Harangszó, 1925

1925-07-19 / 29. szám

236 magunkkal. Az egyik: a kaposvári ev. nóegylet, melynek tagjai az dj- testamentomi buzgó női lelkeket idéz­ték szemeink elé. Házról-házra járnak, lelkeken zörgetnek:.. . Jöjj temp­lomba! . . . Tarts velünk 1... Ne hagyd el a lelkedet 1 Nézd, mi is küzdünk és csalódunk,... de boldo­gok vagyunk, mert hiszünk és sze­retünk 1. .. Vajha minden gyülekezetünknek ilyen nóegylete volna I. .. A másik kedves emlék pedig dr. Ittzés Zsigmond házában töltött estély vonzó képe. Imádsággal ültünk asz­talhoz és imádsággal keltünk fel. És amint vacsora után végighordoztam tekintetemet a somogyi egyházmegye eme buzgó felügyelőjének családi körén: a zongora mellett ülő leány­kán, a mellette álló testvéreken, az éneklő édes apán és édes anyán, eszembe jutóit az a sok áldás, mely­ről e család nem is tud, mely száz és száz beteg testű és beteg lelkű ember titkos gondolataként száll a Kegyelem Istenéhez és eszembe jutott az Evangéliom szellemétől áthatott kér. családi életek legelső példája,: Luther Márton családi élete. — Ő nemcsak a testek, de a lelkek or­vosa is! Dicsőség az Istennek, hogy állít ilyen világi papokat is az ő orszá gának munkálásába I Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fenntartására. szállott, aki könnyes szemmel állott az ágya mellett. — S az egyházra mit hagyja!^? mit hagyjak ? mi volna jó, mi volna Istennek is tetsző? E pillanatban megcsendült az esti ha­rangszó. Lágyan hullámzott be a hangja az ablakon át. A beteg szeme hirtelen felcsillant. — Az egyháznak két harangra valót hagyok. — Erőtlen kezével magához vonta a fele­ségét és a fiát. — Hallottátok édeseim? Ugy-e, meg­teszitek ? Hangos zokogással borultak azok a betegre. — Meg, édes jó uram! Meg, édes jó apám! A beteg kimerült. Fáradtan hunyta le a szemét. Az orvos intett a jegyzőnek, hogy siessen. Az meg már készen is volt az Írással. Odatette a beteg elé. S szerettei támo­gatása mellett egy keresztet rajzolt az irás alá. A nevét már nem tudta leírni. Vissza- hanyátlőtt a párnákra. Csend lett a szobában. Csak az esti harang szava csengett-bongott lágyan mesz- sziről ... Majd elhangzott az is. S ekkorra Vadas János is elszenderült csendesen az Urban. HARANQSZÖ. OLVASSUK A BIBLIÁT! Kicsodám nékem Jézus Krisztus ? Júl. 20 Pásztorom. János ev. 10.sz. A legtöbb ember számára Jézus csupán esz­ménykép, kit követnünk kell, de élete épen mert eszmény, meg nem valósítható. Ve­gyük komolyan Jézust, mint eszményképet, vezető Pásztort s akkor csodákat fogunk tapasztalni. Pásztorunk a Jézus, Hozzá tar­tozunk, Hű ölébe rejtve, Félni nincs okunk. Bárhová vezessen, Csak kövessük őt, Járva pusztaságot, Harmatos mezőt. Pásztorunk a Jézus, Rája ismerünk, Hogyha tiszta hangja Lágyan szól nekünk. Megpirongat néha, Édes a szidás. Ö vezessen minket, Ö és senki más. Júl. 21. Királyom. Jelenések 19. ie. Jé­zus nemcsak szelíd vezető Pásztor, hanem királyok királya, akit Isten Úrrá tett, min­deneket lábai alá vetvén. (8. zsolt. 7.) Krisz­tus, mint életem Királya, megköveteli tő­lem, hogy gondolataim, érzéseim, akaratom és cselekedeteim egyaránt engedelmesked­jenek az ő akaratának. Mint Király, egyed­uralkodó akar lenni lelkemben. Annak trón­ján nem akar osztozni a sátánnal. Övé a szívem és az életem, Csak „őt szolgálom untalan. Hisz lelkemet csak Ő menté meg, Dicső Királyom, Uram! Júl. 22. Bárány. János ev. 1 .29. Jézus nemcsak uralkodó, hanem szolga is, aki, mint Bárány, magán hordozta a világ bű­neit. Tudom-e, hogy egyedül a Bárány út­ján lehetek én is győzedelmes s csakis ezen juthatok el az üdvösségre?! Hány lépést tettem már a Bárány útján? Tudok már szeretni úgy, mint a Bárány szeretett? Megtanultam már a Báránytól az alázatos­ságot és az önmegtagadást, a csendesen levést, a szenvedést és az engedelmes­séget ? 1 Júl. 23. Megváltóm. I. Timótheus. 2.0. „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram, Megváltóm, ki engem elvesztett és elkár- hozott embert megváltott; a bűnnek, a ha­lálnak és ördögnek hatalmából megszaba­dított ; nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedé­sével és halálával; „hogy egészen az Ö sa­játja legyek és az. Ő országában Ö alatta éljek, neki szolgáljak mindenkori igazság­ban, ártatlanságban és boldogságban." (Luther) Hajlandó vagy-e megérteni, átérezni es hálateljes sí ívvel elfogadni Megváltód­nak eme nagy szeretetét? Júl. 24. Közbenjáróm. Lukács ev. 13. 6—9. Krisztus nemcsak múltamtól váltott meg, hanem a jelenemmel is törődik. Köz­benjár értem az Atyánál. Nem gondolom-e, hogy én sem érdemelnék más ítéletet Isten­től, mint a terméketlen fügefa, hiszen mi haszna van Istennek az én életemből ? Nem gondolom-e, hogy Isten türelmének, életem sok áldásának, eredményének abban van a magyarázata, hogy Jézus könyörgött értem ? Igénybe veszem-e Jézus felajánlott közben­járását? Imádkozom-e a Jézus nevében? Júl. 25. Üdvözítőm. Tnus 2.11. Jézus nemcsak a muitamiól váltott meg, nemcsak jelenemben siet segítségemre könyörögvén az atyánál érettem, hanem jövendőmet is biztosítja az által, hogy megszerzi lelkem számára az üdvösséget. Levonom-e az őrök élet biztosításából folyó következtetéseket, hogy: megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljek e jelenvaló világban vár­ván ama boldog reménységet?! Júl. 26, Istenem. János ev. 10.30. Szá­1925. július 19 momra Jézus Krisztusban maga Isten je­lentetett ki. Ezt bizonyítja Jézus mondása is: „Én és az atya egy vagyunk.“ Ép úgy Istenem Isten az Atya alakjában, mint a Fiúéban. Ugyanaz az örökkévaló „valóságos Isten“, ki „az Atyától öröktől fogva szüle­tett", volt és leszen mindig. Képe a látha­tatlan Istennek. Benne lakozik az istenség­nek egész teljessége. (Kolosse 1.15—19.) Istennek Fia, akit ép úgy tisztelnem kell mint az. Atyát, mert „aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte Öt.“ (Ján. 5.33) Meghajtom tehát térdemet Jé­zusom előtt, kinek — felmagasztalván őt — oly nevet adott Isten, mely minden név fölött való. (Filippi 2.9.) Abally Gyula. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Szinte páratlan szenzáció hire fu­tott szét a somogymegyei Nagysza­kácsi községből, ahol két kis liba­pásztor leányka a faluvégi hid alatt állítólag aranyos oltárt látott, az ol­tárt szentséggel és Szűz Mária jele­nésével. A hírek szerint nagy töme­gek vonultak a csoda helyére s akik valóban látták a csodát, a libapász­tor leány és a községi bíró, azok meg- némultak. A csoda hire már annyira hitelre talált, hogy dr. Rótt Nándor veszprémi megyéspiispöktöl bucsujá- rási engedélyt kértek Nagyszakácsiba, ahova máris ezrével tódul a környék népe. A szenzációs csoda meséjét azon­ban ma már szertefoszlatja Nagy- szakácsi község érdemes bírája, Hen- csey Lajos, a következő, igen értel­mes levéllel: Abból a hírből, hogy Nagysza­kácsiban megjelent a Szűz Mária, mindössze annyi igaz, hogy két libaőrző kis leány a hid körül buj­kálva a szűk hid alatt levő viz tükrén fantáziájuk nagyfokú közre­működésével oltári szentséget, feszü­letet, majd Szűz Máriát, Jézus Krisztust képzeltek látni. A kis leá­nyok elmesélve az esetet, alkalmas hid alá nézegető társakra találtak egy pár öregasszony személyében, akiknek autöszuggeszciós látomásai a szomszédos községekből idegyü- lekezökre átterjedve, tömegszuggesz- cióvá változtak. A közönség már akkora volt, hogy a hiába nézők egymás életét komolyan veszélyez­tették. Egymást lökdösték, fárad­ságot és az árokban fekvőknek há­tát nem kímélve, látni akarták a csodát. Az elöljáróság ezt látva és hogy meggyőzze a tömegeij hogy nincs semmi más a hid alatt, mint bűzös pocsolya, felsze­dette a hidat. A tömegszuggeszció-

Next

/
Thumbnails
Contents