Harangszó, 1925
1925-12-27 / 52. szám
416 HARANGSZO 1925. december 25. legkisebb falú kisbirája is otthon lesz ebben a minden tudomány alapjául szolgáld nehéz mesterségben. És fellendül, félszárnyúi a magyar lélek, felvirágzik vallásos és világi irodalma, mely telve lesz lelkesedéssel, Önbizalommal. Mennyire igaza van Melanch- ton Pülöpnek, mikor megdicsérve Nádasdy Tamást a sárvári latin iskola alapításáért, azt írja neki: »Ezzel jelét adtad, hogy bizol nemzeted jövőjében, mert aki azt hiszi, hogy hazája örökké szét lesz darabolva, nem fordítja pénzét iskolaalapításra. € * És ma, Trianon, e még nagyobb világégés után szintén látjuk biztató jeleit a középfokú oktatás s ezzel a magasabb művelődés fellendülésének. A középiskolai oktatást reformál ják: a gimnáziumi, reálgimnáziumi és reáliskolai jellegű iskolák megalapításával közelebb hozzák az élethez. A tanárképzést és vele a tanító képzést hatályosabbá teszik, az utóbbinak idejét öt évre emelik. És ahogyan 1848 előtt jelszó volt »A népet be kell vonni az alkotmány sáncai közé, hogy megalakítsuk az egységes nagy jogi nemzetet,« úgy most az a jelszó: >A népet be kell vonni a magasabb műveltség sáncai közé, hogy megalakuljon az egységes művelt magyar társadalom«. Mondhatjuk : a középfokú oktatást a faluk életébe akarják és fogják bevinni. Hiszen a legközelebbi évek folyamán megvalósul a . mindennapi elemi iskolaoktatás idejének hat évről nyolc évre való felemelése. Az a felső két év pedig már tulajdonképen középiskola. De a középfokú tanítást nemcsak az iskola utjain terjesztik a nép között. Ott lesz minden faluban a képeket vetítő gép és a rádió. Ez utóbbinak ntján egy-egy Budapesten tartott ismeretterjesztő előadást ezer és ezer falu népe az építendő kullurházak termeiben összegyűlve egyszerre hallgatja majd. És bizhatunk benne, hogy népünk ezt örömmel fogadja, hiszen annyi biztató jelét látjuk a magasabb művelődés iránt való érdeklődésének. Gyermekkoromban milyen ritkaság volt az én rábamenti. szülőföldem faluiban, hogy a kisgazda fiát középiskolába járassa. »Hiszen nem lehet mindenki pap!« És leányát küldte volna felsőbb — polgári vagy középiskolába? »Isten mentsen! Megszólnának érte! Minek is a leánynak a tudomány?« És hol voltak akkor a falu népe által hallgatott sót részben megtartott hangversenyek, felolvasások, szavaló ünnepségek, színi előadások, amilyeneknek százairól olvasunk ma híradásokat a mi kedves Harangszónk hasábjain. Milyen nagy átalakulás a viszonyokban, a gondolkodás módjában ! Örömmel hisszük tehát, hogy a magyar műveltség megújulásában, mint azelőtt, most is oroszlánrésze lesz épen a protestáns, az evangélikus középfokú iskolának, tanárságnak, tanítóságnak, művelt középosztálynak. Mert örökre igaz marad ezer éves történetünk legnagyobb tanítómesterének, Széchenyi Istvánnak szava: »A tudományosan kiművelt emberfők mennyisége a nemzet igazi hatalma.« Karácsonykor. Jászolbölcsőben láttál napvilágot, Örök dicsőség fényét hagyva ott. Bolygók zúgtak el hunyászva alattad. .. S minden bűnt Rád egy sárgolyó rakott. Születtél mint sugár bús éjszakában, Hogy éljünk, lássunk s — legyünk emberek, Járjunk szabadságban itt az ég alatt. . . ... És óh, — még ma is láncok csörgenek. Számodra fényes aranybölcsők ringnak. — Rajtuk világköd oltárok füstje. Szolgáid térdet hajtanak nagy szentül, Mint Baál-papok rút nemzedéke. Te látod ezt... Mégis örök Hazádból Jössz hozzánk újból megszületni itt. Minden nyomorunk kiáltva tanltja: Rajtunk csupán a Te Igéd segít. Tudod, hogy millió júdáscsók illet, Tudod, hogy százszor meggy aláznak majd. Lelkünk építi tenen kálváriád S e lélek sikolt ja mégis a jaj-t. De Te úgy szerettél s úgy szeretsz minket,... Nem hagysz bennünket árván, egyedül: Kőszálként állsz zúgó zivatarban Őrizve nyájad rendületlenül. — Poklok lángjaiból kiáltunk Hozzád Csonkán, rongyosan, mint bús koldusok: Irgalmazz nékünk, dacos bűnösöknek, Mert már imánk is hazug és konok. E roncslelkü népet, a Te népedet Gyilkosaidnak kezéből vedd ki, Ne hagyd füstölőkkel, pompával, pénzzel Örök Igédnek fényét veszteni. [már, Jöjj el mihozzánk, jöjj, mert másunk nincs Csak szemfedőnk, melyet a halál varrt; Szakgasd szét, — aztán szórd a semmiségbe Jöjj el hozzánk s álld meg szegény magyart! MAG ASSY SÁNDOR. Gáspár Ferenc: „A föld körül* című munkája díszkiadású hat kötetben, teljesen új állapotban eladó. — Alapár kötetenként 14 aranykorona. — Cím a kiadóban. 3—4 AMozzook a Harap Mártására! Evangélikus egyházunk és a nőnevelés. Irta: Dr. Böhm Dezső. A nevelés csak akkor lehet eredményes, ha a nevelendók egyéniségét tekintetbe veszik, ha egyéni. Nemcsak egyeseknek, hanem társadalmi rétegeknek is megvan a maguk sajátossága, egyénisége: az iskolák felállításánál erre kell tekintettel lenni. Ügyelni kell, hogy ne legyen az iskola sablonossá, a leánynevelésnél arra, hogy a leányok iskolája ne legyen egy a fiúkéval. Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy a leánygyermek sokkal gyorsabban fejlődik, mint a fiú: a leány 18 éves korában felnőtt, férjhez menendő, a fiú meg akkor lép igazán a fejlődés útjára. Ebből következik, hogy a leányok nevelésének gyorsabb menetűnek kell lennie, s mivel a kezdés a hatodik évnél előbbre nem tehető, a középfokú tanításnak kell gyorsabb üteműnek lennie. Jelenleg alig van más leánynevelőintézet, mint a fiúiskolát másoló gimnázium. Keletkezését ama belátásnak köszönhette, hogy a mai viszonyok mellett leánynak is jó, ha diploma van a kezében. Igaz is ez, bár a túlzott megvalósítás csak nehezítette a férfiak háború utáni, megcsonkított keretek közt való elhelyezkedését. Emellett azonban: aki nem akart vagy akinek egészségi állapota nem 1 i engedi, hogy pályát válasszon, arról 1 gondoskodás nem történt, sőt a múlt- i hoz képest visszafejlődés állapítható i meg. A felsőbbleányiskola teljes kimúlása éppen a művelt középosztályt 1 fosztotta meg tanintézetétől. Mert a s polgári iskola jó! bevált intézete a i maga társadalmi körének, de akinek i további tanulmányokra van hajlama, j az csak a gimnáziumokra vagy a i szakiskolákra van utalva. (Meit az i állam által fenntartott putnoki ház- j tartási és kertészeti iskola még most )j sem az, aminek lennie kellene — J bizonyítja, hogy száz férőhelyének i kétharmada a betöltetlen, tehát nem i ez, amire szükség van.) Evangélikus egyházunk leányne- velóintézetekben elég gazdag, a különböző tipusok nálunk, képviselve 3 vannak. Polgári iskoláink hivatásuk i magaslatán állnak; leánygimnáziumaink sem kevésbbé, azonban itt gon- -1 dolkodóba kell esnünk, ha látjuk, mily néptelenek a felső osztályok áj (különben az általános jelenség), s J
