Harangszó, 1925

1925-12-20 / 51. szám

XVI. évfolyam. 1925. december 20. 51. szám. Alapította KAPI BÉLA 1810-ban. Laptulajdonoi: i Dulittll Lotber-SiOTeteto. ál Omágoa Lather-Siörat- ■ég hlfatalaa lapja. Kálin tok, előfixetáal dijak 6a reklámidők a HARANGSZO aaorkoaztő- kladóhlratalinak Biaotgotthirdra (Vaarm.) kOldandők. ■lóflxetáit elfogad minden arang. lalkiaa 6a Unltő. Heg]aluli minden Tűimig. 9 Várjad ax Urat, őrixd meg ax utát! Saerkeaztd-ktadőhiratal: szentootthAhd. Vuvárategye. Flókkladóhlratal: .Luther-Társaság* könyv- kereskedése Badapeat, Vili., Sientkirályl-u. 61/a. 4 „HAIUJKISZ** etőflaetőal ára : a negyedik negjed6vre 18.000 korona. Caoportoa küld. 18.000 K. Litker-Siővelágl tagoknak 10,/.-oa kadraamény. imerlkika ag6aa irre 8 dollár ; ax utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. Örökös öröm. Filippi 1. 4.4. „örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek 1* Mélyen meghatódva olvashatták a filippibeliek Pál apostolnak ezt az üzenetét! Jól tudták, hogy Pál nehéz fogságban szenved, és nap- ról-napra halálos veszedelem lebeg drága élete felett. Nem lehetett abban az időben olyan nyomorúlt, elhagyott vándor, akinek az apos­tol ezt nem mondhatta volna: Nézd, az én szomorúságom, az én nélkülözésem, az én életem vesze­delmei még nagyobbak!. .. és mégis panaszkodás helyett így hangzik üzenete: Örüljetek min­denkor ! lecsap az örök halál! És mi lenne a halál ? . . . Borzalmas, otromba vége mindennek! Ám örüljetek az Úrban! Kárhozat várt az egész vi­lágra — de született a Megváltó; be volt zárva a mennyország aj­taja — de karácsony éjszakáján megnyilatkozott az egek magassága és felpattant az üdvösség ajtaja. Egyik nap a másiknak mondja, ,hogy ama bethlehemi csillagragyo­gás óta földi életünk egy szent zarándoklás a meleg, az áldott örök­kévalóság felé; Krisztus megjelent, tehát nem lehet olyan teher, ame­lyet nem tudnánk elhordozni; nincs olyan nagy bűn, melyre az igaz bűnbánat megbocsátó kegyelmet nem találna, mert Krisztusban örök segedelem és örök megváltás je­lent meg az emberek számára. Ezért örüljetek az Úrban!... Nagy Istenünk! ajándékozz meg minket ilyen mindeneket legyőző, örökös örömmel! „Szálljon hálánk galambazárnyon, Minden szava égbe szálljon, Szívből szájra, szájról égbe, A nagy Isten közelébe. Levetvén, mi rajtunk földi, A lelkünket üdv betölti. Ez az öröm oh mily édes Benned, Uram, óh Felséges.“ Ámen. • A szívtelenek és nyomorgók családja. Milyen nagy, az egekig felcsapó öröm lehetett az, amelyet sem a könnyek, sem a fájdalmak nem tudtak megcsorbítani! Öröm, amely szinte gúnyolódik még a halállal is, és a börtönfalak közül így kiált egy szorongó, aggódó gyülekezet felé: Ti is örüljetek! . . . Örüljetek az Úrban mindenkor ! . . . Minden­kor?... Vájjon lehetséges-e ez!? Igen! Hisz éppen ez a titkos jel­lemvonása minden igazán keresz­tyén örömnek. Annak az örömnek, amely az Úrban gyökeredzik, belőle tör elő, mint a kiapadhatatlan for­rásból a patak vize, ezt az örökös örömöt maga az Ur Jézus Krisztus szerzi, aki minden nyomorúságból kivezet bennünket. Mert mi lenne a világ, ha Krisztus meg nem je­lenik közöttünk ? . . . Még mindig csak a siralmak árnyékos, sötét völgye lenne! . . . Mennyország ? Paradicsom ? . . . Még mindig csak elvesztését siratnók! Mi lenne az élet Krisztus nélkül? . . . Hiába­való küzködés, melyre előbb-utóbb Irta: Javornitzky Dezső. Az általános erkölcsi romlás nagyhorderejű tényezője a társa­dalomban kialakult kettős véglet: az esztelenül halmozott vagyonok hatalmasainak szívtelensége és a munkásember nagy nyomorúsága. Ott a nemesebb érzelmek iránti teljes érzéketlenség, itt pedig az elcsüggedés, kétségbeesés és elke­seredés előbb-utóbb meghozza a maga pusztító, romboló hatását különösen azokkal szemben, kiket a Mindenható gondjaikra bízott. A szívtelenek családjában az „Isten“ és a „Haza“ oltára romban áll. Ott az erények tüze nem me­legít, csak pislogó mécsként világít, vagy pedig — helyenként — fel- fellobbanó lidércfényként jelenik meg. A pénz hatalom. Pénzzel min­dent el lehet érni. Aki bírja, marja. Nincs szeretet, csak érdek. Ne tö­rődj a más bajával és jajával. Lökd félre, aki utadban áll. Bátran és hangosan beszélj, mintha minden­hez értenél. A szerénység, szegény­ség. Jó színész legyen az ember az élet színpadán. Mindenkit csak addig és annyira értékelj, ameddig és amennyire a te érdekedet elő­mozdítja. Az idealizmusból nem lehet megélni stb. stb. . . . Ezeket hallja ott nap-nap mellett az önző, a környezetét sokszor vérig bosz- szantó, a szegényebb családból származó osztálytársait lenéző erő­szakos fellépésű, léha gondolkodású gyerek, akinél — ennek dacára —/ a teljes erkölcsi züllés csak ritkán következik be. Á féltett csemete az apának, vagy pedig az anyának idejekorán történő ügyes közbelé­pése által rendszerint meg lesz mentve a sokszor felületesen ítélő társadalom számára, hogy apja nyomdokain haladva töviseket ter­meljen embertársainak lelkében. Az anyagi gondokkal küzdő csa-* ládokban a szülőknek a minden­napi kenyér becsületes megszer­zése sok keserves napot és sok A Harang szót egyetlen család sem nélkOiözheti 1

Next

/
Thumbnails
Contents