Harangszó, 1925
1925-10-18 / 42. szám
332 HARANQSZÖ. 1925. október 18 tartalmas évi jelentése képezte. Ziermann Lajos értékes jelentésének bevezető soraiban mindenekelőtt a gyámintézet két nagy halottjának Qyurátz Ferenc püspök és eperjesi Scholtz Gusztáv püspök emlékének áldozott, kik mindketten ott ültek az egyetemes gyámintézet elnöki székében. Gyurátz Ferenc működése nyomán — úgymond Ziermann — a száraz hely tóvá lett és a szomjuhozó föld vizeknek forrásává. Ha valakiről, úgy ő róla elmondható, hogy üdítő vizet fakasztott még a kősziklából is... Eperjesi Scholtz Gusztáv gyámintézeti működésével az irgalmas samaritánus példáját követte. Célja volt: hogy az evangéliom szövétneke sehol ne kerüljön véka alá, hanem fényljék mindeneknek. A közgyűlés a két nagy halott emlékének felállással áldozott, majd emléküket jegyzőkönyvbe foglalni határozta el. Az elnöki jelentésnek rendkívül szép része a giesseni Gusztáv-Adolf nagygyűlés alkalmával Ziermann elnök által a Stadtkircheben elmondott beszéd. Ez a beszéd is an ól tesz tanúságot, mily nagy szolgálatot tesz evangélikus egyházunk külföldi összeköttetéseivel szeretett hazánknak. Nem maradt szem szárazon, ami kor jelentése során az elnök bejelentette, hogy Kapi püspök közbejárására két mecénás a burgenlandi öriszigeti magyar gyülekezetnek 70 drb. dunántúli új ónekeskönyvet ajándékozott s amidőn az elnök az énekeskőnyveket azzal az üzenettel adta át az őriszi geti gyülekezet megbízottjának: »Fi aim, csak énekeljetek le Hálás köszönetét mond jelentésében Ziermann elnök a továbbiak során mindazoknak az egyháziaknak és világiaknak, akik akár erkölcsileg, akár anyagilag a gyámintézetet az elmúlt közigazgatási évben hathatósan támogatták, nemkülönben a sajtónak. Örömmel tidvöz i a bányai egyházkerületi gyámintézet ama indítványát, mely szerint a gyámintázeti gyűjtés eredményének fokozására röpcédulákat szándékoznak nyomtatni. A röpcédulák megszövegezésével dr. Györy Lóránt, Kruttschnitt Antal és Russ Zoltán bízattak meg. Ami az idei aratást illeti, az egyetemes és egyházkerfileti gyámintezet a Bognár-alapot is beleszámítva körülbelül 200 milliót gyűjtött, illetve osztott szét. Jelentését Ziermann Lajos a következő szavakkal fejezte be: Gyámintézeti munkatársak, ne ijedReggel. Felragyog a nap legelső sugára .. . A pacsirta im belekezd dalába. Most ébredez a harmatlepte róna És felfigyel a szálló kis dalosra. Ott száll, ott lebeg a rétek felett S ontja magából a víg éneket. Könnyű szárnyakon száll az ég felé, Felfelé, felfelé. . . Lelkem, óh te is rázd le terhedet. Hallgasd c csengő madáréneket. Mint a pacsirta emelkedj magasra, Kezdj dicsőítő, hálaadó dalba; Magasztald, áldd a Mindénség Urát, Ki egy új napot derített reád. Könnyű szárnyakon szállj az ég felé. Felfelé, felfelé. . . Horváth Imre. jünk meg a munkánkkal járó nehézségektől. — Legyen jelszavunk: A nehézségek gyönyörűségek 1 A nagy gonddal megszerkesztett jelentésért Kapi püspök mondott köszönetét Ziermann elnöknek. A püspök indítványára a jelentést szóról- szóra a jegyzőkönyvbe felvenni határozták el. Miután dr. Händel Béla ügyész a Bognár alapítványról, Bend! Honrik a pénztár állapotáról tett jelentést, a segélyeket osztottak ki Segélyért 60 gyülekezet folyamodott. Az indítványok során határozatba ment: egy gyámintézeti évkönyvnek a kiadása; a közép és felsőbb iskolákban sorozatos előadások tartása a gyámintézetről stb. A közgyűlésről táviratilag üdvözölték az egyetemes felügyelőt, báró Radvánszky Albertet és a német Gusztáv Adolf egyletet. A közgyűlés az elnök imájával és »Erős várunk...« eléneklésével ért véget. Délben a »Gyurátz Ferenc leány- nevelő intézet« internátusában közebéd volt, amelyen a leánynevelő intézet kedves növendékei szo'gálták fel az ételeket, mely alkalommal báró Feilitzsch Berthold a kormányzóra, Ziermann Lajos Kapi püspökre, Kapi Béla püspök a gyámintézet vezetőségére mondottak felköszöntóket. Felköszöntőket mondottak még: Kruttschnitt Antal, Scholtz Ödön és dr. Tirtsch Gergely. Délután az ifjúsági istentisztelet keretében Turóczy Zoltán ózdi leik., a Harangszó belmunkatársa tartott szentbeszédet Lukács X.25—37. alapján. Ezt a beszédet aki hallotta, minden bizonnyal áldja az Isten kegyelmét azért, hogy hallhatta. Az igazságügyminiszter szarvasi egyházfeiügyelői székfoglaló beszédéből. A Harangszó f. év 40. számában megemlékeztünk röviden arról, hogy a szarvasi evangélikus egyház Pesthy Pál dr. igazságügyminisztert fényes ünnepség keretében iktatta be egyház- feiügyelói tisztségébe. Pesthy Pál dr. igazságügyi miniszter az istentisztelet után a templomban tartott egyházközségi díszközgyűlés keretében megtartotta székfoglaló beszédét, mely alkalommal többek között a következőket mondotta: Az egyház és az állam — mondotta — csak együttesen tudják betölteni az ember magasabb rendeltetését. Ha a történelembe visszapillantunk, azt látjuk, hogy az ember sokszor önkezével törte le azokat az alapelveket, melyek arra hivatottak, hogy őt a boldogság útjára segítsék. Ma is romok fölött állunk, csak Istenbe vetett hittel és hittel végzett munkával segíthetjük vissza hazánkat oda, ahonnan apáink kezéről reánkmaradt. Az állam egyház és istenfélelem nélkül nem egyéb, mint tüle- •kedő érdekcsoportok összessége, érdekcsoportok egymás ellen vívott küzdelme és harca. A harc fogalma és lényege a győzelem. A forradalom következményei azt bizonyítják, hogy a győztes fél letiporja a másikat. Á forradalom eredményei azt mutatják nekünk, hogy magasabb, emelkedet- tebb lélekre van szükség s ez nem lehet más, mint a krisztusi szeretet, mely megihleti az erősebbnek szívét és azt parancsolja neki, hogy ölelje magához a szegényt, a gyengébbet pedig képessé teszi a nehézségek elszenvedésére. A polgári társadalomban mindinkább többen vannak azok, akik látják azt, hogy az országnak fölemelése csakis összefogással és vállvetett munkával történhetik meg. Ha végignézek a gyülekezetek belső életén, azt kel! megállapítanom, hogy ma, amikor valamennyiünknek kettőzött erővel kellene dolgozni, vannak holt tagok, akik nem érzik a szükséget, mely őket munkára serkentse. Ha körülnézünk a mai közéletben, azt állapíthatjuk meg, hoj$r minden világnézeti felfogás és réteg küzd a maga ifjúságáért, mert ez jelenti a jövőt, a fejlődést. A társadalom át
