Harangszó, 1925
1925-12-06 / 49. szám
386 gorral elfojtja benne a gyerekességet, a természetességet. Az ilyen anya szemében mintagyerek a neveltje, de amint ez a mama villogó szemének hatását nem érzi, rendszerint önző, társai felett basáskodó, vagy pedig tehetetlen, élhetetlen gyermekké válik. Az ideges mama — beteges ideg- rendszerénél fogva — nem bírja elviselni gyermekének sírását s a játékaival együttjáró kedves zajt. Űzi, hajtja gyermekét minél távolabb magától. S a gyermek leg- többnyire hamar el is távolodik a szülői hajléktól. A szeszélyes mama — hirtelen változó hangulata szerint — az egyik pillanatban végtelen kedves és figyelmes gyermekével szemben, azt ölelgeti, dédelgeti, becézgeti s minden kívánságát teljesíti; a másik pillanatban pedig — anélkül, hogy a gyermek arra okot szolgáltatna — már igen ridegen bánik vele, mások előtt megszégyeníti, meggyalázza és minden hibáját szemére lobbantja. A gyermek a két szélsőséges nevelési eljárás mellett ingadozóvá, határozatlanná válik. Mint a természetben az átmenet nélküli hirtelen beállott fagy, ép úgy a gyermek lelkében is a szeszélyes anya nagy kárt okoz: a vetés tönkre megy. A kőszívű mama nem igen felel gyermekének gőgicselésére. Nem jutalmazza őt szerető tekintettel, becéző kézzel. Nem foglalkozik gyermekével úgy, ahogy azt az ő Az Úr gondot visel. Irta: Mayer Pál. (2. folyt.) Tudták régen a gazemberek, hol, melyik házban öltek sok disznót. Besúgták jó előre a kóbor cigányasszonyok, akik kihurcolják a háznak minden titkát, akik mindenüvé befurakodnak az irgalom szent nevében 8 mint a legaljasabb kémek, vesztükre törnek azoknak, kik rajtuk könyörültek. A két zsivány egyenesen Kertészék háza előtt állott meg. A hiányos sövényen egykettőre bebújtak az udvarra s már is a kamara előtt állottak. A többi már nem volt nehéz munka. Házőrző kutya nem volt a házban; a szobában mindenki mélyen aludt; a vihar pedig szünet-szünetlenül tombolt. A fiatal kamasz elfoglalta posztját a konyhaajtó mellett, kezében szorongatva a fütyköst. Az idősebb egy kulcscsomagot vett elő s egy-két próbálgatás után nyitva volt a kamara ajtaja. Szélesen vigyorgott, midőn a tolvajlámpa fényénél megpillantotta a rengeteg füstölt húst, szalonnát, oldalast, kolbászt, sonkát, a sok zsirt s egy polcon vagy 6 kenyeret. A tolvajlámpát egy székre állította, néhány zsákot kerített s 8 mohón csomagolni kezdte Kertészék egy évre szóló élelmét. Sietett. Negyedóra alatt szeretet után sóvárgó szíve megkívánná. E szibériai éghajlat alatt a gyermek teste, lelke fázik. Rosz- szul érzi magát és rendszerint felkeresi azt a helyet és azokat, ahol és akiktől lelke csakhamar meg- mételyeződik. A vajszívű mama csupa majom- szeretetből mindent megenged gyermekének. Vele szemben a legnagyobb mértékben elfogult. Mindenki rossz, csak az ő gyermeke a jó és kérlelhetetlen ellenségévé válik annak, ki gyermeke hibáira jóakaratulag figyelmezteti. Ezen családi élet hasonló a saharai sivataghoz, ahol a gyermek kevés oázist talál, hol lelke felélénkülne, felfrissülne és erőt nyerne. Itt nevelődnek fel azok a gyermekek, kik később sok-sok boszúságot, kellemetlenséget szereznek környezetüknek és igen sokszor lecsúsznak a züllés lejtőjén a bűn, az erkölcstelenség mocsarába. ______HARAN0S2Ö_______ P üspöki egyházlátogatás a Dunántúlon. (Folytatás.) A paksi bevonuláskor is harma- toztak a felhők. Itt azonban az esőcseppek a főpásztorhoz ragaszkodó hfvek örömkönnyeit jelképezték. 16 csikósruhába öltözött fiatal lovas vezetésével 35 fogatból álló kocsisor kísérte a szeretett egyházfőt a magaslaton épített, gazdagon díszített készen volt aljas munkájával. Halkat füty- tyentett. A kamasz ott hagyta posztját, a zsákokat vállukra dobták, a kamaraajtót maguk után behajlították s a kertek alá kerülve, nagy sebbel-lobbal a karaván szállása felé igyekeztek. Senki útjukat nem állta. Ott feldobták a füstölt hússal s kenyérrel megtöltött zsákokat a kocsira, a lovakat befogták 8 még abban a percben útnak indultak. Ferenc gazdáék egy nyugalomban eltöltött éjszaka után szomorú reggelre virradtak. Az volt a háznál a házirend, hogy a fiatal gazda télen öt, nyáron 4 órakor fölkelt s elláta a jószágot az istállóbaa Mielőtt azonban a család napi munkájához látott: első volt a reggeli könyörgés, amelyen az egész háznép részt vett s amely idő alatt mindenféle motoszkálás, zajongás szünetelt. Ima után mozgásba jöttek a szorgalmas kezek s így telt el munkában a nap reggeltől estig. A vihar elállt s a kora hajnali sötétséget a hó villogása tompította. A konyhából kilépő gazda pillanata a kamraajtóra esett. — Ejnye, hát ezt kicsoda hagyta nyitva ? Milyen könnyen baj is történhetett volna 1 Elvégezve munkáját, tapasztalatát övéinek is elmondotta. — Hiszen én becsuktam az ajtót az este 1 1925. december 6 templom elé. A vasútállomáson Ta- risznyás Qerő főjegyző az elöljáróság, a templom lépcsőjén a kerület papságának nesztora, Horváth Sándor, a hfvek nagy sokasága élén üdvözölte a püspököt. Amikor a főpásztor közvetlenül a fogadtatás után az oltár előtt imádkozott, kigyűltak az új lámpák és villanyfényárban úszott a gyönyörű templom. Az alapos, komoly munkáról tanúskodó iskolavizsgálat után egyháztanácsülés tartatott. 6 órakor vallásos estély volt a templomban. Újból hallhattuk Kiss Józsefné úrnő tisztáncsengő solo-énekét. A püspök a gyermekről tartott előadást. A kezdet miszticizmusából kiindulva Luk. 18.16. köré csoportosította gondolatait. A gyermek istenadta öröm. És a gyermek felelősség. Nem elég a gyermekről az élet földi vonatkozásaiban gondoskodni. Az Úr Jézushoz kell elvezérelni. Áhitatos csendben hallgatta azután a nagy közönség az orgonakísérettel énekelt szép kvartettet,''íni- közben befelé mindenki az imént hallott igazságokat ismételgette: a gyermek öröm, a gyermek felelősség... vigyük őket Jézushoz... Nov. 7 én a délelőtt 9 órakor kezdődő istentiszteleten a közszeretetnek örvendő magaskoru tb. főesperes a szószékről az igazi szöllőtőké- ről prédikált, a püspök pedig az oltár elöl szólt Ezsajás próféta igéi alapján a kellemetes időben való meg- hallgattatásról és a szabadftásnak napján való megsegítésről. El sem hagyva a püspök az oltárt, nyomban — szólal meg a ház asszonya s a rémület árnva suhant át szemén. Rögtön kiszaladtak s a már előtörő nappali világosságnál megdöbbent arcokkal szemlélték a szörnyű pusztulást. Két hízott sertés minden húsa, szalonna, zsir, mind oda volt. S eltűnt a kenyérkosárról valamennyi kenyér is. Az asszony keserves sírásra fakadt. Hiszen nélkülözésekkel teljes életüket csak két kezük munkájának, szorgalommal s mindig és mindenben betartó takarékossággal tengették. S most ime itt állanak tél közepén, gyalázatos módon megfosztva betevő falatjuktól, a mindennapi kenyértől! Bizony Ferenc gazda is önkénytelenül szeméhez nyúlt, mert az ő kezemunkája s felesége bölcs beosztása tűnt el, de hamarosan erőt vett indulatai árján. Szelíden vigasztalta feleségét: Ne bánkódj fiam 1 Nagy csapás ért, az igaz! De a jó Isten majd megsegít 1 Csak ő adjon erőt, egészséget, ő kisérje áldásával a mi munkánkat s minden rendbe jőnl Dolgozni szeretünk s aki szeret dolgozni s féli a jó Istent, az soh’se veszett el I — Kezénél fogta feleségét s kivezette a szomorú éléskamrából s megindult bizó lélekkel, kettőzött erővel a munka 1 — Mert, akik az Úrban bíznak, soha meg nem szégyenülnek 1
