Harangszó, 1925
1925-11-15 / 46. szám
XVI. évfolyam. 1925. november 15. 48. szám. Alapította K A PI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: a Dunántúli Lnlber-Szöveisín. Az Orazigo» Iiutbor-Szőret- zóg Mratalos lapja. Kéilratok, olSfizolésl dijak és reklámidők a HARANüSZO sxerkesztí- kiadóhiratalAnak Bxantgotthkrdra (Vaarm.) küldendők. Hlőflxetéit elfogad nlndan avang. lalkés* él tanító. Mjgjilnnli minden vasárnap. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Scerkesxtó-kladóhlvatal: szentootvhArd. Vasvármegye. Flókkladóhtratal: „Luther-T&rsas&g“ könyv- kereskedése liudapeat, VIII., Szentkir&lyl-u. 51/a. A „BABANttSZO" előfizetési Ara : a negyedik negyedévre 16.000 korona. Caoportoa küld. 15.000 K. Latber-gaSveUgf tagekaak 10°/s-o> kedvezmény. Amerikába egész évre 9 tollár; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. Utas vágyóké világban... Zsid. 1. 13.14. „Mert nincsen itt maradandó városunk“ ... Sok mindent ad minéktink a föld . . . Kincset, gazdagságot, különféle ajándékot, örömöt. . . Csak egyet nem ad: maradandó várost, igazi otthont, ahol elmondhatnánk: Itt maradok I Minden csak jelenés, minden az ég alatt, mint a kis nefelejts enyész ... És mégis, mily ritkán gondolunk erre a nagy igazságra I Mennyire megdöbbenünk, mennyire elveszítjük lelkünk nyugalmát, ha jön a búcsuzás órája s egy kedves vándortárs itthagy bennünket. Olyanok vagyunk ilyenkor, mintha sohasem hallottuk volna, hogy nincsen itt maradandó városunk, mintha egészen más teremtményről és nem is rólunk szólana az írás . . . Pedig nékünk, nékünk nincs itt maradandó városunk! — És vájjon úgy élünk-e mi emberek, mint akiket minden pillanatban elszólíthat innen az Isten hazahívó szava ? A legtöbbször nem azt látjuk-e, hogy az ember egészen ilt akarna berendezkedni, itt a földön; összenövünk a világgal és ennek hiábavalóságaival, mintha csak ez volna feljegyezve: Itt van a mi örökös lakásunk . . . „Nincsen itt maradandó városunk!“ Ez az igazság, azoknál, akik nem élték bele magukat az elmúlás gondolatába, sok könnyek forrásává lett; azoknál pedig, akik nyugodt biztonságban éltek és nagy hirtelen ébredtek tudatára annak, hogy indulni kell, ijesztő borzalommá lett a fenti szent ige. Pedig ez az apostoli intés nem akar sem a szomorkodásnak, sem a borzalomnak igéje lenni, hanem inkább a vígasztalás csendes szava, mely szól a megfáradt vándorokhoz, akik örülnek annak, hogy közeleg az ő váltságuk. A vígasztalásnak szava azonban csak akkor lesz ez az ige, ha e bibliai vers második részét is megfogadjuk ... A második részét, amely így szól: „hanem az eljöven- dőt keressük.“ „Sárgul a lomb, lehervadott A mező virága, A kifáradt természet már Téli álmát várja. Engemet is az időnek Gyors folyama ragad, S egykor, mi most vonz, kecsegtet, Tőlem mind elmarad. Tudom, hogy a halál révét Ki nem kerülhetem, Oh, hogy áldva érjek oda, Segélj jó Istenem.“ Ámen. Németből: N. M. A degeneráltság, mint a gyermek erkölcsi romlásának oka. Irta: Javornitzky Dezső. Az orvos csak úgy képes a betegséget megállapítani, ha előbb a beteget és hozzátartozóit a betegség eredetére és körülményeire nézve kikérdezte s ha a pácienst alaposan megvizsgálta. A vizsgálat tehát a kiindulási pont. Már most, ha a baj nem harapódzott még el, ha a beteg és a betegápolő a bajt helyesen megállapító orvos utasításának megfelel, akkor a fel- gyógyulás hamar be is következik. Ha ellenben a baj már nagyon súlyos, akkor sürgős operációv speciális beavatkozás által próbálja az orvos a beteg életét megmenteni. Ez azonban — sajnos — nem mindig sikerül. Ez a helyzet a züllésnek indult gyermekekkel szemben is. Mielőtt tehát azoknak megmentéséhez kezdenénk, feltétlenül meg kell győződnünk azon okokról, melyek erkölcsi romlásukat előidézték. Meg kell vizsgálnunk e szerencsétleneknek testét-lel- két. Ezt annál is inkább meg kell tennünk, mert az ok megszüntetésével a legtöbb esetben már meg is mentettük az erkölcs útjáról letért gyermeket. A gyermekek elzüllésének és bfinö- zésének okai endogenesek, vagyis az egyén testi és szellemi állapotában rejlők, vagy pedig eseogenesek, melyek a külső kedvezőtlen körülményekben lelik magyarázatukat. Éndogenes ok a degeneráltság, amelyet a sajnálatraméltó gyermek szomorú örőkségképeu kap elődeiktől. Egy rettenetes büntetés az melyről a szentírás ilyenténképen emlékezik meg: »Én vagyok a te Urad Istened, szigorú Isten vagyok, ki megbüntetem az atyák vétkét a gyermekeken harmad és negyedízig.. .< Degeneráltnak mondjuk azt, akinek családjában valami elmebetegség, idegbaj, iszákosság, kicsapongás, bűnözésre, excentricitásokra való hajlam fordult elő. Ez az öröklött baj, ez a terheltség többféle módon keletkezhet: csak az apa, vagy csak az anya, vagy pedig mindkettő rendellenes, neuro- és psychopatiás, vagy pedig több generáción keresztül fordul elő ez az állapot és ügyelhető a bűnözésre való erős hajlam. A degeneráltságnak megvannak a maga szervezeti és szellemi tünetei. A degenerált gyermek koponyáján és egyéb szervein különféle rendellenességek (sztigmák) állapíthatók meg. Degeneráltság mellett bizonyít az állandó belső nyugtalanságot kifejező, ide-oda pislogó, zavaros szem, a durva vonásokkal, felszántott s a gyermeket öregítő különös arc, a test és részeinek aránytalansága stb., a- mit a szellemi tünetek csak megerősítenek. Ilyenek az érzelmek és gonMit áldozol a Harangszóért?
