Harangszó, 1925
1925-02-08 / 6. szám
1925. februír 8. HARANGSZÓ 45 pasztalatbdl tudom, hogy Isten végtelenül türelmes, kegyelmes és könyörületes és — »ha megvalljuk a mi bűneinket, hív és igaz az Isten, hogy megbocsássa nekünk a mi bűneinket.« (I. Jáo. 1.9.) »A Krisztus pedig megváltott minket a törvénynek átkától, mikor miérettünk lett átokká.« (Gál. 3.13.) Ifjú: Hálásan köszönöm, urem, hogy ebben a dologban oly barátságosan felvilágosított. Soha többé nem káromkodom és Isten nevét hiába soha nem veszem ezután 1 Utas: Ez szép és jó elhatározás, ha alázatos bizalommal hiszi is Isten megbocsátó kegyelmét. S ha vétkének bocsánatát — mely Krisztus ártatlan vére által megszereztetett — elfogadja, akkor a Szentlélek vele lesz s ad erőt, hogy többé ne káromkodjék és kerülje a bűnt. — Isten önnel 1 2. Azt hiszed, hogy káromkodni szükséges ? Huszárszázados: (egy papnak panaszkodva.) Tisztelendő atyám, egy vezénylő tisztnek már csak azért is nehéz jó keresztyénnek lennie és Isten parancsolatait megtartani, mert lehete len a huszárt káromkodás nélkül rendre és fegyelemre szorítani Lelkész: De hiszen én ismerek egy tisztet, aki nem káromkodott és emberei mégis hajlottak szavára. H. százados: (felkiált.) Igazán? ki volt az az ember, attól nekem tanulnom kell. Lelkész: Az az ember — egy római százados volt K«pernaumban. Rövid és nyájas szavakkal vezényelte az a századját. Az egyiknek azt mondta: jöjj I — és az jött. A másiknak azt mondta: menj 1 — és ez ment; a harmadiknak: tedd ezt! — és azt tette. — Azt hiszem, ha a római hadseregben, pogány katonák közt ez lehetséges volt, akkor a magyar hadseregben, keresztyén katonák közt épűgy lehetséges lesz 1 Hutflesz Endre. Harangavaíás s Lüther-Társasági ünnepély az ózdi ey. egyházban. Sokáig emlékezetes szép ünnepálye volt az ózdi. ev. egyháznak januar 25-én. Ekkor adta át magasztos rendeltetésének a háborúban eirekviráit harangja helyett beszerzett új harangját. Festői menetben, magyar ruhás, gyönyörű mentés bandériummal az élen, me.y mintha régi magyar vitéz időkből elevenedett volna meg, négy szürkelovas kocsin magyarruhás lányok között hozatta s kísérte be az állomásról az egyház az új harangot. A templom előtt Csapó János egyháztanácsos, a bandérium lelkes megszervezője, prológust mondott, Tóth József alesperes imádkozott a harang fölött, mire Qeduly Henrik ev. püspök egy e célra készített, nemzeti szir.ü szalaggal feiékesitett díszes kalapáccsal kiütötte az első három hangot a harangból az Atyának, Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében. A lelkészi kar áldó éneke után felhúzták a harangot. Megszólalása után bevonult a közönség a templomba, amelyet oly zsúfolásig megtöltött, hogy sokan kinn is rekedtek. A templomban Weiszer Ernő hernád- vécsei lelkész imádkozott, Geduly Henrik püspök pedig Jeremiás 22.2». drámai lüktetésű igéjének alapján mondott mély gondolatokban ga-dag beszédet a harangról mint Istennek üzenetéről. Túróczy Zoltán helyi leikés/ pedig a harang beszerzésének történetéi, feliratát s hivatását ismertette. A művészi elemet Joób Sándor kántor „Miatyánk*-ja képvise te, amelyet a szerző vezénylése mellett adott elő precíz kidolgozásban a vegyeskar. Főpásztori ima s áldással és Himnusszal ért véget az épületes szertartás. Utána félóráig a harctéren elesett s idegenben elhunyt hivek emlékére szóltak a harangok. Sok szívben újultak ki behegeded sebek s a szemek könny- fátyolán keresztül sok lélek előtt elevenedett meg harangzúgáskor a fájdalmas múlt. Délben negyven terítékes ebéd volt, melyet a Rima-Murányi Társulat adott az egyház magas vendégeinek íiszleletére. Délután 5 órakor hívogattak először együtt a szépen összhangé harangok a templomba, ahol „Lu her Társaságai ünnepély volt. Abaffy G. u'a hitoktató fenn- kőlt imája után Záhony János énekelte el Schubert „Mindenható*-ját hatalmasan Szedlák Gábor simuló kíséretével. Az ünnepély középpontja Duszik Lajos miskolci lelkész, a Luther Társaság kiküldöttjének előadása volt, aki „Renaissance és reformáció“ címen az evang. egyház értékeinek kiemelése mellett egymás megbecsülésére s a magyar haza szolgálatában való együtt- müködesre buzdította a felekezeteket. Előadása után a vegyeskar ad a elő Joőb S. kántor vezetésével dr. Kováts Lajos „N.‘gy vagy te Isten“ c. szerzeményét, finoman érvényesítve a mű egyszerű szépségeit. Utána Joób Olivér szavalta el bátran, talpraesetten Reményik „Az óriás“ át. Majd Gólián Rezsőmé énekelte el szívhez szólóan az ö szívből jövő meleg hangján azt, amit mindenki vele érzett, hogy „Az Úrnak napja ez“. Szedlák Gábor ki érete adta hozzá a szép hangszereiési aláfestést. Ligeti Ede sajokazai lelkész lelkes imája s közének zárta be a szép ünnepélyt. Az ózdi ev nap mely már 24-én este kezdetét vette a Ligeti Ede sajőkazai lelkész által végzett esti istentiszteleten, sok egyházi kiválóságot hozott az egyházközség körébe. Ott voll Geduly Henrik püspökön kívül dr. Zelenka Lajos egyházkerületi, Lichtenstein László egyházmegyei felügyelő s több lelkész, kiket az egyházközség a pulnoki állomáson üdvözölt, ahol ugyanis az egyház területére léptek. Tevékeny részt vett nemcsak az ünnepségen, hanem a harang beszerzésében s az ünnepélyek előkészítésében is Zorkóczy Samu vezérigazgató, az ózdi ev egyház felügyelője. Ott volt a teljes gyári es bányaigazgatói kar is és jói esett látnunk a vidéki hívek sok áldozatot jelentő és törődéssel dacoló tömeges részvételét. A délutáni ünnepély offertóriuma 539 ezer koronát eredményezett a Lu her Társaság javára. A harangot Walser Ferenc régi budapesti cég öntötte. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Ledererné, ez a bestia, sokkal izga- lottabban és sokkal idegesebben viselkedik, mint eddig. Éjszakákon át nem tud aludni, szörnyű álmai vannak és a fogház sötét cellájában — úgymond — semmiféle vigasza nin- isen. — Egyetlen egy kívánságom van — mondotta — ha megkaphatnám a kis imakönyvemet. Tehát mégis van Isten! * A budapesi rendőrség a főváros egész területén razziát tartott és 345 férfit és nőt állított elő. Százhatvanegyen igazolták magukat, 184 elő- á lllott azonban a toloncházba került, mert sem lakásuk, sem foglalkozásuk nincs. Ezek a rendö i razziák egyre szomorúbb képet mutatnak a főváros életéről. A munkanélküliek számának növekedésével növekszik a csavargók száma is és különösen szaporodnak azok a nők, akik uccára kerülnek. A rendőrség most kezdte meg a nagy razziákat, amelyeket a következő hetekben rendszeresen akar. folytatni Ezek mellett a razziák mellett azonban egy másik razziarendszert is életbe léptet a rendőrség, amely a mulatóhelyeken és a kártya barlangokban kívánja majd igazoltatni az állandó látogatókat. * Madridban Rau Leonora öngyilkosságot követett el afölötti örömében, hogy fia, aki a spanyol hadseregben Abd el Krim ellen harcolt Marokkóban, sértetlenül hazatért. Az asszony, aki hitbuzgó katholikus nő, azután, hogy férje a harctéren elesett, a karmeli szűz előtt megfogadta, hogy é etet adja, ha fia sértetlenül tér haza a háborúból. Mikor fia sértetlenül hazatért Marokkóból és elmondotta, hogy elbocsátották a hadseregből, az asszony fia hazatérésének örömére nagy ünnepséget adott, majd a templomba ment, néhány percig imádkozott a karmeli szűz szobra előtt, kiszaladt az uccára és öngyilkosságot követett el. Gyújtsunk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartasára,
