Harangszó, 1925
1925-02-01 / 5. szám
36 HARANGSZÓ 1925. február 1. sokkal inkább a súlyos terhehet jelentő megélhetési lehetőségek biztosítása. A régebben számot tevő támogatást nyújtó különböző ösztöndíj és egyéb alapítványok értéküket veszítvén, ma egyálalában nem jöhetnek számításba. Tudjuk ugyan, hogy híveink áldozatkészségét a legkülönbözőbb egyházi célok és feladatok ma nagy mértékben veszik igénybe, mind- azáltal talán szabad remélni, hogy erre a talán mindennél fontosabb célra akad még itt is, ott is híveink körében egy-egy jókedvű adakozó, mert hiszen nyilvánvaló, hogy egyházunk jövője elsősorban attól függ, hogy tudunk-e számára a jövőben hivatása magaslatán álló és azt híven és áldásosán betöltő lelkésznemzedéket biztosítani. Szíves adományokat hálás örömmel és köszönettel fogad a theol. fakultás dékáni hivatala Sopronban, vagy esetleg a Harangszó szerkesztősége. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A katholikus népszövetség kiskun- halasi gyűlésén 1/ass József népjóléti miniszter és kalocsai nagyprépost is felszólalt. Többek között a következőket mondotta: „Ki mertek-e állni, hogy kctholikusok vagytok, amint én, az állam minisztere, kiáltok és hirdetem. Elismerem protestáns testvéreimet, de megkövetelem tőlük, hogy elismerjék, hogy én vagyok itt ezer év jogán, a vezetés az ősi jogom.“ „ Vass József miniszter önmagában személyesítve meg a magyar katholi- cizmust — írja az egyik fővárosi lap — olyan előjogokat vindikált magának, amelyek beleütköznek azokba a törvényekbe, amelyeket a vallások egyenjogúsága tárgyában 1608 óta beiktattak a magyar törvénytárba. Ezek a törvények ma is hatályban vannak és ezeket elsősorban a magyar állam miniszterének kell tiszteletben tartania ... Az a hang, mely Kiskunhalason megszólalt, nem Pázmány Péternek, hanem a Caraffák- nak hangja volt.“ Vass József minisztert nem is olyan nagyon régen hallottuk mi már máskép is megszólalni, de akkor ha jól emlékszünk, valahol ott a nyugati végeken szólott a sokasághoz: „Izgatni, elkeseríteni, gyűlöletet, gyanút a telkekbe hinteni könnyű, csak fekete lélek kell hozzá. De testvéreim, nekem nincs jogom ahhoz, hogy az én lelkem sötétségét átöntsem más lelkekbe, hogyha az én lelkemben ridegség van, jég van, hogy jéggé fagyasszam, érzéktelenné tegyem embertársaim lelkét. Én ember vagyok. Én keresztény vagyok és polgár vagyok, emberi minőségem, keresztény hivatásom és polgári mivoltom arra kötelez, hogy ami meleg van a lelkemben, abból adjak a fázó telkeknek, ami világosság van bennem,, azt közöljem azokkal, akikben ebből kevesebb van, hogy a sötétségek eloszoljanak, hogy a ridegséget feloszlassam, hogy az érzéketlenség helyére szere- tetet plántáljak, hogy az egymásra támadó kezekbe beleadjam a szeretetnek sétapálcáját, a kézszoritást, amely egyedül méltó a magyarhoz, a magyar polgárhoz, keresztényhez, testvérhez. * így beszélt Vass József népjóléti miniszter és kalocsai nagyprépost nem is olyan régen, a nyugati végeken szeptember végén, amikor még nyíltak a völgyben a kerti virágok és zöldéit a nyárfa az ablak előtt. Apró történetek. Két kis fiú az iskolából jövet összekapott. Verekedés lett a vége. Az erősebbnek sikerült a gyöngébbet a főidre teperci s jól elverni, mire a harcnak vége volt. Sírva szedte össze az elvert táskáját és arrébb állt. De — hirtelen megfordulva visszakiáitott a győzőnek: »Megállj csak, majd megmondom az édes Atyámnak« ! E szavak még most is fülemben csengenek. Mondd, tincs e nekünk is egy ilyen édes Atyánk, ki megvédhet minket? Én azt hiszem, ez a mi erős Atyánk nem hiába mondotta: »A bosszú az enyém, én megfizetek.« Tehát akinek panasza van, a segítő közel van. * Egy fiatal asszony, ki boldogságát és üdvét az Úr Jézusban találta meg, sokat fáradozott azon. hogy férjét, kit igen szeretett, az Úrnak jóságáról és kegyelméről meggyőzze. A férfi nyugodtan hallgatta felesége beszédét, de ajka körül gúnyos mosoly volt. Az asszonyka rájött, hogy így nem ér el semmit s más eszkörhöz folyamodott. Nem beszélt, de imádkozott hűségesen és kitartóan. Három év telt el s még semmi változást nem vett észre, de nem csüggedt. Egy nap megtörtént, hogy férjét távol vélve hangosan így imádkozott: »Óh Uram, hallgasd meg imám és mutasd meg néki, hogy te szereted őt, mentsd meg őt, s vess el engem, ha megmentése máskép lehetetlen.« Mily nagy volt öröme, amint hirtelen férje hangját hallja maga mellett: Köszönöm Istenem, hogy téged megismerhettelek. * Oroszországban élt egy hivő, istenfélő hercegasszony. Nem félt és nem rettent meg semmitől, mert bizodalma az Úr volt, fegyvere pedig az ima. A parasztfölkelések idejében történt, hogy az ö kastélyát is megtámadták kóbor csapatok, melyekhez a falu népe is csatlakozott. A kastély személyzete remegve látta e vad alakok közeledését s remegtek úrnőjük életéért. A hercegasszony azonban teljes nyugalommal imádkozott 1 Már alig választotta el tíz lépés a kastélyt a támadóktól, amikor ezek hirtelen megállották, egymásra tekintettek s lassan visszavonultak. Néhány nap múlva tudta meg a hercegasszony, hogy kastélya jól felfegyverkezett csapattól volt körülvéve, kikről máig sem tudja, kik voltak * Polykarpot felszólították, hogy tagadja meg Krisztust, akkor megmenekülhet a haláltól. Erre azt mondta: »nyolcvanhat évig szolgámtam az én Üdvözítőmet és soha semmiképen nem bántott engem, hogyan tagadhatnám őt meg?« S mert hű volt Jézushoz, mártírhalált kellett halnia. Te mióta állsz az Üdvözítő szolgálatában ? Lehet- e reá panaszod ? Légy te is hű hozzá mindhalálig. OLVASSUK A BIBLIÁT! Miért imádkoznak ? Febr 2. Segítő hatalomra van szükséf iink. Zsoltár 70. Az ember szüntelenül rzi, hogy életét hatalmán kívül eső tényezők is irányítják s ezért segítőt keres tehetetlenségében. A nyomorúság nemcsak át- kozódni, hanem imádkozni is megtaníthat. Vicfd minden ügyedet az Úr elé. Nem lehet senmispm oly jelentéktelen az életedben, hogy Őt nem érdekelné. Csak ne tartsd az imádságot nyomorúságot elfordító varázsszernek. Febr. 3. Erőtelen a lelkünk. Lukács 22.40 A fö di életnél sokkal jobban érezzük tehetetlenségünket a lelki életben. Ha gondok zuhannak reád, kisértések támadnak minden felől, vagy szárnyszegetten elfáradva hever porban a lelked, a közöny szárazságából üdülés után sóvárogva keresd az Urat. Fogjad kezem, oly gyenge vagyok, érzem.
