Harangszó, 1925
1925-07-19 / 29. szám
236 magunkkal. Az egyik: a kaposvári ev. nóegylet, melynek tagjai az dj- testamentomi buzgó női lelkeket idézték szemeink elé. Házról-házra járnak, lelkeken zörgetnek:.. . Jöjj templomba! . . . Tarts velünk 1... Ne hagyd el a lelkedet 1 Nézd, mi is küzdünk és csalódunk,... de boldogok vagyunk, mert hiszünk és szeretünk 1. .. Vajha minden gyülekezetünknek ilyen nóegylete volna I. .. A másik kedves emlék pedig dr. Ittzés Zsigmond házában töltött estély vonzó képe. Imádsággal ültünk asztalhoz és imádsággal keltünk fel. És amint vacsora után végighordoztam tekintetemet a somogyi egyházmegye eme buzgó felügyelőjének családi körén: a zongora mellett ülő leánykán, a mellette álló testvéreken, az éneklő édes apán és édes anyán, eszembe jutóit az a sok áldás, melyről e család nem is tud, mely száz és száz beteg testű és beteg lelkű ember titkos gondolataként száll a Kegyelem Istenéhez és eszembe jutott az Evangéliom szellemétől áthatott kér. családi életek legelső példája,: Luther Márton családi élete. — Ő nemcsak a testek, de a lelkek orvosa is! Dicsőség az Istennek, hogy állít ilyen világi papokat is az ő orszá gának munkálásába I Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fenntartására. szállott, aki könnyes szemmel állott az ágya mellett. — S az egyházra mit hagyja!^? mit hagyjak ? mi volna jó, mi volna Istennek is tetsző? E pillanatban megcsendült az esti harangszó. Lágyan hullámzott be a hangja az ablakon át. A beteg szeme hirtelen felcsillant. — Az egyháznak két harangra valót hagyok. — Erőtlen kezével magához vonta a feleségét és a fiát. — Hallottátok édeseim? Ugy-e, megteszitek ? Hangos zokogással borultak azok a betegre. — Meg, édes jó uram! Meg, édes jó apám! A beteg kimerült. Fáradtan hunyta le a szemét. Az orvos intett a jegyzőnek, hogy siessen. Az meg már készen is volt az Írással. Odatette a beteg elé. S szerettei támogatása mellett egy keresztet rajzolt az irás alá. A nevét már nem tudta leírni. Vissza- hanyátlőtt a párnákra. Csend lett a szobában. Csak az esti harang szava csengett-bongott lágyan mesz- sziről ... Majd elhangzott az is. S ekkorra Vadas János is elszenderült csendesen az Urban. HARANQSZÖ. OLVASSUK A BIBLIÁT! Kicsodám nékem Jézus Krisztus ? Júl. 20 Pásztorom. János ev. 10.sz. A legtöbb ember számára Jézus csupán eszménykép, kit követnünk kell, de élete épen mert eszmény, meg nem valósítható. Vegyük komolyan Jézust, mint eszményképet, vezető Pásztort s akkor csodákat fogunk tapasztalni. Pásztorunk a Jézus, Hozzá tartozunk, Hű ölébe rejtve, Félni nincs okunk. Bárhová vezessen, Csak kövessük őt, Járva pusztaságot, Harmatos mezőt. Pásztorunk a Jézus, Rája ismerünk, Hogyha tiszta hangja Lágyan szól nekünk. Megpirongat néha, Édes a szidás. Ö vezessen minket, Ö és senki más. Júl. 21. Királyom. Jelenések 19. ie. Jézus nemcsak szelíd vezető Pásztor, hanem királyok királya, akit Isten Úrrá tett, mindeneket lábai alá vetvén. (8. zsolt. 7.) Krisztus, mint életem Királya, megköveteli tőlem, hogy gondolataim, érzéseim, akaratom és cselekedeteim egyaránt engedelmeskedjenek az ő akaratának. Mint Király, egyeduralkodó akar lenni lelkemben. Annak trónján nem akar osztozni a sátánnal. Övé a szívem és az életem, Csak „őt szolgálom untalan. Hisz lelkemet csak Ő menté meg, Dicső Királyom, Uram! Júl. 22. Bárány. János ev. 1 .29. Jézus nemcsak uralkodó, hanem szolga is, aki, mint Bárány, magán hordozta a világ bűneit. Tudom-e, hogy egyedül a Bárány útján lehetek én is győzedelmes s csakis ezen juthatok el az üdvösségre?! Hány lépést tettem már a Bárány útján? Tudok már szeretni úgy, mint a Bárány szeretett? Megtanultam már a Báránytól az alázatosságot és az önmegtagadást, a csendesen levést, a szenvedést és az engedelmességet ? 1 Júl. 23. Megváltóm. I. Timótheus. 2.0. „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram, Megváltóm, ki engem elvesztett és elkár- hozott embert megváltott; a bűnnek, a halálnak és ördögnek hatalmából megszabadított ; nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával; „hogy egészen az Ö sajátja legyek és az. Ő országában Ö alatta éljek, neki szolgáljak mindenkori igazságban, ártatlanságban és boldogságban." (Luther) Hajlandó vagy-e megérteni, átérezni es hálateljes sí ívvel elfogadni Megváltódnak eme nagy szeretetét? Júl. 24. Közbenjáróm. Lukács ev. 13. 6—9. Krisztus nemcsak múltamtól váltott meg, hanem a jelenemmel is törődik. Közbenjár értem az Atyánál. Nem gondolom-e, hogy én sem érdemelnék más ítéletet Istentől, mint a terméketlen fügefa, hiszen mi haszna van Istennek az én életemből ? Nem gondolom-e, hogy Isten türelmének, életem sok áldásának, eredményének abban van a magyarázata, hogy Jézus könyörgött értem ? Igénybe veszem-e Jézus felajánlott közbenjárását? Imádkozom-e a Jézus nevében? Júl. 25. Üdvözítőm. Tnus 2.11. Jézus nemcsak a muitamiól váltott meg, nemcsak jelenemben siet segítségemre könyörögvén az atyánál érettem, hanem jövendőmet is biztosítja az által, hogy megszerzi lelkem számára az üdvösséget. Levonom-e az őrök élet biztosításából folyó következtetéseket, hogy: megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljek e jelenvaló világban várván ama boldog reménységet?! Júl. 26, Istenem. János ev. 10.30. Szá1925. július 19 momra Jézus Krisztusban maga Isten jelentetett ki. Ezt bizonyítja Jézus mondása is: „Én és az atya egy vagyunk.“ Ép úgy Istenem Isten az Atya alakjában, mint a Fiúéban. Ugyanaz az örökkévaló „valóságos Isten“, ki „az Atyától öröktől fogva született", volt és leszen mindig. Képe a láthatatlan Istennek. Benne lakozik az istenségnek egész teljessége. (Kolosse 1.15—19.) Istennek Fia, akit ép úgy tisztelnem kell mint az. Atyát, mert „aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte Öt.“ (Ján. 5.33) Meghajtom tehát térdemet Jézusom előtt, kinek — felmagasztalván őt — oly nevet adott Isten, mely minden név fölött való. (Filippi 2.9.) Abally Gyula. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Szinte páratlan szenzáció hire futott szét a somogymegyei Nagyszakácsi községből, ahol két kis libapásztor leányka a faluvégi hid alatt állítólag aranyos oltárt látott, az oltárt szentséggel és Szűz Mária jelenésével. A hírek szerint nagy tömegek vonultak a csoda helyére s akik valóban látták a csodát, a libapásztor leány és a községi bíró, azok meg- némultak. A csoda hire már annyira hitelre talált, hogy dr. Rótt Nándor veszprémi megyéspiispöktöl bucsujá- rási engedélyt kértek Nagyszakácsiba, ahova máris ezrével tódul a környék népe. A szenzációs csoda meséjét azonban ma már szertefoszlatja Nagy- szakácsi község érdemes bírája, Hen- csey Lajos, a következő, igen értelmes levéllel: Abból a hírből, hogy Nagyszakácsiban megjelent a Szűz Mária, mindössze annyi igaz, hogy két libaőrző kis leány a hid körül bujkálva a szűk hid alatt levő viz tükrén fantáziájuk nagyfokú közreműködésével oltári szentséget, feszületet, majd Szűz Máriát, Jézus Krisztust képzeltek látni. A kis leányok elmesélve az esetet, alkalmas hid alá nézegető társakra találtak egy pár öregasszony személyében, akiknek autöszuggeszciós látomásai a szomszédos községekből idegyü- lekezökre átterjedve, tömegszuggesz- cióvá változtak. A közönség már akkora volt, hogy a hiába nézők egymás életét komolyan veszélyeztették. Egymást lökdösték, fáradságot és az árokban fekvőknek hátát nem kímélve, látni akarták a csodát. Az elöljáróság ezt látva és hogy meggyőzze a tömegeij hogy nincs semmi más a hid alatt, mint bűzös pocsolya, felszedette a hidat. A tömegszuggeszció-
