Harangszó, 1925

1925-01-18 / 3. szám

1^25. január 25.

HARANGSZC.

27

telenség. Ebben a kérdésben nem szabad jeiszavaskodni. Végül igen fontos feladat a gazdasági szanálás ban való resztvétel. Ez azonban igényeink leszorításában, szórakozásaink mérséklésében all és abban, hogy senkise nyújtózzék tovább, mint a takarója ér. Mert egyszer majd megvirrad még nekünk is, de ezt a verőfényes hajnalt a lelkűnkben kell előkészítenünk.

Vedd a te kegyelmedbe, Uram!

A háznál az öreg asszony — nem mondom, hogy — parancsolt, csak : az övé volt a szó, amire mindenki hallgatott nagy tisztelettel. Mikor elmentem hozzá ujesztendőt kívánni, íölparaccsoita — már megint ezt a szót használom, pedig csak ránézett a lócán maga mellett ülő emberfiára és engem ültetett maga mellé a tisztelethelyre.

üiihon volt az unokája is. Szedegette a többi gyerekkel a karácsonyfát. Úgyse szedegeti sokáig, megy vissza az oskolába — Szemre való fiú, jó órában legyen mondva! — mond >m én. — Jó gyerek, derék gyerek, — mondja az öreg asszony. — Okos gyerek. — Affile gyerek. Nem utolso diák Megsúghatom magának fiam: első gyerek az iskolában. Meg ne hallja, elbizza magat a gyerek hamar a dicsérettől — Látom a pajtásai is szeretik — Rajta az apja szeme — ügy e János? — hogy mindenképen illedelmes maga- viseletü legyen. — Szerencséje lesz az életben, az apja nem szegény ember. Adja Isten, hogy sokra vigye I

nem gvászt, hanem ecy szép rózsaszálat hoztam el.

— Igaz, ezúttal is győztél. Beteljesült nálad is a közmondás jóslata, hogy a szerencse a bátrakat segíti. De mostcsaladot alapítasz, ez iránt is lesznek köte'ts égeid.

— Igen, de a családi életben is az ember szeme előtt all a tartozás a társadalom, az egyház, a haza iránt. Ezek véde- mére a család köréből is meg keli vinnünk az á'dozatot.

A menyegző után a boldog ifjú pár nászúira indult, Owertonné asszony, Karóim és Mari még pár napig ott maradtak Waltheréknál. Az utolsó nap estéjén, mikor az elutazásról beszélgettek, a háziasz- szony e kérdéssel fordúi vendégeihez:

— Nem félnek ily hosszú útra kelni férfi kíséret né.kül?

— Oh, nem menünk magunk — siet a válasszal Mari — Alfréd velünk jön, szívesen elkísér bennünket hazáig.

De Mari mit gondolsz? — figyelmezteti Owertonné az őszinte leányt — nem szabad mástól ily áldozatot követelni. Hiszen ismerjük már az utat, kétszer megKirálynak érzem magam...

Királynak érzem magam koldusságomban, Gazdagság tárháza telkem . . .

Ragyogó ékszerek csillognak szívemben S felröppenve a napvilágra, sorban K^nnt új szint, új ragyogást nyernek!

Király vagyok az érzés országában, Akaratom előtt meghajlik a szív!

Koldus tenyeremben pár szürke garas Fürdik énemnek szinaranyában;

Bár az élet — tövistrónra hív /. ..

. . . Mint éji vándor, holdas éjjelen Haladok a márványpaloták alatt. . . Érzem, tudom, hogy szürke pont vagyok! . . . De királyságom nagyobb a nap alatt, Mint akinek fején ékkorona ragyog!. . .

SOMOGYI fÁNOS.

Főispán, miniszter, gazdagság... sok mindent szerettem volna mondani, amit újévkor mondani szokott az ember, amit unokájához öreg asszonynak kívánni lehet.

De £z öreg asszony csak ráteszi a kezét a karomra. Ei kell ettől hallgatnia az embernek.

— Én ezt nem kívánom neki. Én csak a boldogságáért imádkozom. És amikor erről a nagy fiúról beszélgetek Istennel, mindig úgy érzem, hogy a karjaimon fekszik körősztben most is, mint kicsi korában és fölajánlom Istennek, nem kérek neki semmit, csak vedd a te kegyelmedbe Uram! Hej Janos fiam, ha ebből a g)erekből pap lenne!

És az emberfia, a gyerek apja csöndben bólintott rá. —h. —s.

Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Haranqszö“ fentartására.

tettük, könnyen haza találunk rajta.

Alfréd nem térhetett ki a nyilatkozat elől, bar ezt csak másnap a vasúthoz indulás idejére tartotta fenn. Feláll s udvariasan jelenti:

— Mari húgomnak igaza van. Kedves vendégeinknek ezennel felajánlom szolgálatomat; mint utitárs.

— Hogyan eltaláttad, te kis indián igazmondó, — szólt Waltherné s Mari fejét keblere vonva megcsókolá. De nézd Mari, ti is elmentek és én egyedül epedek leányom után. Itt maradnatnál, míg Edith vissza érkezik.

— Néni, nem lehet; Károly engeinet esküvőre vár. Ha nem mennék haza, azt hihetné, hogy megfeledkeztem róla.

— Ha már ki van tűzve menyegzőtök — mosolyog a háziasszony — akkor csakugyan nem maradhatsz. Szerető szivek szövetségkötését késleltetni nem szabad.

Alfréd a nővendégekkel elutazott. Mikor szerencsésen a telepre érték: Owertonné asszonynak és Marinak ö is egy-egy ládát adott át, mely Edith szerető gondoskodásának bizonyságait foglalta magában. Mari

Apró történetek.

Keskeny sikamlós utón, melynek mindkét oldalán mély örvény tátong, egy apa halad két kis fiával. Kezét kinyújtja s egyik fia megfogja apja erős kezét, a másik fiú ellenben kis kezét atyja kezébe csúsztatja, amit az erős szorítással megfog. Az ut mind sikamlósabb és bizonytalanabb lesz. Az első gyermek apja kezét fogva, bátran és biztosan lépdel, de egyszerre azonban megbotlik s esés közben apja kezét is elbocsátja és a mélységbe zuhan. A másik gyermek is botlik, de mert kezét apja fogja, nem zuhanhat le a mélységbe.

Életed Isten kezébe tegyed s higy- jed, hogy amíg ő tartja, bár botiasz és csúszol is, ei nem veszhetsz.

*

Egy fiatal leányka születésnapi ajándékul édesanyjától néhány koronát kért Amint anyja kérdezi: de gyermekem, minek kell neked ez a pénz ? a kis leány csak titokzatosan mosolyog.

Karácsony estéjén egy mosónő, ki beteg férjéért és kis fiáért dolgozott, hazajővet kis szobája asztalán nagy kosarat talált, melyben a kenyértől a gyufáig, élelmezéséhez minden szükségest megtalált.

Néhány nappal később az anya megtudta, minek kellett kis leányának pénz, születésnapi ajándékul.

*

A német francia háború idejében történt, hogy egy sebesült német katonatisztet, aki fogságba került, egy francia úrnő házában helyeztek el. A jó bánásmód és ápolás anyáz indiánok kertjeinek látogatásából hazaérkezett vőlegényét bemutatta Alfrédnek a a kapitány távozása után üresen maradó ily látogató számára berendezett lakásban. Épen ott volt Owertonné asszony is, szemlet tartva, hogy minden rendben van-e‘

— Alfréd testvér, — 3zól Mari balkezét Károly jobb karjába öltve — ez itt jegyesem, Monk Karoly.

— Üdvözlöm a Jobbkezet, kiről ViImo3 oly elismeréssel nyilatkozott. De üdvözlöm úgy is, mint vőlegényt Meggyőződésem, hogy midőn éleüársat keresett: jól választott. Marinak jó szíve biztosítani fogja családi boldogságát.

— Rajta leszek, de most egyúttal meghívlak, Alfréd, esküvőnkre holnapután délre.

— Sajnálom, de most sürgős dolog hív haza.

— Ha holnaputánig maradsz, még nem késel el az otthoni teendőktől. Szerencséltesd egyszerű menyegzőnket. Od lesz Karóim is.

— Hiába, — szól elmosolyodva Alfréd

— Mari minden óhajának teljesülnie kell. Jól van, maradok. (Folyt, kör.)