Harangszó, 1925
1925-03-08 / 10. szám
76 HARANOSZÓ 1925. március 8 hogy honnan — a szeretetadomá- nyokat. Az egyik helyről lisztet, másunnan szalonnát, kolbászt, zsirt, ismét másunnan babot, burgonyát stb. kaptunk; került mák, méz, gríz, alma is az »Otthon* aszlalára. )gy gondoskodni kellett »konyhafelszerelésről« is, hogy az adományokat megfőzethessük, megsüttethessük. A jő Isten megsegített ebben is, Áldó zatkész kereskedők, evang. egyházunk buzgó hívei, közöttük a Székely János cég a legelső helyen, szíves készséggel adtak olcsó áron az Otthonnak mindent még hitelbe is. Nagy dolog volt ez abban az időben, mikor pénzünk értéke folyton hanyatlott. Ilyen módon válhatott C3ak lehetségessé, hogy a bennlakó theologusok, kiknek száma 28—32 között váltakozott, reggelire kaphattak azután egy-egy jókora darab kenyeret s hozzá olykor-olykor egy kis szalonnát, más kor mézet, míg végre reggelire a kenyéren kívül tejet is kaphattak. Ez volt a helyzet az utolsó két esztendő ben. Csak azt kell még megemlíteni a történeti hűség kedvéért, hogy a sovány menzai koszt pótlására főzettünk az »Ottlion«-ban egyszer-másszor egy kis pótlékot is, aminek talán legjobban örültek a theologusok, kivált ha ez a »pótlék* nem csupán bableves, vagy burgonyaleves, de — túrós csusza volt. Mert kivételesen az is megesett s bizony nem volt ártalmára még a vizsgára való készülésnek sem ! Váljon elfelejtik-e ezt az időt valaha azok, akik átélték? Vagy talán akad közöttük még olyan is, aki ennek az időszaknak a költé szetérői emlékezik meg? Mert volt ennek költészete is, de arról most már nem szólunk; amit eddig elmondottunk, azt is csak azért tettük, hogy rámutassunk .arra: nem űj intézet volt az, mely 1923-ban Sopronban nyilt meg az új fakultás mellett. Csak Sopronban volt új. Mert Sopronban — nem úgy, mint Eperjesen és Pozsonyban — a theol. akadémia mellett nem volt Theol. Otthon, tehát internátus. Egyszerűen azért, mert sohase érezték ennek a hiányát és szükségét. Ha érezték volna, akkor fel is építették volna, egészen bizonyosan 1 Azonban mikor a sok stipendium lehetővé tette azt, hogy a theologusok kényelmesen lakjanak bérelt szobákban, hogyan és miért gondoltak internátusra 1 , Amikor azonban a theol. fakultás megnyílt Sopronban s ennek kővet- kezményekepen az egyes theol. akadémiák beszüntették a működésüket, nem működhetett tovább Budapesten a Theol. Otthon sem S így felvetődött a kérdés: átültesse e az egyetemes egyház a Theologusok Otthonát Sopronba vagy nem? Az 1923 ik év őszén tartott egyetemes közgyűlés határozott, hogy a Theol. Otthont az újonnan létesített fakultás mellett, Sopronban fönn fogja tartani. Hol nyert Sopronban a Theol. Otthon elhelyezést s hogyan telt el itt az első éve, arról még majd a legközelebbi számban. OLVASSUK A BIBLIÁT! Alvó emberek. Márc. 9. Nem tudja, hogy alszik. I. János 1.7—8. Az alvó embernek az az egyik jellegzetes sajátsága, hogy nem tudja, hogy alszik. A legritkább esetben álmodik az ember arról, hogy alszik. Nincs öntudata. Az alvó léleknek is az a legjellegzetesebb sajátsága, hogy tiltakozik az elien. mintha ő aludnék. Beszél bűnös világról, de nincs világos bűntudata. Van-e nékem? Márc 10. Azt hiszi, hogy él. Jelenések 3 1—6. Az alvó ember álmában az ébrenlét életét folytatja. Azt hiszi, hogy él, pedig az csak képzelődés, mert tulajdonképen csak vegetatív életet él, a testi szervezete dolgozik. Akinek nincs érzéke az élet igazi értékei iránt, s csak az érdekli, hogy mit együnk, mit igyunk, s mibe öltözködjünk, az nem él lelki életet, az alvó ember. Márc. 11. Szereti a sötétséget. Eferus 5.8—13. Az alvó ember nem szereti a világosságot, az zavarja, fölébreszti. Akinek az eiete titkolódzó élet, aki nem mer őszinte lenni, aki fél a leleplezéstől, de mégis szereti a homályos és „eredmény“-es utakat, az alvó lélek. Márc. 12. Holdkóros. Máté 6. to—sí. Sokat beszélnek arról, hogy a hold nemcsak a tengerek tehetetlen vizcseppjeire gyakorol vonzó erőt, hanem az aivó embereket is magához huzza, s nyaktörő utakra, vesze- delmes'magasságokba csalogatja fel. Akit így vonz a holdfényű, sápadt arany, aki a vagyonért a legleíietetlenebbnek látszó dolgokra is vállalkozik, az alvó lélek. Márc. 13. Tehetetlen. Róma 6.16— is. Alvás közben sokszor érezi az ember tehetetlenségét. Ellenség kergeti, remeg a szíve, futni szeretne, de lába földbe gyökerezett; rátámadoak, villan a kard, védekezni szeretne, s egyetlen tagját sem tudja megmozdítani. Akinek jószánd akai kudarcokba fúlnak, akinek szent elhatározásait kikacagja a sátán, aki a bűnnek bilincseket hordozo rabszolgája, az még alvó lélek. Márc. 14 Csak sejtései vannak a külvilágról. Márk 10.46 —53. „A vak Bartimeus ott all a napfényben. Körötte a legragyogóbb dél, neki mégis éjszaka van. A fényt, a formát nem látja, nem is tudja felfogni, sem elképzelni, hiába magyaráznák, csak sejt valamit a fényről, hisz eredetileg ő is arra teremtetett, hogy lásson.“ Az alvó ember is el van zárva a külvilágtól, csak néha dolgozza fel zűrzavaros álommá behatásait az agya. Aki úgy érzi, hogy számára az Isten világa láthatatlan világ, aki erről csak sejtéseket hordoz magában, az alvó lélek. Márc. 15. Az alvás veszedelme. Efezus 5. i4. Az álom édes testvére a halálnak. Nem lehet a végtelenségig folytatni. Akinek alvó lelke nem serken föl, az martaléka lesz a sötétség fejedelmének, aki mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit nyeljen el. Halld a riasztó harsonát: serkenj föl. Magyarországnak tavasza is csak akkor fog eljönni, ha a lelkek fölébrednek téli dermedt álmukból a Krisztus ragyogó világosságára. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Hanauer A. István váci megyés- püspök a nagyböjt alkalmával szózatot intézett híveihez, amelyben fájdalommal állapítja meg, hogy a társadalom alapja: a család beteg, hogy meglazult a házastársi kötelék, a gyermekek viszonya a szülőkhöz; ijesztő módon szaporodnak a házassági elválások; a szülői szeretet nélkül felnevekedett gyermekek. Több bibliai példa után azzal fejezi be a püspök böjti pásztorlevelét, hogy az Üdvözítő nyilvános életének első fellépése az volt, hogy megjelent a kánai-mennyegzön és ezzel rámutatott arra, hogy az ö egész későbbi munkájának az eredménye nagy részben a keresztyén házasságtól, családi élettől függ. Ma is ott akar Ő lenni nemcsak az esküvő alkalmával a templomban, hanem állandóan bent a családi otthonban. Áldásaival akarja erősíteni a házastársakat, az egymás iránti hűségben, odaadó szeretetben a türelmes jóságban, a szülőket a gyermekek okos nevelésében, jó példaadásban, a gyermekeket a szülőknek tartozó tiszteletben, szeretetben és engedelmességben. Tehát Krisztus és ismét csak egyedül a Krisztus és az Ő evangé- lioma teremthet újjá bennünket és ezt az országot. Mert nincsen senkiben másban üdvösség, és nem is adatott az ég alatt, az emberek között más név, mely által nekünk megtartatnunk kell. * Egy orosz tiszt — írja az egyik fővárosi lap — nemrégiben tért vissza a külföldre Oroszországból, ahol 2xh évet töltött. Megfigyeléseit jelentés formájában dolgozta fel és tájékoztatásul szétküldte az összes külföldi monarchista centrumoknak. „A monarchizmus eszméje — írja jelentésében az orosz tiszt — magától terjed az egész lakosság között. Ku- banban legendák és mesék forognak közszájon arról, hogy II. Miklós cár és családja megmenekült és elrejtőzve
