölik Jézust, de ezt nem merik maguk előtt sem bevallani, ezért formát keresnek, amiben társada'omképes lesz a gyilkosság. A főpapi tanácsban az Isten és az Ő tempsegédkezett. A vár egy része leégett, állítják, hogy Móré maga gyújtotta fel és álruhában a támadt zűrzavarban kimenekült a várból és Szlavóniába szökött. Leányát és fiát a várban hagyta. Rablott kincseit kénytelen volt hátrahagyni, ezeket a győztes Laski Budára szállította, ahol azoknak nagy részét a törökök foglalták le maguknak s így megint csak a szegény magyarok lettek a vesztesek. Akkori feljegyzések szerint találtak a várban 160 nagy é3 3Úlyos kupát, 10—12 lábmosó és ugyanannyi kézmosó medencét temérdek különféle ezüst ékszereket és tárgyakat, mind az. ötvösművészet ritkaságai. Az egyik rejlett bástyafülkében szintén sok színezüstöt és negyven zacskó aranypénzt találtak. A különféle dísztárgyakat fel sem sorolhatták külön: értékes lószerszámok, nyergek, takarók mind mind királyi pompához illő nagyértékű műremekek. Mindez az akkori felértékelés szerint meghaladta a kétszázezer forintot. Akkor roppant nagy összeg. A gazdátlan várat Zápolyai a két Pod- maniczky testvérnek, Jánosnak és Rafaelnek adományozta. (Vége kőv.)
