Harangszó, 1925

1925-03-15 / 11. szám

1925. március 15. HARANGSZÓ. 85 himnuszába, amikor egy-egy evangé­likus átlépi a Halál országának kü­szöbét. Mi magyarok talán a világ leg- káromkodóbb népe vagyunk. Most, amikor talán majd sor kerül az isten- káromlás törvényes megtorlására is, mutassuk meg mi evangélikusok — de ne csak a böjti időszakban, az csak figyelemkoncentrálő — mutassuk meg országszerte, hogy egészen szép lehet az élet enélkül is. S ha az egész világ úszik is az árral s el sem tudja képzelni az éle­tet ilyen »emberi*, »természetes*, »megérthető*, »menthető«, sőt »tudo­mányosan is indokolt* kilengések nélkül s ha a nagyvilág még »virtust* is csinál belőlük. — mi, az evangé­lium népe álljunk meg, vessük meg lábainkat az evangélium fundamen­tumán s legyünk mindannyian egy- egy segítő kéz azok felé, akik az örök halálba táncolnak körülöttünk a Bűn jazz band-jének nótájára. Dr. Csengődy Lajos. Nagy idők tanúja. Nemes Luka Sámuel alszopori birtokos 84 éves korában elhunyt. Régi, törzsökös viharálló fa dőlt ki a maradék magyarság pusztuló erde­jéből. Patriareha kort ért meg. Gyer­mekkori emlékei még a 48-as forra­dalomhoz fűződtek, s aggkorának utolsó napjai a szanálás vigasztalan idejére estek. Megtestesülése volt a régi táblabirói világ igazlelkű, nemes- szivű, melegen érző, puritán munkás, szorgalmas, becsületes emberének. Mint lelkes hazafi, példás családfő, s az evangélikus anyaszentegyháznak buz­gó, önfeláldozó híve is mintaképül szolgált. Alszopor vidékének közszeretetben és tiszteletben állt, kedves, népszerű legendás jóságu — Kossuth apánkra emlékeztető, jellegzetes külsejű, örük- vidám öreg urnák emlékét hálás ke­gyelettel őrizzük. Halálát özvegyén és kiterjedt ro­konságon kívül unokák és dédunokák légiója, köztük Vályi Nagy Géza m. kir. százados, az ismert költő neje is gyászolják. Egy idősebb urinő elmenne házvezető­nőnek jobb családhoz, esetleg gyermekek mellé. Te'jes ellátást s jó bánásmódot kér fizetés nélkül. — Cím: Evang. lelkészi hivatal Székesfehérvár. í-s Egy német katholikns püspök a Rómába zarándoklás ellen. Amint a »Christliche Welt* című német keresztyén napilap írja, a rot- tenburgi katholikus püspök vissza­utasította a zarándoklás megszerve­zéséről szőlő rendeletet és pedig nem hitbeli közönyből, hanem józan nem­zeti meggondolásból kifolyólag. Meg­tiltotta, hogy kerületében a zarándok- lásra felhívják a híveket, mert szerinte a német nép jelenlegi nyomorúságos helyzetében nem engedheti meg ma­gának egy Rómába való utazás — legyen az bár zarándoklás is — fény­űzését. OLVASSUK A BIBLIÁT!*) Ébredő emberek. Márc. 16 Öntudatos. II. Korinthus 13. s. Ha az alvó embernek az az első jellegze­tes sajátsága, hogy nincs öntudata, akkor az ébredés első ismertető jele az öntudat. Ismerem-e én magamat? Tudom-e, hogy miben áll az ember lényege, igazi méltó­sága ? Aki látja, hogy több az ember, mint csupán test, s az élet nem okvetlenül jó­lét, aki érzi, hogy örök élet után sóvárgó földi értékekkel ki nem elégíthető lelke van, ... az éb'cdezik. Márc. 17. Nem hiszi, hogy él. Róma 7. i4—sí. Az alvó ember azt hiszi, hogy él, az ébredő lélek azonban úgy érzi, hogy az az élet, amit folytat, nem méltó az élet nevére. Az öntudatra ébredt lélek bűntudatban je­lentkezik. Adjon hálát Istennek minden ember, aki érzi ezt a szent elégedetlensé­get. Itt kezdődik a lélek igazi ébredése, teljes öntudatra jutása, mert a bűntudat az igazi öntudat. Márc. 18 Szereti a világosságot. János 3.19-21. Amilyen ösztönszerűen keresi az álmos lélek a sötétséget, époly ösztönsze­rűen vonzódik az ébredő lélek a világos­ság után. Aki tudatára jut a sötétség bűn- szerző hatalmának, s a világosság, a titok és rejtegetés nélkül való élés bűnt legyőző erejének, aki látja, hogy a sötétséget és a titok lehetőségét csak saját vaksága miatt érzi a bűnös ember, de tulajdonképen akarva s nem akarva mindenképen körül­vesz minket az Isten ellenőrző tekintete, aki ezt a tekintetet nem a büntető rendőr, hanem a biztató Atya szemének érzi,... az ébredő ember. Márc. 19. Nem holdkóros. Máté 6.24—34. Aki tudatára jutott igazi emberi méltósá­gának, az világosan meglátja, hogy bár­mennyire fontos is e földün az étel, ital s ruházat, van ennél elsőbbrendü szükséglet is. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, lelkében azon­ban kárt vall 1 Aki fölött elveszíti a vagyon vonzó hatalmát s aki életének külső körül­ményeit bizalommal meri letenni Isten ke­zébe, az ... ébredő ember. Márc. 20. Erős ember. Róma 8.37. *) A Harangszó szerkesztősége kéri mindazokat, akik e rovatot figyelemmel kisérik, vagy ennek alap­ján olvassák a bibliát, jelentsék be nevüket a a ro­vatra vonatkozó megjegyzéseiket, tapasztalataikat és kívánságaikat a szerkesztőségnek Szentgotthárdra. Reggel Iegmunkabiróbb, legkitartóbb, leg­erősebb az ember. Akiben a szent elhatá­rozások nemcsak szép hangulatos álmok, melyeket szétkerget az élet, mint ködöt a napsugár, aki megfogta az Isten feléjenyuló, segíteni akaró kezét, aki elkezd diadalmas­kodni azon, ami eddig rajta diadalmasko­dott, az ... ébredő ember. Márc. 21. Látja a láthatatlant. Zsidók 11.27. Az alvó embernek csak sejtései vannak a külvilágról, míg az ébrenlevő látja azt, ami az alvó számára láthatatlan. Mózes ereje abban gyökerezett, hogy szá­mára Isten olyan kézzelfogható valóság volt, akire rá lehet tenni egy népnek jöven­dőjét. Akinek tapasztalatai vannak az Isten valóságáról, aki az Isten igéjének való engedelmeskedés utján meggyőződhetett arról, hogy föltétlenül reábi;hatja magát az Úr vezetésére, az ... ébredő ember. Márc. 22. Munkát keres. Máté 5.13—is. Az alvó ember tétlen, az ébredő munkát keres. Akinek, fölébredve az álomból, föl­ragyogott a Krisztus, aki a Golgotán meg­találta bűnei bocsánatát, annak szent bol­dogságban ragyog fel az arca, amit nem tud elrejteni, de nem is akar, amit világgá szeretne kiáltani, hogy minden alvó fel­serkenjen, a hálái karmaiból kiszakaduljon s eljusson az ébrenlét boldogságára, aki keresi s megtalálja, hogy hol lehet munka­társa Istennek, az ... fölébredt ember. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Megdöbbentő adatok jöttek nyilvá­nosságra a magyar leányokkal űzött kereskedelemről a nőkkel és gyerme­kekkel űzött kereskedelem elnyomására létesített nemzetközi egyezmény be­cikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Mózer Ernő előadó képviselő mutatott rá a szomorú tényre, mely szerint minden korban megvolt ezt a gyalázatos bűn, de soha olyan nagy mértékben nem dü­höngött, mint épen napjainkban. Szo­morú, hogy már a háború előtt is Oroszország és Románia után Ma­gyarország vezetett e téren. Százával viszik ki a fiatal magyar leányokat a külföldre. A kulturállamok közül Hollandia és Svájc már 1871-ben igyekeztek szembeszállni ezzel a fenyegető bajjal. A példát követve Anglia, majd Német­ország, az angol, illetve német leányok exportját a minimumra csökkentette. A háború rendkívül nagy mérték­ben elősegítette a leánykereskedők súlyos üzelmeit. A vengerkák száma a külföldön megszaporodott. Egy vi­lágjárt hazánkfia szerint Trieszttől kezdve, mely a külföldre csábított nők első stációja, Délafrikában, Ausztrá­liában, Délamerikában, Keletázsidban, Elöindiában mindenütt magyar nőkre lehet akadni. Akinek van füle a hallásra, hallja.. •

Next

/
Thumbnails
Contents