Harangszó, 1925
1925-02-15 / 7. szám
1 *>25. február 15. HARANQSZÓ 51 sét: „Mintha idegen nagyságot temetett volna Budapest. A magyar bizony idegen Budapesten. De a magyarok is, ahogy ott álltak a ravatal körül . . . Csak a szónokok hivatalos szomorúsága . . Itt áll előttünk Jókai életének lélekbevágó tragikuma, az ismétlődő magyar sors megdöbbentő szimbólumaként. Az ideális álmok puhaszívű álrno- dójának országa nem ebből a véres realitások után törtető világból való volt: a színes álmok magyarjának lába alól kicsúszott a való élet talaja. Korunk, mely a nagy mesemondó születésének századik évfordulóját ünnepli, sokban hasonlít az önkényuralom nehéz napjaihoz, mikor Jókai ragyogással teljes művészete szinte egyetlen gyógyszere volt a megtiport magyar világnak. Ma is szükség van az ő minden magyar erőt összegyűjtő látására, szükségünk van az ő ideálokat látó képzeletére. Az elmúlt esztendők azonban mást is követelnek : a megálmodott ideális erőket reális cselekvésekké kell kivetíteni, mert különben az élet dere lehervasztja álomvirágainkat és egyedül maradunk, mint egyedül maradt a nemzet nagy álmodója, a testi halál felé hanyatló öreg Jókai. Jókainak, a magyar fantázia és nyelvgéniusz testet öltött kifejezőjének művei örök kincsek szellemi életünkben ; Jókainak, az embernek tragikuma pedig felénk- meredő és kiáltó figyelmeztetőjel. E kettős örökség elsőjének tudata leinek s férjének boldogságát tartsa mindig célul maga előtt. Megígérte, hogy a következő évben ö is látogatást tesz? náluk Vilmossal — vagy ha ezt hivaiaia visszatartaná — Alfréddel Reményű, hogy akkor minden háztáj, kert, a lakosok előmeneteléről, a lelki atya pedig a hitben, szereíet- ben épülésükről tanúskodik. Mari már előbb is ily irányban munkálkodott amióta a lelkészcsaládnál oktatásba részesülve megismerte az indiánok nagy jóltevöiének: a kapitánynak célját, de most, mint Monk Károlynál: neje folyton éledő buzgalommal fáradozott, hogy rokonai, ismerősei minél többet elsajátítsanak a fehérek jó tulajdonságaiból. Szeretetreméltó, kedves őszintesége ezután is megmaradt, de egyszersmind napról-napra észrevehetőbb lett, hogy felébredt benr.e asszonyi hivatásának tudala. Szigorúan őrködött a maga körében a rend, tisztaság mellett. Gondja volt arra, hogy apja, anyja s férje jóizünek találják az ételt, «melyet maga készít; de kerülte a tékozlást. A szorgalmat takarékossággal egyesítve gondoskodott a holnapi napról, a jövőről is. Míg férje a kö2Üg>ben fáradozott, ö a házi körben talált mindig munkát. Hogy a kertre több gondot fordíthasson, apjat reá vette a tehén, kecske gondozására, anyját a majorság ápolására. Maga Farsang. \ Fényes tömeg, ifjak, lányok, Tükrös parkett, csillogó fény, — Lenge ruhák, piciny cipők Suhannak a parkett színén. Künn zordon éj, süvöltő szél, Jajongva sir, búsan zokog. Csonka ország koldusai Mu lássátok, vigadjatok! Rövid a lét — év évre tűn, >— S ami elmúlt vissza nem jő, — Éljen hát a kedv, a mámor; — Húzzad cigány, pezsgőt elő! Hazánk csonka! — Mi gond reá ?! És a templom — oly nép felen. Hol a hívők hű tömege ? A bál után alszik — mélyen. SZÉKELY IMRE. minden magyar lelkében elevenen él, de én hiszem, hogy a másiknak a hangja sem lesz csupán kiáltott szó, mely elhangzik egy embertelen sivatagban. És sírtak mind a hatvanam Németországi lapokban olvassuk; II. Vilmos császár január 27-én ünnepelte meg hatvauhatodik szüle- tésenapját száműzetése helyén, a hollandiai Doornban. Ezen a napon Németország minden részéből tíz és tízezer távirat érkezett a doorni kasa konyhai teendők végzése után legszívesebben munkálkodott a kertben s fiatal erővel forgatva az ásót, kapát, úgy érezzé, hogy a vetemények, ültetvények szép fejlődése megédesíti a fáradozást. Károly már előbb szerzett rózsafákat, a városból hozott virágmagvakat s ezeket elültetve s a palántákat Karolin útmutatása szerint osztályozva, rendezve Mari rövid idő alatt gyönyörű virágágyakkal díszitetie kertjét. Ha leánykori barátnői, akiket mindig örömmel fogadott — meglátogatták; bevezette őket a kertbe is. Itt nem győztek csodálkozni a fiatal háziasszony munkájának eredménye felelt. Különösen bámulták a különböző szép virágsorokat. Mari értésükre adta, hogy ha saját kertjükben is a burgonya, kukorica, bab, lencse termelésén kívül virágágyakat is akarnak ápolni, ő készséggel nyújt ehez segédkezet. Jöjjenek el többször is, megtanítja őket az Ültetésre, kezelésre s ád virágmagokat is. — Hallottátok, — mondja nekik végül — hogy a jövő évben ellátogat hozzánk nagy júltevőnk a kapitány. Az is tudjátok, hogy nekik igaz öröme indián testvéreinek előbbre menetele. Hadd mutassa háztájunk is, hogy jóakaró szavát megértettük. Hadd tanúsítsa kertünk is, hogy az időt jól használjuk fel. télyba s a táviratokban a német nép kicsinyei-uagyjai minden jókívánságaikkal elhalmozták a császárt. Ugyané nap estéjén az egyik nagy német város dalárdája is megérkezett Doornba, hogy énekeljenek a császár előtt s dalaikban elhozzák neki a német nemzet üdvözletét. A hatvantagu énekkar már föl is állt a doorni kastély fogadótermének sarokrészében, úgy várták a császárt, hogy amikor belép, rázendítsenek a Wacht am Rein ra... És a nagy csöndben egyszerre csak belépett a császár. Tábornagyi díszruhában, kezében marsallbottal, fején sisakkal, rajta a repülő császári sassal... Belépett a császár, megállt a terem közepén, de az énekkar hallgatott. S aztán az történt, hogy a dalárda tagjai, — összesen hatvan német férfiú — amikor meglátták a Rex Imperatort ugyanabban a rnhában, amelyben valamikor a germán nép minden törzsű fiait vezette a világ fele ellen s amikor rágondoltak mai embertelen megtiprottságukra, sírni kezdtek. És sírtak mind a hatvanan. A császár nézte őket és nem tudott szólni.. . Ä Magyar Protestáns Irodalmi Társaság ceglédi kültnrestélye. A Magyar Prot. írod. Társ. az utóbbi hónapokban nagy agilitással lépelt munkába. Úgyszólván minden vasárnap megszólal valamelyik vá— Úgy lesz, Mari — válaszol: az egyik leány a többiek helyeslése mellett. — Ilyen szép kert mindenikünk elölt gyönyörűség. Ilyenné lesz a mienk is. Mindent megteszünk, hogy ha eljön a kapitány úr, mi is örömöt szerezhessünk neki. — Aztán legyetek rajla, — folytatá Mari — hogy egész kertetek felásva, beültetve legyen, minél több télre való élelmet teremjen. Borsót, babot, zöldséget a városba küldve el is adhattok és az árán kelmét vehettek, amelyből, amint Karolin testvértől tanultátok, most magatok is szépen elkészíthetitek a szükséges ruhát. Buzdítsátok r-egítésre a kert művelésénél szüléiteket, fitestvéreiteket is látni fogjátok, hogy mennyi örömöt szerez a munka gyümölcse. lg/ hatott, munkált zajtalan az a míve- lődésre utategyengető szellem, amelyet Kardos kapitány nemescélu vállalkozásával az indián tanyán felkeltett mindig szélesebb körben. Midőn a harangok szava ünnepet jelzett: Mari férjével és apjával, anyjával együtt ment az imaházba s ott, a lelki atyától nyert kis énekeskönyvből buzgón énekelt. E mellett ha rokonait, ismerőseit látogatta meg: ezeket sem szűnt meg a kert ápolásán kívül jóakarattal, melegen serkenteni az isteni tiszteleten résztvevősre is. Egyik
