Harangszó, 1925
1925-02-22 / 8. szám
58 HARANÜSZÓ. 1925. február 22 dését is. A kamarai illést megelőző beszédében beható bírálat alá vette főleg XV. Benedek pápának ívilágháború alatt tanúsított magatartását. »Mindnyájan meghajolnánk az előtt — mondotta Herriot — ha a pápaság a maga fennkólt hivatásához híven, felül emelkedett volna a háború zsivaján és a tiszta igazságosság szavától vezettette volna magát. Magas politikai okokból azonban a pápa hallgatott.« Herriot behatóan meg-’ világította a pápának a világháború alatti magatartását, valamint arra irányuló fáradozásait, hogy Olaszországot megakadályozza a Francia országhoz való csatlakozásában. El mondotta, hogy a pápa hallgatott akkor, amikor a háborúban belga papokat Öltek meg, holott Belgiumnak képviselője volt a Vatikánnál. Herriot a továbbiakban azt a szemrehányást emeli, hogy a Vatikánnal való diplomáciai Összeköttetés újabb * felvétele a francia papság nagy részének tiltakozása ellenére korhadt alapon történt meg. A szent szék állandó ellensége a laikus iskolának s a pápa a világháború alatt semmit- sem tett a világ általános békéjének a helyreállításáért. Éjféli papválasztás. Komor, sötét hajlék, Síri csendes, rejtett. Benn hangtalan, némán Homályos fény mellett Virraszt egy ifjú pap. Mélázva néz, tekint Hű mindhalálig. Irta: Gyurátz Ferenc. (22) Kardos kapitány nejével az utazásból vissza érkezve, nem töltötte tétlenül a szabadság idejét. Meglátogatta ipa gyárait, alaposan megvizsgálta a berendezést, a gépeket. Közölte szakértői véleményét Alfréddel s atyjával és ezek oly figyelemreméltónak találták észrevételeit, hogy azonnal felkérték a gyárak összes, fontosabb alkatrészeire kijavítási tervezet készítésére. A munkásviszonyokat is tanulmányozta. A nápi pihenési percekben s a munka végzése után szóba állt a munkásokkal. Elbeszélgetett velük s miután bizalmukat őszinte jóakaratával megnyerte: megismerte életelveiket, óhajtásaikat. Egy este, midőn otthon Walther szobájában hárman gyári ügyekről beszélgettek: Alfréd e kérdést intézi hozzá: — Vilmos, amint látom te a munkások viszonyai iránt is nagyon érdeklődői. Hosz- szasabban, bizalmasan beszélgettél velük. Mit tapasztaltál; nincs panaszuk ? Megvannak elégedve helyzetükkel ? — Napi díjuk tisztességes, e miatt nem is panaszkodnak, de úgy a gyár, mint a munkások érdekében figyelmetekbe ajánlj töpreng: „Egy hét elmúlt S vasárnap van megint!“ Azután fölveszi A vaskos bibliát. Kivül meg oly borús És csendes a világ. Tanulna, de nem tud. Nagy gond üli lelkét. Nehéz ma az írás. Minden helyet elvét. Fogadja-e ott nép, Igére szomjazó. Vetését, munkáját Hittel jutalmazó. Mert hamvad a szent tűz, Némulnak az imák, Mássá lett az ízlés, Megfordult a világ. Szól bár, lángol s heviil Ékes szava ragyog, Hidegek a szivek S üresek a padok, Fújhatnak zord szelek, Perzselhet napsugár Az Úr házába ma Csak az Úr lelke jár. Nem kell már az Ige, A bús melódiák, Mást kíván mindenütt A könnyelmű világ! Nem mindig volt ez igy, Száz, meg száz év előtt, Mikor az Úr szava Vigaszt rejtett s erőt, Mikor a szent hajlék Hivő néppel megtelt, Mikor szent ünnepe Vonzó volt és kedvelt, Mikor hevült a szív, Zengettek áriák S hitet lehelt buzgón A csendes, szép világi „Tűnj el, közöny kora, Ti számító elmék, Kikben nincs lángolás, Nem éjnek szent eszmék! lom még a díj fizetésen kívül a következő intézkedést. A napi díj ez idő szerint biztosítja a munkásnak a maga és családja fentartását, de méltányos a gondoskodásnak lelki életükre kiterjesztése is Nagyon tanácsos volna a sok embert foglalkoztató gyáraknál egy- egy munkás könyvtár felállítása olvasó teremmel. A könyvek beszerzésénél ügyelni kell, hogy csak valláserkölcsi elveket nem sértő, felekezet, faj, osztálygyülöletet nem szító, józan ízléssel írt művek vétessenek fel, amelyek mulattatva is tanítanak, alkalmat nyújtanak az önművelődésre, hasznos ismeretek gyűjtésére, ébresztik a tiszteletet mind az iránt, ami szent és jó. Ily könyvtárak, olvasótermek hathatósan óvják a népet, a szenvedélyeket lázító, erkölcsi törvényeket gúnyoló szélső szociálizmus tanainak romboló hatása ellen. Marxról s tanairól már bizonnyal hallottatok, vagy olvastatok. Az ő egyoldalú rideg iránya engesztelhetlen harcra hívja a világ összes proletárjait a tőke ellen. Hazát, egyházat, hitet, szerete- tet nem ismer. Elvei amily mértékben terjednek, ellenséges táborokra szabják a társadalmi osztályokat. A tulajdonjog elvetésével osztályharcra tüzelnek mindazok ellen, kik szorgalmuk gyümölcséhez, jogos tulajdonukhoz ragaszkodnak. Marx mindent S akiknek lelke lent, A porban vesztegel, Ne lássalak többé, El tőlem, messze el! De szóljatok ismét Ti ősi áriák Pattanj ki sírodból Te rég letűnt világ!“ Szólt s már is abban él Minden mást elfeled; S fenn a toronyórán Veri az éjfelet. S élet támad körül, És kondul a harang S idegen hang kiált, Sikolt fent és alant, S kopognak az ajtón S belépnek daliák: „Gyere, beszélj nekünk, Vár jobb s hívőbb világ!“ Fényárban a szentély, Minden zuga megtelt. Tolong a hivő nép, Elfoglal minden helyt. Elöl ragyog gyémánt, Kard fénye, korona, Végén áll a jobbágy S felbúg az orgona. Ének buzog, zendül, Szólnak melódiák, Hangjuktól zeng az éj, Templom, sírbolt, világ. Halkul az orgona, Szószéken áll a pap. Ha mindig boldog volt, Most a legboldogabb. Soh’sem beszélt még így. Ajkán a szó meró Tűz, hév, hit, lángolás S vigasztaló erő. Elhangzott a beszéd Most mondjuk az imát, Jobbágy, szabad, vitéz És az úri világ. Elhangzott az áldás, Az utolsó ima. kommunizáló tana azon igazságba ütközik, hogy tőke nélkül nem kezdhető s fólytat- ható munka, a tulajdonjog nélkül nem állhat fenn az egyéni szabadság, elhal a szorgalom, előbbre törekvés, a vallás sírja felett a csak ösztönüknek élő állatok sorába hanyatlik az ember. Igaz, a teljes egyenlőség, a jólétből egyenlő közös méríék hangoztatása, nagyon alkalmas a felületes gondolkodók képzeletének feltüzelésére. A fennálló rerfd változásával is szerepelni törekvők előtt igen hathatós eszköz, a nép izgatására a tőke, a tulajdonjog ellen. Bizonyos, hogy Marx tanai körútat tesznek a világon, lassanként behatolnak a vagyontalan munkások körébe is. Ott találnak legtöbb párthivet a túlzott követelések felkeltésével, másrészről a gyűlölet szításával a vagyonnal bírók ellen: ahol a társadalomban legélesebbek az ellentétek, hol az emberszeretet legkevésbbé tud az osztálykorlátokon felü emelkedni s önzetlenül közre munkálni, hogy minél kevesebb legyen' a sorsüldözött szenvedő, minél több a megelégedett, boldog ember. , Gondolod, Vilmos, hogy Marxnak a társadalmi rend felforgatását célzó tanai egykor diadalra jutnak? — Lehet, hogy egy két helyen magához ragadja a hatalmat, de csak addig,
