Harangszó, 1925
1925-06-14 / 24. szám
204 HARANQSZÓ. 1925. június 14 csak itt-ott lunik fel egy-egy ismerős gyérült fehér fürtökkel s a viszontagság ekéjétől felbarázdált arccal; mint kivágott erdő helyén az irtó fejsze nyomán megmaradt egy-egy élő fa. Az örömöt és a bánatot idehoztam az Úr templomába. Itt az oltár, amely előtt a keresztségben az Istennel való szövetség részesévé let- lem és mint zsenge gyermek a konfirmációban hűséget fogadtam egyházunk egyedüli fejedelmének: a Krisztusnak. — E szent gyülekezet mutatott iskolát, mely keblére ölelt s szerető kézzel egyengető előttem a tovább vivő utat. Ez őrzi a temetőt, melyben a kegyelet által megsiratott, megáldott szülők hamvai pihennek. Drága előttem ezen egyház: benne fogyhatlan hálával tisztelem a hű lelki dajkát, a jóltevöt. Midőn a kötelesség utján mint egyházkerületünknek igénytelen püspöke jövök körébe látogatásra s a szeretet üdvözlő szavait hangoztatom az elődhöz, más részről fohászom áldást kér azokra, kikre már a sfrhalom borul. * * * A megboldogult püspök míg sírban porladó elődei emlékét kegyelettel őrizte] míg a lelki dajkát, gyülekezetünket meleg rokonszenvével ajándékozta meg, rokonait, barátait meleg szeretettel ölelte. Ha Bükre jött s ideje engedte összes rokonságát, a legszegényebbeket is, sorba látogatta s ilyenkor, bá:ha az ő jótékonysága folytonosan igénybe vóit is véve s bármerre járt is, egyik keze úgyszól ván a segélynyújtásban fáradott állan dóan, itt is gyakorolta a jótékonyságot, tehetségét meghaladó segélyeket osztva szét. S ha jöttek az ünnepek, főleg szent karácsony ünnepei, a Pápáról Bükre induló csomagok sohasem maradtak el. Őneki a szeretet napjai igaz ünnepeivé csak úgy váltak, ha szerete- tet gyakorolhatott. S midőn itt időzve volt gyermekkori játszótársait felkereső, végtelen boldog volt, ha a gyermekkor egy-egy kedves emlékét, nem egyszer csinytevését kedélyes beszélgetés között felujíthatá. # * Jóltevői iránt haladatos volt. Mint már említettem, egyik legfőbb jólte- vője Quóth Ignác volt. Vele szemben ragaszkodását s mély háláját számtalanszor szóval is kifejt zte, de leginkább kimutatta akkor, mikor nemes gondolkodású jóltevóje bevégezte életét. Mikor a mi püspökünk értesült jőltevóje haláláról, azonnal sürgöny zött, hogy a temetésre eljön s mint parochust megkért — mintha ezt kérni kellett volna, — hogy a temetést ö végezhesse, s ekkor gyönyörű beszédében még kiemelte a megboldogult hervadhatatlan érdemeit, egész gyülekezetem előtt szószólója volt annak a mélységes hálának, mellyel ő a megboldogult iránt viseltetett s ez eljárásával helyezett hervatag virágokból álló koszorúnál, szebb koszorút a távozó ravatalára. A jótékonyságot Pápán is folyton gyakordlta és pedig nemcsak saját híveivel, hanem más hitfelekezetekhez tartozókkal, sót izraelitákkal is. S mikor egy egy izraelitán is segített s az neki köszönetét mondva megkérdező tőle, »mivel érdemelte ki ezt a nagy jóságot?« a mi nagyérdemű püspökünk volt saját jóitevőjére gondolva így szólt: »köszönd ezt annak a büki jó izraelita Feigeistock családnak, mely egykor énrajtam is segített«. (Foiyt. ksv.) Hammer Gyula. Az egyház veteményeskortjének egy rendkívül derék kertésze vonult nyugalomba és mondott búcsút az iskolának, az orgonának. Hammer Qyula, a kőszegi evangélikus iskolának fáradhatatlan igazgató-tanítója' és templomi karnagya ment nyugalomba ötven és fái évi buzgó működés után. Hammer Qyula nem csak mint igazgató-tanító és templomi kar- nagy vette ki becsülettel a maga részét a munkából, de a társadalmi életben is éléok tevékenységet fejtett ki. Alig volt Kőszegen egyesület, a- melyben egész lélekkel ne működöd volna közr e Az óvoda egyletnek, a tanító egyletnek aleínöke, a diakonissza- egyletnek, a gyámintézetuek pénztárosa, a megyei állandó nép- nevelésügyi bizottságnak tagja, a turista-egyletnek utnagya, a »Concordia« férfi daiegyletnek karnagya stb. volt. Mindenek felett azonban ő hosszú évtizedeken keresztül vérbeli tanító volt és az is maradt, aki kötelességtudással, lelkesedéssel, lelkiismeretes pontossággal nevelte a reábizott növendékeket vallásos és hazafias szellemben. Mint orgonista és templomi karnagy kitűnt Kőszegen különféle alkalmakkor tartott gyűléseken és estélyeken magas színvonalon álló, általa életre hivott templomi énekkarával, vegyes, női, férfi karénekek előadásával. Mint előadó más intézetekben is tanított. így többek között a polgári fiúiskolában volt előadó közei húsz éven át; majd a leánygimnáziumban 24 évig, mely intézetektől való elválása alkalmából úgy a püspöktől, mint a minisztertől meleg elismerésben részesült. Negyven évi szolgálatának jubileuma alkalmával a vallás- és közoktatásügyi miniszter elismerő sorok kíséretében díszéremmel tüntette ki. Ugyancsak tulajdonosa a vörös- kereszt díszérem hadi ékítményének. Mostani ny ugalomba vonulása alkalmából pedig Dezső Lipót, Vasvármegye tanfelügyelője nyújtotta át neki legutóbb szép szavak kíséretében a miniszter elismerését; nemkülönben ez alkalommal a vasi közép egyházmegye esperese, Zongor Béla. az egyházmegye elismerését tolmácsolta ékes szavakban. Nyugalomba vonulása alkalmából megható ünnepség keretében búcsúzott el tőle a kőszegi gyülekezet, volt intézete, a Nőegylet, a diakonissza egylet stb. Dr. Tirtsch Ger- gelyné a Nóegylet nevében egy gyönyörű díszes ezü3tfogantyus setapál- cát nyújtott át az ünnepednek a szeretet és tisztelet jeléül. Hammer Qyula született Veperden, Sopronmegyében 1855. jú.ius 28-án, ahol atyja sziotéa tanító volt. Atyja korai halála után édesanyjával 1867- ben Kőszegre költözött, ahol is a négy osztályú algimnáziumot jó sikerrel elvégezvén, a soproni tanító képzőintézetbe iratkozott be, mely intézettek ekkor Király Pál volt neves igazgatója. Kapi Qyula, az akkori zene- és énektanár, később nagynevű pedagógus és igazgató, — aki később egyik szerzeményét a kőszegi énekkarnak ajáiiloíta, — kedveltette meg tulajdonképen az egyházi énekkel és karok vezetésével itt a buzgó és lelkes növendéket, Hammer Gyulát, ki tanulmányainak elvégzése után 1874 ben Dobrára került tanítónak. Itteni rövid egy évi tanítóskodása után 1875. július havában Keszeg választotta meg tanítójául, ahol is 1875. szeptembertől kezdve, 1925. március 14 ig minden megszakítás nélkül működöt!; közben családot alapított és boldog családi életet éit. Hat gyermeket nevelt fel. Fia, Hamar Qyula ma a soproni tanítóképzőnek jeles igazgatója, lapunk buzgó munkatársa. Antónia leánya Kirnbauer Lajos máv. felügyelő neje, Linka leánya Kőszegi József takarékpénztári igazgató neje, Jenő magánhivatalnok, Lajos gazdatiszt állami szolgálatban, Ili állatni polgári iskolai tanítónő. Egy munkás emberi életnek legszebb jutalma: Istennek békessége aranyozza be a derék népnevelő, Hammer Qyula nyugalomba vonult tanító hátralevő napjait s tegye azokat mindenkor meleggé, napsütésessé. Ad multos annosl I
