Harangszó, 1925

1925-03-15 / 11. szám

82

Ez a felemelkedés útja, mely a dicsőség felé vezet; ellenkezője az önlealacsonyitás, mely tovább visz bennünket a lejtőn a pusztulásba.

Egyfelől tehát a munka és a küzdelem, másfelől az önérdek és a jólét utáni törekvés. Az ecsetelt kilátások mellett nem lehet kétséges a választás, ha magyar szív és lélekre bízzuk azt.

Jókai apjának családi bibliája.

Irta: Sincerus.

A nagy költő buzgó református családból született és hű protestáns lélek volt. Azért kiáltott reá kigyót, békát egy Jablonkay Gábor nevű jezsuita már a múlt évben a „Magyar Kultúra“ című hírhedt jezsuita folyóiratban. Egy ilyen lap meri a magyar kultúra nevét bitorolni, midőn Jókait, a nemzet büszkeségét vallásgunyolónak, hitetlennek, az érzéki gyönyörűség rabjának és minden egyéb rossznak teszi meg. Ha rajta áll, Jókai regényeit az indexre (a tiltott könyvek jegyzékébe) iktatja. És kérdés, szabad lesz-e még ezután a kongregációs kisasszonyoknak és urfiaknak Jókait olvasni? Mert hát nagy bűn az a vakbuzgók szemében, ha valaki protestáns. Nekünk pedig legnagyobb büszkeségünk, hogy Petőfi után Jókait is ünnepelhetjük. Bizony ezek szereznek a magyar névnek becsületet az egész művelt világon és nem a jezsuiták. Szegény magyar kultúra az, melyet jezsuiták szerkesztenek!

Már Mikszáth Kálmán is említi (íme, megint egy lutheránus, majd leszámol vele Jablonkay!) Jókainak kétkötetes életrajzában a családnak kapcsos bibliáját, melynek első lapjára írta a költő apja a fontosabb családi bejegyzéseket. Ősi szokás ez a protestánsoknál. Özv. Hegedűs Sándorné kegyelmes asz- szonynak, mint közeli rokonnak birtokában volt ez a biblia s egyik napilapunk már 1903. megemlékezett róla, mikor Jókai születésnapját kellett helyreigazítani. A lexikonok ugyanis február 19-ét írták annak s a kapcsos családi bibliából derült ki először, hogy a költő egy nappal korábban, február 18-án született.

íme néhány feljegyzés a nevezetes bibliából, melyeket az apa,

HARANQSZÓ.

Ásvai Jókay József komáromi prókátor írt be sajátkezüleg:

„ 7 812-ik Esztendőbe 14-a Auguszti léptem Házassági életre én Ásvai Jókay Joseff nemes Pulay Mária szűzzel. “ (A költő édes anyja Pulay Dávid banai birtokosnak a leánya volt. Igen erélyes asszony a szelid- lelkű férj mellett. Ezért Komáromban tréfásan „Jókayné uram“-nak szokták nevezgetni.)

Károly, Eszter és Lajos nevű gyermekeik születési bejegyzése

Látomás.

Porzik az út messze-messze, Hegykoszorúk tetejébe'.

FelKavarja égig a szél. .. ítélet jő... erről beszél.

Igazságnak kardja villan,

Nyomába' a föld megdobban.

Jajt párázik az éj köde.

Megmozdul a föld göröngye.

Amíg nézem, amíg várom,

Zengő kürtnek szavát hallom.

Cikázzon a villám szerte az éjbe,

Mely annyi könnyet és bánatot takar; Tomboló viharban harsona zengjen : Nyíljatok koporsók, támadj fel magyar! Berkeid csendjét gyalázat dúlta fel. Gyermeked, unokád csörgő láncú rab, — Fulladjon a gazság habzó vérpatakba S ez ítélet fölött álljon meg a nap I Zúgjon a zivatar, dörögjön az ég És boruljon lángba az egész világ.

Arató kezében ne pengjen a sarló, Zengjenek harci dalt millió kaszák! Villogjon a fegyver, csattogjon a kard, Tűzeső hulljon a lángvihar után! Szakadjon széjjel minden sötét felhő. . . Nem lesz a magyar koldus rab e hazán. Bömbölő vihar bilincseket törjön, Bélce-papirját tépje darabokrai Kárpátok bércén zendüljön a Hymnuszl — Pusztuljon Trianon pokoli rongya.

Altató dajka indulót daloljon;

Csengjen Jel ajakán a Nem-Nem-Soha! Hirdesse ég, föld szerte a világba:

Nincsen csonka-magyar, nincsen rab-haza!

Rezgő könnycseppen át a jövendőt látom. — Sürü, sötét éjben hajnalpírját várom, Gunyhatárfák tövén fellobbanó lángot, Letiport mezőkön fakadó virágot.

MAGASSY SÁNDOR.

után egy szomorú sor is olvasható még az első lapon:

„Ezen kedves fiú (Lajos) meghalt deczember 16. 1820. “ Egy második Lajos nevű fiuk is elhalt 1824-ben egy éves korában. Ezután következik a biblia lapján a nagy dátum :

„1825. február 18-án született fiunk, 20-án megkereszteltetett Móritz- nak. “ Az apa kedvenc hősének, gróf Benyovszky Móricnak tisztele1*)25. március IS.

téré adták a kis fiúnak ezt a nevet. A keresztelő lelkész nagytiszt. Csepy Mihály uram volt s a 16 koma között a Konkoly-Thege, Beöthy, Tuba, Czike, Takó, Ben- kovics stb. neveket találjuk.

Az apa igen buzgó vallásos lélek volt, minden reggel buzgón imádkozott Szikszai György ismeretes, kedvelt imádságoskönyvéből. Jellemző rá nézve, hogy a reformáció háromszázados jubileumának emlékét is családi bibliájában örökítette meg. Erről 1817. a következőket jegyezte be:

„A reformátiónak jóltevő áldott fénye feltetszett 1517-ik Esztendőben, melynek harmadik százados ünnepe Komárom városában az Isten eránt való háladatos buzgó- sággal innepeltetvén, predikatiót mondott ez idő szerint nagytudo- mányú komáromi Ref. Prédikátor, Tiszteletes Kolmár Jósef úr; a szent Letzkét vette Jelenések könyve 3- dik R. 7-ik versétől fogva a 13-ikig, igen ditső és jeles predikátió volt, én magam is jelen voltam és tel- lyes szívbéli örömmel hallgattam. — Ekkor egyesültek összve Németországban a két különböző szer- tartású Protestáns felek; adja a Mindenható és okos Teremtéseiben gyönyörködő Úr Isten, hogy a következő százados ünnepét a boldog Reformatiónak minden keresztyén és még most különböző Felek együtt és egyforma czélú örömmel ünnepeljék, sőt még a most Pogá- nyi setétségben üllőkön is könyörüljön az Egek Ura és küldje hoz- zájok az ő Mennyei világosságának meggyujtott lobogó fáklyáját. — Irám Komárom, 1817-ik Észtbe Deczember Hónapban. — Ásvay Jókay Jósef, ez idő szerint Hites Prókátor és Fiscalis.“

íme, ily kegyes protestáns lélek volt Jókai atyja, nem csoda, hogy fiát is vallásos szellemben nevelte. Az elemi iskola elvégzése után a német szó kedvéért a pozsonyi evangélikus lyceumba vitte a kis Móricot, ahol két évig tanult. Schrő- er Tóbiás volt a professzora. Egy másik tanárnál, Zsigmcmdy Sámuel evang. professzornál volt cserében és a Szél-utcában lakott. Helyette pedig a tanár úr Gusztáv fiát adták Jókayék házába magyar szóra. Igen megszerette a Zsigmondy lutheránus családot. Még ötven év múlva is Zsigmondy Vilmos mellett szokott ülni a régi országházban.

Mikszáth úgy véli, hogy Pozsony-