Harangszó, 1925
1925-12-13 / 50. szám
396 Vályi Nagy Géza új verseskönyve. Ma legelismertebb és legszebben hangzó költői nevek egyike: Vályi Nagy Géza. Fémjelzett, igaz érték, mely — a maradandósás; számára immár — irodalomtörténetek és lexikonok lapjain van elkönyvelve. A hazafias költészet terén csaknem egyedülálló jelenség, kimagasló, határozott egyéniség. A »Pesti Hírlap* egyik kritikusának szavaival élve: »Nincs ma magyar költő, akinek énje a haza fogalmával jobban összeforrt volna“. Egy másik kritikusa szerint: »A világháború magyar bánatának az összeomlás és a vörös borzalom nyomában fellobbanó magyar dacnak és magyar keserűségnek nincs spontánabb szócsöve: Vályi Nagy Gézánál". Költeményei a »Petőfi Társaság", „Bu- lyovszky“, „Grünwald“, „Halmos IzorMéle pályázatok koszorúit nyerték el és a legelőkelőbb, legnagyobb publicitású lapok hasábjain jelentek meg s szerzőjük nevét országosan ismertté tették. — Vályi Nagy Géza mélyről jövő, érces hangú, izig-vérig magyar, csupa tűz, csupa lélek, poémái mindenkit meghódítottak. — Lírája mélységben csak a Varga Gyuláéval, modernséget, formai tökélyt illetőleg csak a Reményikével és Áprilyével mérhető össze. A költő a sivár gazdasági pangás és az előállitási eszközök hallatlan drágulása következtében — sajnos — évek óta hallgatásra volt kárhoztatva a könyvpiacon. Mi vállalkozunk ma rá, — magyar szívvel, önzetlen áldozatkészséggel, — hogy a költőnek 1921—1925 években a fővárosi lapokban napvilágot látott poémáit csokorba fűzzük és szárnyra bocsássuk. Mély tisztelettel kérjük olvasóközönségünket, — fogadják a könyvet igaz megértéssel, lelkes szeretettel. Mai vigasztalan helyzetünkben a könyv a legőszintébb, leg- meghittebb barátunk. Egy kötet ára 50.000 K. Megrendelés szerző címére: Bpest, Vili., Kálvária-tér 22. 1/8. küldendő. Hazafias tisztelettel Arany Jónos irodalmi és nyomdai rt. Budapest. Harangavatás Nagydémen. Lélekemelő Ünnepély keretében avatta fel a nagydémi ev. leányegyház új harangját Németh Károly, a győri egyházmegye esperese november hó 22-én. Jelen voltak az ünnepélyen: Mihály Sándor a veszprémi ev. egyházmegye felügyelője, dr. Jókai Ihász Miklós a veszprémi egyházmegye gondnoka, Tatay Lajos ba- konytamási, Síkos Kálmán kispéci, Szalay Mihály lovászpatonai lelkészek, Nagy Lajos és Horváth Imre lovászpatonai tanítók, a nagydémi kath. egyház képviseletében Ná- dasi Elemér tanító, a lovászpatonai és bakonytamási ev. hivek nagy számban. Ünnepély előtt az esperes a presbiterekhez intézett buzdító szavakat, majd az iskolás gyermekek járultak eiibe, kikhez szintén szeretettől sugárzó beszédet intézett. 10 órakor vonult a hívek serege a templomba, s a 497-ik ének 2 verse után Tatay Lajos lelkész szentige olvasása és buzgó imája után a vegyeskar „Égi Atyánk, nagy Istenünk* című gyönyörű fohászt énekelte Borosa Kálmán tanító vezetése alatt. Ennek végeztével tartotta Németh Károly esperes szívhez szóló felavató beszédét, melynek befejezésekor megszólalt az új harang Majd Vinecker Jolán szavalta Horváth Imre „Herangavatáskor" s Borosa Kálmán tanító Kiss Lajos „Ami harangjaink* cimfi költeményét. Következő szám volt a vegyeskartól „Erős vár a mi Istenünk", melynek elhangzása után Sikos Kálmán lelkész tartotta szép egyházi beszédét. Istentisztelet után közgy űlés vo'.t a templomban, amelyen Szalay Mihály a gyülekezet lelkésze üdvözölte a vendégeket s felolvasta az új harang beszerzésének történetét. Ünnepély után fél óráig szóltak a harangok a háborúban elesett hősök emlékére. — Az offertórium 471.100 koronát eredményezett. Az ünnepély után Mihály István felügyelő vendégszerető háza látta vendégül a meghívottakat. Este műkedvelő szinielőadás volt az iskolában. Tildy Zoltán: „A hazatért fogoly" és Csite Károly: „Szent bokréta" c. színmüve került előadásra, amelyeket Boross Kálmán tanított be dicséretes buzgalommal. A szereplők mind derekasan megállták helyüket, ezzel is maradandó emléket állítva a gyönyörű ünnepnek. A szinielőadás 1 millió 400 ezer koronát jövedelmezett. A harangavatási alkalomra az egyház- község orgonáját is felszereltette új sípokkal, ami 5,864 000 koronába került. A harang beszerzési ára pedig 10.800.000 kor. A szép ünnepély rendezése körül legtöbb érdeme van Mihály István gyűl. felügyelőnek és Boross Kálmán tanítónak. HARANOSZO. Evang. egyházunk... Szép ünnepélyben volt része a bonnyai ev. leányegyháznak nov hő 18 án este a főesperesi egyházláto gatással kapcsolatban. .Erős vár a mi Istenünk* eléneklése után a helyi lelkész, dr. Wölfel Gyula irásmagya- rázatot tartott, utána szavalat és az iskolás gyermekek kétszőlamu éneke következett Majd Schöll Lajos főesperes tartotta meg ünnepi elöadá sát: »Ev. egyházunk* címen. Szíveket megindító módon mutatott rá arra a kimondhatatlan áldásra, melyet a mi egyházunk, miot édesanya nyújt kegyelmi eszközeiben, nevelői munkájában minden egyes tagjának. — Az egyház nem jelenti pusztán egy-egy gyülekezetnek a templom körüli közösségét, sem a téglából és vakolatból készült hideg templomfalakat, hanem a hívő és öntudatos lelkeket, kik az ev. egyházba való tartozásukat hűséges gyermeki szeretettel és öntudatos magatartásukkal is bizonyítják. Ettől az öntudatos egyháziasságtól függ egyházunk jövője. — Mily sokan vannak, kik könnyelműségből, vagy a hamis próféták mézes-mázos, meg1925. december 13. tévesztő beszéde folytán ennek a lelki anyának, az egyháznak hátat fordítanak ; elfeledkezve az iránta tartozó hűségről. Ev. egyházunk erőssége tagjai erősségében és hűségében rejlik. A hívőknek eme lelki erősségére és öntudatos hűségére különösen ma van szükségünk, midőn egyházunk darabokra tépve, elvesztette híveinek nagy számát Megfogyva bár számban, ne fogyjunk meg erőben és hitben. Ha minket is, miként közel 200 esztendővel hazájukból télviz idején kiűzött salzburgiak erős hite és öntudatos ragaszkodása egyházunkhoz tölt el, kik inkább hazát, vagyont elfeledve, eltemetve, de egyházukról lemondani nem akarva száműzetésbe mentek, akkor nem kell féltenünk egyház uok jövőjét, mert: „Mert velünk az Úr táborba száll, Szent lelkét ránk bocsátja." Majd újból szavalat és a gyermekek éneke és Brenner Ede ecsényi lelkész záróimája és áldása után az ünnepély befejeződött. — Másnap az agilis főesperes Szekszárd részére házról-házra gyűjtött, a gyűjtés eredménye kb. 1,200.600 kor. Nyugodjék Isten áldása az adományozókon és az adományon. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A Harangszó egyik régebbi évfo- mában, Fábián Imre akkor még köleséi lelkész, lapunk jelestollu munkatársa hosszabb cikkben mutatott rá népünk egyik legrettenetesebb bűnös szenvedélyére: a kártyázásra. Ez a szenvedély — pedig azóta már jó néhány év telt el különböző megpróbáltatásokkal — nem hogy alábbhagyott volna, de az egész vonalon, a legalacsonyabb kunyhótól föl a fényes palotákig ijesztő mértékben terjed és erősödik. Rendőrség és a törvényszék statisztikája számol be azokról az áldozatokról, akiket a kártyaszenvedély juttat napnap után a züllés útjára vagy a törvényszékfogdáiba. Gyermekek könnye, anyák átka és sok-sok álmatlan éjszakája fűződik az emberiség eme egyik legrettenetesebb bűnös szenvedélyéhez. S ami meg azután a dologban a legszomorúbb, hogy egész sereg olvasó-egyesület, társadalmi kör, klub van ma már különböző hangzatos címek alatt, amiknek a létalapja a kártyára van felépítve. Hiába, jól dolgozik az ördög és a bibliája.
