Harangszó, 1925
1925-05-31 / 22. szám
184 keket. Kérdem: ég-e minden evangélikusban a szent láng, világít-e mindenkiben a hitnek mécsese ? Tűz kell nekünk, hogy cselekedjünk, egyházat építsünk. Lelkesedésre van szükségünk, mely életet visz a temetőbe is. Lelkesedés nélkül nagy tettek nem születhetnek. Uram, küldj tüzet a mi lelkűnkbe! Jövel Szentlélek! Szállj reánk, ihless meg minket! Tátrai Károly. Müllner Mátyás. Irta: Hamvas József. A soproni líceum épülete, mielőtt átépítették, nem volt építészeti kiválóság, de valami puritán szellem beszélt belőle, a földi hiúságok nélkül való egyszerű élet. Ebbe a házba illett bele Müllner Mátyás, aki ott lakott az első emeleten. Müllner Mátyás kora egészen más volt, mint a mienk. Akkor apostoli szegénységben élt az evangélikus egyház és ezt a szegénységet nem tekintette sorscsapásnak, amin változtatni kell, hanem egyszerűen úgy nézte, hogy vagy földi kincseket gyűjt az ember, vagy lelki kincseket. Aki tehát tiszta lelki kincsek gyűjtésére adta magát, annak illik a szegénység. Az igaz, hogy akkor a gazdasági kérdések nem gyújtogatták a társa dalmat. Müllner Mátyásnak puritán volt az élete, a tudománya is. Semmiféle hívságos dolog nem érdekelte. Színházba nem járt. Még a soproni társasélet kedves szép otthonát, a kaszinót sem kereste föl. Ha otthon volt, ki nem mozdult az íróasztala mellől, ami ott állt a sarokszobában az ablaknál. Hosszú, szürke házikabátban ott pipált és dolgozott. Hatvanadik évén túl sem használt szemüveget és büszke volt rá, hogy tudja a módját, hogy kell a szemet ápolni: minden reggel egy kis langyos vízzel mosta meg. De hát ezzel a világi hiúságával is megszégyenült szegény, mert élete utolsó éveire jóformán teljesen megvakult. Ha kimozdult íróasztala mellől, vagy a tanári szobába ment le a földszintre- vagy a könyvtárba a második emeletre, mert ő volt a líceumi könyvtáros is és ezen a címen kapta a lakást. A könyvtár gazdag, szépen rendezett volt, de abban az időben, negyven évvel ezelőtt, nem volt benne semmi új dolog, azért mi diákok nem is igen használtuk. A Magyar Társaság könyvtára kárpótolt mindenért. HARANQSZÓ. íróasztala után azonban Müllner Mátyásnak alighanem legkedvesebb helye volt a lővere. A Felső Lőve- rekben volt két szép telke. Az első virágos- és gyümőlcsöskert, a második tisztán gesztenyés Az egyébként ridegnek látszó ember itt felolvadt, kedvvel, frissen tett-vett, dolgozott késő estig és alighanem épen úgy várta a vakációt, mint a diákok, hogy kikőltözhessék a lőver kis verandás házába és egész napját a kertjében tölthesse el. Qyümölcséréskor fáradhatlan volt. Szétválogatta az érett gyümölcsöt befőzésre, eltevésre é3 aszalásra. Legnagyobb munka persze a gesztenyeszüret volt. A gesztenyét gondosan elrakta télire ládába, egy réteg gesztenyére egy réteg gesztenyelevelet, aztán megint gesztenyét, megint levelet. Még Husvétkor is friss volt a gesztenyéje. Három évet töltöttem a házánál. Velem laktak ott Nádossy Imre, a Matisz fiuk és később jött hozzánk Radó Elemér. Ennek a kis körnek áldott jó szelleme volt Müllner Má- tyásné, a nemes egyszerűség, jóság és kötelességteljesítés példaképe. Az ő szelídsége és finomsága tartotta féken diákos sziiajságunkat és ezzel oktatás nélkül neveit, ami talán az egyetlen módja a nevelésnek. A legszelídebb volt köztünk Nádossy Imre, ót is szerette legjobban. Egyszer nagyon komoly szemrehányó tekintetet vetett rám, mikor a Szedresből úgy kerültünk haza Nádossy !mrévei, hogy a ruháink egy kicsit meg voltak tépve. Persze a liceum- dicsőségért kellett verekedni, mert a gimnázisták elakarták foglalni a Szedrest, de hősi küzdelem után kivertük őket. Müllnerné meg volt győződve, hogy én ragad tam bele Nádossy Imrét ebbe az istentelenségbe, pedig hát, aki ott volt, azt nem kellett biztatni. Szegény jó Müllner Mátyásné, de örülne annak, ha láthatná, hogy az ő kis Imréje milyen magasra ment föl 1 Müllner Mátyás a Fertő vidékén, Medgyesen született. Még abból a fajtából való volt, aki nem törte a fejét az egyén jogain, hanem beállt egy intézmény szolgálatába, annak odaadta egész lelkét, egész életét. Lelkületét csak előadásaiban árulta el. Egyébként szűkszavú volt, napok múltak, hogy ebédnél, vacsoránál egyetlen szót se szólt és ezt így szerettük, mert ha szólt, megintette valamelyikünket. Ha egy győri család asztalánál három évig ettem volna, ismerném minden nemzetségük történetét ötödiziglen. Müllner Mátyás a zárkózott határmenti németségből való volt, ehhez járult még a tudós magának élése, a puritán szigorúsága, aki a fölösleges szót elitéli. A tanárok akkor nem keresték az érintkezést az ifjúság életévei, ők a rend és erkölcs fegyelmezőinek tekintették magukat, akiknek erénye a szigorúság és akik nem engednek beletekinteni magukba, hogy a delikvens ki ne tanulja őket. Még mintha a tanításnál se az lett volna a fő, hogy igazán tudjanak valamit a diákok, mert a feladott penzum elvégzése erkölcsi kötelesség- számba ment. Müllner Mátyás e folyton átalakuló viszonyok között kitünően vezette a líceumot Pedig nemcsak a diákság szelleme változott meg, hanem a tanári kar új tagjai is új szellemet hoztak és ezt az új szellemet örömmel üdvözölte az if óság. Például Fejér Lajos latin óráit, ahol épen annyit tanultunk jól latinul, mint szépen magyarul. Az idők egyre változtak az öreg igazgató körül. Az egyház vezető férfiai közöst legkedvesebb embere, Káídy felügyelő is meghalt. A liceum, az ősök tiszta evangélikus intézménye államsegélyt fogadott el, az érettségin a kormány által kinevezett biztos ült. Kiköltözött a líceumból. Előbb egy kis szomorú pihenésre, aztán az örök nyugalomba És sok minden költözött el vele. Ki állíthatja meg az idő malmát ? De csak a formák őrlődnek meg, az evangéliom szelleme az új formák között is a régi maradt és jna is vanaak,'akik magukban hordozzák. 1925. május 31. OLVASSUK A BIBLIÁT! Micsoda az ember? Jón. 1. Kicsiny pont. Zsoltár 8.1—5. Sokat szoktak beszélni a természetről, mint isteni kinyilatkoztatásról, de nem igen szeretik észrevenni az emberek, hogy a természet nemcsak arról beszél, hogv kicsoda és micsoda az Isten, hanem arról is, hogy kicsoda és micsoda az ember! A zsoltáros pásztoriiű, mikor hányát fekszik a mezőn s feltekint a magas égre, olyan kicsiny pontnak ére/.i magát. Büszke, gőgös ember, ki azt hiszed, hogy te vagy a viláz közepe s azt akarod, hogy érdekeidhcg igazodjék minden, hadd meg a magas ég üzenetét, más is van még a vi ágon, porszem, tanulj belai.leszkedhi a nagy közösségbe ! Jún. 2. Gyenge. 11. Mózes 15.7—19. A természet nemcsak a nagyképű, fontoskodó embert némitja el, hanem a hatalmi mániában szenvedőt is A vörös tenger hullámai által a Fáraón és seregén végrehajtott stenitélet nemcsak az Isten hatalmát, ha
