Harangszó, 1925

1925-09-27 / 38-39. szám

308 HARANQSZÖ. 1925. szeptember 27 „a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma*. Szept. 28. Az ígéretét megtartó Isten, I. Mózes 8. so—22. Nóé első gondja a meg­szabadulás után a hálaadás. A hálaadó szív kedves az Úr előtt, megjelenik s örök időkre szóló ígéretet tesz. Figyelem, vizs­gálom az Isten ígéretét, ellenőrzőm, meg­tartotta-e? Bizony teljesen megtartotta. — Hát én megtartom-e Istennek tett Ígéretei­met, fogadásaimat? Szept. 29. A kétféle áldozat. I. Mózes 4.6—7. Zsidókhoz irt levél 4.1—4. Két testvér mutatja be áldozatát. Két különböző lélek különböző áldozata. Kétféle az,ered- mény is. Ábel a legszebbet adta az Úrnak, Kain csak a selejtest, a fölös maradékot, hulladékot. — Az Isten látja az én áldoza-' tómat is. Mit áldozok? A felesleget. Neki nem elég, ha néhanapján gondolok rá, akkor megyek a templomba, ha ráérek, amikor a munkám, szórakozásom engedik. Látja az én áldozatomat 1 Szept. 30. Az ítélet szava, Ámos ö.zi— 6.9. Milyen sokan képzelik, hogy az Isten­nek minden jó, Neki minden kevés elég. Figyeljük meg, milyen határozott, haragos is tud lenni. Egészen bizonyos, hogy a szerető Isten nemcsak simogatni tud, de büntetni is. Ezért igazságos. Gondolok-e a haragvó, büntető istenre s rettegek-e ki- hivni magam ellen a haragot, a büntetést? Okt. 1. A késői bánat. Lukács 16.23—28. Szomorú valóságra ébredt a gazdag. Amire gondolni se akart, amit nem hitt, íme igaz: van menyország és pokol. — Az én életem is az isteni bíró elé kerül. Mire tart majd méltónak ? Okt. 2. El kell határoznom magam. Máté 6.24. János Jelenések 3. i«—n. Isten­nek nem tetszik az én félszivü keresztyén- ségem. Hódolok a világnak, nem tudom megszabadítani magam társadalmi szoká­soktól, nem keresztyén szórakozásoknak vagyok a rabja. Olykor-olykor meghajtok az Isten előtt is. Nem tetszik neki; nem ezt várja. A megalkuvó keresztyénség nem komoly vallásosság. Milyen vagyok ? Kinek szolgálok ? Okt. 3. Az én áldozatom. Máié 7. sí. és 6. sä. Mitőlünk nem az oltár tüzében elégő áldozatot kíván már az Isten. Könnyebb volna ilyet bemutatnunk. Az én áldozatom Isten akaratának egész életemen át való keresése és az annak való állandó enge­delmesség. Ne gondolja senki, hogy ez az áldozat veszteség; nem, sőt nyereség, bol­dogság. Próbáld meg 1 Marcsek János. Milyennek kell egy presbiter­nek lenni. Egy vidéki francia város­ban a kővetkező feltételekhez kötötték a presbitériumba valő beválasztást: presbiterül csak olyanok választ­hatók meg, akik jő példát adaak az istentiszteletek rendszeres látogatá­sával, gyermekeiket evangélikus vallásos nevelésben és oktatásban részesftik, nem dolgoznak és dolgoztatnak vasárnap, hozzájárulnak az egyház fentartá- sához valódi anyagi helyzetüknek megfelelően és tényleg tevékenyen vesznek részt az egyházi életben. HarangaYatás Karakószörcsökön. Lélekemelő ünnepe volt f. évi aug. 30-án a karakószörc8öki leánygyülekezetnek. Mint legutóbbi számunkban jeleztük, e napon avatta fel a gyülekezet új, 214 kg.-os ha­rangját Horváth Sándor várpalotai lelkész, mint esperesi megbízott, Síkos Gyula zala- galsai és Ihász Mihály kertai lelkészek közreműködésével. Az érkező esperesi megbízottat a gyülekezet ifjúságából alakult magyarruhás bandérium kísérte Kertáról Karakószörcsökre, s itt az iskola kapujában felállított díszkapu előtt a gyülekezet tag­jainak élén Kocsi Pál gondnok, majd a „Nőegylet“ nevében Kocsi Mariska üdvö­zölte ; ki az üdvözléseket, s a meleg, sze­retetteljes fogadtatást meghatóban köszönte meg. — A gyülekezet szépen felszerelt és feldíszített temploma nem volt képes be­fogadni az óriási számban megjelent érdek­lődőket, azért az udvaron felállított sátorban Síkos Gyula zalagalsai lelkész tartott a több száz főre tehető kintszorultak részére isteni tiszteletet, mélyen szántó, gyönyörű beszédével sokszor könnyekig meghatva hallgatóit. Ezalatt a templomban oltári ima és igeolvasás után Horváth Sándor esperesi megbízott tartotta meg magasszárnyalású, de azért a hívek szivéhez szóló felavató beszédét, s mikor felhívására az új harang megkondult, a szemekben felcsillantak az örömnek könnyei. A felavató beszéd után felhangzott a vegyeskar „Tehozzád köze­lebb“ cimű gyönyörű karéneke, amelyet az ünneplő közönség mély áhítattal s igazi lelki gyönyörűséggel hallgatott végig Ez­után Ihász Mihály lelkész lépett a szószékre s lelkes beszédével a hallgatóságot való­sággal magával ragadta fel az örök Isten trónjának zsámolyához. Közének után az esperesi megbízott zárószavai következtek, amelyek mély nyomot hagytak a hallgatóság szivében. — Istenitisztelet végeztével dísz­közgyűlés tartatott, amelyen Ihász Mihály lelkész méltatta a nap fontosságát, egyben köszönetét mondott Horváth Sándor espe­resi megbízottnak és Síkos Gyula leikész­nek a szíves közreműködésért. Ezután Kovács József tanító olvasta fel a harang beszerzésének történetét s az adakozók névsorát s végül a Himnusz eléneklésével véget ért a lélekemelő ünnepség. A bőséges lelkijavak után Kovács József tanító vendégszerető asztala nyújtott bősé­ges testi javakat is a kedves vendégeknek, akik örömmel látták, hogy lelkész, tanító és gyülekezet egymást megértő, egymást szeretettel támogató s a közjót soha szem elől nem tévesztő munkája mily hatalmas erő a belmisszió terén. Délutáni istenitisztelet végeztével a gyü­lekezet ifjúsága a tanító vezetése alatt elő­adta Gerő Károly „Vadgalamb“ cimű nép­színművét. Az előadás úgy anyagilag, mint erkölcsileg szépen sikerült. A harang árának közadakozásból való összehozásáért, az ünnepélyre egy új oltár­terítő beszerzéséért, az ünnepély előkészí­téséért s rendezéséért a gyülekezet hálás köszönetét fejezi ki Kovács József tanítónak, ki időt, pénzt, fáradságot nem kiméivé munkálkodott azon, hogy az ünnepély mi­nél szebben sikerű jön. Isten áldása legyen a gyülekezeten és vezetőin. Adatomul a Harap Mártására! EGYRÖL-MÁSRÓL. A mindennapi életből. Néhány szó az Azoform-ról. A növények életében rendkívül fontos szerepet játszik a nitrogén. A nitrogéngyűjtő növények után (mint amilyen a lucerna is) vetett más nö­vények szebben, jobban, erőteljeseb­ben fejlődnek, mint más ugyanakkor vetett hasonló növények; s termés­hozamuk is jelentősen magasabb, a- mit ma már minden gazdálkodással foglalkozó tud is. Ebből az az igaz­ság következik, hogy legjobb lenne a gazdára, ha mindent lucerna után, vagy más nitrogéngyűjtő növény után tudaa vetni, vagyis más szóval olyan talajba, melyben a nitrogén készen van felhalmozódva. — Csakhogy saj­nos ez lehetetlen. Azért azután kénytelen a gazda a külötnböző mátrágyákat elővenni és a földből kiélt nitrogént így a földbe vinni. Ez azonban nemcsak költséges, hanem sok munkát is igé­nyel és pedig épen abban az időben, amikor a munkát más fvntos körül­mény drágává teszi. A műtrágyát jó előre meg kell rendelni; várni amíg az vasúton, esetleg vagon-tételben megérkezik, — sokszor futkozni kell más gazdatárs társulás után, hogy a vasúti kocsi kellően ki legyen hasz­nálva és olcsóbba kerüljön a vasúti fuvar — de haza keli fuvarozni, épen a sürgősen gazdasági muakák (trá­gyázás, tarlóbuktatás, mélyszántás stb.) idején. Azután kifuvarozni a földre, ott elszórni, alászántani, mi­közben a szél is hordja a szomszéd földjére. Mindezen nehézségek ösztönözték az embereket a kutatásra Tudósaink már régebben tudják, hogy a lucerna nitrogéngyűjtó tulaj­donságát egy bakteriumféleségnek köszönheti, mely a lucerna gyökerein él és ott mint kiemelkedő szemölcsök telepeket képez. A német élelmesség azután ezeket a baktériumokat innen leszedve laboratóriumokban, de nem­csak kitenyésztette, hanem áttenyész- tette más növényekre is, úgy, hogy ma már csaknem mindenféle növényre alkalmassá van téve. Ez a baktériumféleség a növé­nyekre olyannyira hasznos nitrogént nem a földből, hanem a levegőből szedi, s így a föld nitrogén-szegény­sége ránézve nem veszedelmes, es nem fog ártani annak a növénynek sem, melyre ez a baktériumféleség kitenyésztett és az illető növényre

Next

/
Thumbnails
Contents