Harangszó, 1925

1925-07-05 / 27. szám

220 HARANQSZÓ. 1925. július 5. lata a kőszegieknek és ahol a gyü­lekezet üdvözletét ezúttal dr. Schneller Aurél felfigyelő tolmácsolta: tartotta évi rendes közgyűlését, a világi és egyházi kiküldötteknek rendkívül nagy érdeklődése mellett a vasi közép egy­házmegye f. évi június 25 én. A közgyűlésnek — mely Rónai B. Gyula liturgikus istentiszteletével kez­dődött — kiemelő pontját dr. László Kálmán felügyelőnek, lapunk vezető helyén leközölt nagyhatású megnyi­tója és Zongor Béla esperes kiváló gonddal megszerkesztett évi jelentése képezte. Az esperesi jelentés kapcsán, a közgyűlés többek között néh. Gyurátz Ferenc püspök érdemeit jegyzőköny­vében örökítette meg. A lelkészérte­kezlet által felterjesztett indítványt, mely szerint a kőszegi leánynevelő intézet vegye fel a » Gyurátz Ferenc ev. leánynevelő intézet« nevet, kész­séggel magáévá tette. Az egyház­megye területén folyó erőteljes bel- missziói munka felett igaz örömének adott kifejezést. Az iskolai bizottság jegyzőköny­vének felolvasása után az egyház­megye számvevőszékének jelentéséből, melyet dr. Berta Benő járásbiró, számvevőszéki elnök terjesztett elő, a közgyűlés örömmel állapította meg, hogy az egyházmegye területén a gyülekezeti számadások mindenütt rendben vannak, ami bizonyára szin­tén elismerésre méltó jelenség. A közgyűlés keretén belül tartotta ülését az egyházmegyei gyámintézet Ajkay Elemér világi és Czipott Géza egyházmegyei gyámintézet egyházi elnök, kettős elnöklete alatt. Az elnöki jelentésből megállapítást nyert, hogy gyámintézeti célokra a folyó évben az egyházmegye terüle­tén összesen 9 millió 92 ezer 414 koronát gyűjtöttek, A szabad rendel­kezésre álló összegből az egyház- megyei gyámintézet Szentgotthárdnak kulturház céljaira 2 millió. Sárvárnak folyó szükségletek fedezésére 500 ezer, a kőszegi diakonissza háznak 300 ezer, az egyházmegyei gyámoldának 300 ezer korona segélyt szavazott meg. Aki tiszteli Gyurátz Ferenc emlékét, megrendeli a „Harangszó Könyvtár“: „Örökzöld koszorú Gyu­rátz Ferenc sírján“ cimü füzetét. Ára 3000 korona. Megrendelhető a „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivata­lában Szentgotthárd (Vas m.) A negyvenedik vizsga. Egy hivatásában lelkiismeretes, életében puritán, hitében hű és álta- tánosan nagyrabecsült tanító 40-ik vizsgájának jubileumáról adunk most hírt. Példaként szolgálhat az ö egyé­nisége a fiatalabb nemzedéknek. — Negyven esztendeig szolgálta édes magyar hazáját, egyházát Péter János evangélikus tanító. Ifjú korától kezdve egy és ugyanazon a helyen működött. 1884 augusztus havában került Gal- gagutára, mint 18 éves ifjú s végezte lelkiismeretesen és pontosan, mindig kiváló eredményekkel nehéz munkáját. A békeidőbeli kormányok, de a mai vezéremberek is többszörös ki­tüntetésben részesítették s legutóbb a Nemzeti Intézet jutalmazta meg ezt a kiváló emberünket. A tanfelügyelő­ség előterjesztésére a vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium a VII ik fizetési osztályba sorozta. De nem csupán a felsőbb hatósá­gok, hanem saját hívei is megbecsülik, szeretik és megkülönböztetett tiszte­lettel adóznak neki. A 40-ik vizsgája alkalmával rendezett ünnepélyen Gal- gaguta község egész lakossága és környéke ennek gyönyörű tanúbizony­ságát is adta, amidőn nem csupán a körlelkész — Sztik Gusztáv, hanem dr. Csengey Gyula egyházfelügyelő, Kirchner Rezső a dunáninneni püspök képviseletében, Mihalovics Samu fő- esperes, dr. Visnyovszky Rezső kir. tanfelügyelő, Galgaguta község elől-» járósága, volt tanítványai az évzáró vizsga lezajlása után mély szeretettel üdvözölték Péter Jánost. Ez alkalom­mal nyújtotta át Meskó Károly az egyházközség emlékajándékát is az ünnepeltnek Péter János meghatottan és mély érzéssel adott kifejezést igaz gondo­latainak, melyek abban a nemes cse­lekedetében csúcsosodtak ki, hogy a szegény iskolás gyermekeknek tan­eszközökkel való ellátására 2,000.000 koronát adományozott. Örömmel megállapíthatjuk, hogy az exponáltabb helyeken működő vezéreink mellett a magyar közép osztályhoz tartozó tanítók is minden­kor önzetlenül, kitartással, de a leg­többször észrevétlenül és jutalmazat- lanul dolgoznak a köz érdekében és a társadalom magasabb rétegeivel karöltve küzdenek, harcolnak a ma­gyar haza integritásáért. Gyüjtslink előfizetőket és adakoz­zunk a „Harangszó“ featartására. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Somogymegyci cgyházlátogató kör­útja alkalmából különösen nagy ün­nepséggel fogadták Kapi Béla püspö­köt többek között Kaposvárott, hol tiszteletére díszebédet adtak és itt fel­szólalván a püspök, beszédében a következőket mondotta: „Ez a kor­szak beleszédül a civilizációba és nem veszi tőle észre a leikébe rejtett Isten­arcát. Mi a Itszta lelki kultúrával akarjuk ezt kiábrázolni az ember leikéből és ez az a pont, ahol minden felekezet találkozhatni és ez egyik­től sem kíván meg nem adható ál­dozatot. Nincs területi integri­tás erkölcsi integritás nélkül és a magyar nemzetet is csak a régi magyar erkölcs tudja visszaállítani. “ Hí A Gödöllőhöz tartozó bánokai le­gelő területén június 14-én a gödöllői járáshoz tartozó községek leventéi testnevelési gyakorló bemutatást tar­tottak. Az ünnepségen Horthy Öfö- méltóságáék is megjelentek. Az ün­nepség reggeli 9 órakor kezdődött tábori misével. A mise után kezdetét vette tizenhét község leventéinek be­mutatkozása és versenye a három kitűzött vándordíjért. Az első díjat, a szép fehér selyemzászlót, a péceM protestáns leventék református fő­parancsnokának nyújtották át, a har­madik díjat, a nemzeti szalaggal ékesített fokost pedig a szadai re­formátus leventék nyerték el. Az estéli órákban mind a két nyer­tes csapattal beszédbe elegyedtem — írja a szemlélő — a gödöllői pálya­udvaron. Ünnepeltetek fiam ? ünne­peltetek ? — szólítottam meg az egyik ragyogószemü ifjút. Igenis ünnepel­tünk, felelt a levente, de az volt a baj, hogy ma vasárnapunk nem volt. Ho­gyan értsem ezt, fiatal barátom ? kérdeztem tovább az ifjat. Hiszen ma egész nap vasárnap volt. Az volt, az volt, de mégsem volt az, mert ne- Tííink a vasárnap akkor vasár­nap, ha zsoltárt énekelhetünk, imádkozhatunk és Isten igéjét hallgathatjuk. Csak az tört ki be­lőle, amit az ünnepségen jelenlevő protestánsok magukba fojtottak: ha egyik felekezednek tartanak is­tentiszteletet, akkor miért nem tartanak a másiknak is ? »Evangélikus, 22 éve3 vizsgázott soffőr, lelkész! ajánlás mellett, állást keres Cím a kiadóban. 2—3

Next

/
Thumbnails
Contents