Harangszó, 1925

1925-01-18 / 3. szám

i&

Haranqszó.

1925. január 18

tendő következett, a kinevezett adminisztrátorok önkényeskedtek tovább. A megbénított, némán tűrő protestánsok már akármilyen kormányzati rendszert elfogadtak volna. Ezt a közhangulatot ismerte a bécsi kormány és kiadta 1859 december 1-én a hires császári nyílt parancsát: a pátenst. Tagadhatatlan, hogy ebben az egyházkormányzat rendezését kívánó sok jó intézkedés volt s ezért néhány egyház el is fogadta és ennek alapján szervezkedni kezdett.

Eleinte Székács is elfogadhatónak tartotta, még pedig igen fontos okoknál fogva. Tudta ugyanis, hogy a császári nyílt levél tekintélyes külföldi protestáns férfiak véleménye meghallgatásával készült; azután azt is remélte, hogy az alkotmányos élet — titkon, de hőn remélt visszatértével ez is el fog tűnni az önkényuralom egyéb termékeivel együtt; végre — saját szavai szerint — „azon megfoghatatlan tévedésben élt, hogy a pátens nem törvény, hanem csak javaslat, melyhez még a zsinat fog hozzászólni“, De mikor megtudta, hogy ez minden időre szóló törvény, amely úgy, amint van, elfogadandó, vagyis más szóval, hogy ez a protestáns önkormányzat eltörlése, akkor elhagyta a némán tűrés, a visszavonultság eddig követett politikáját és nyíltan síkra szállott egyházi függetlenségének, autonómiájának védelmére. A távollevőket leveleiben, akikkel személyesen

Hű mindhalálig.

Irta: Gyurátz Ferenc. (17)

Két nap múlva a kapitány az időt alkalmasnak találván, felhívta a főnököt a vadászat megtartására. Ennek felszólítására 70 indián állott elő kézívvel, dárdával, vagy tomahawkkal felfegyverkezve, jött velük több fiatal suhanc is az apró vadak össze- szedésére. A kitűzött helyre érve a kapitány kivánatára elhatározták, hogy lehetőleg minél több bundásállatot — rókát, nyestet, hiuzt, nyusztot, vadmacskát ejtsenek el. A vadászat megkezdődött Az indiánok szó nélkül, halkan lépdeltek előbbre, szemeik a földön nyomokat kémlelni s a fákon az ágak közt meglapuló vadat keresik. Bármennyire rejtőzzék is az, ők meglátják s ha célba veszik, nyílvesszőjüktől átfúrva hull le az állat lábuk elé. A főnök egyszerre megáll, figyel s odaszól a mellette álló kapitánynak s Monk Károlynak: — vaddisznók jönnek a sor előtt. Testvérek vigyázzatok, ezek a nyílra nem sokat adnak, ellenük a ti puskátokra lesz szükség.

Egy perc múlva már csakugyan hat vadsertés csörtetett fújva, csattogó agyarakkal. A puskagolyók hármat leteritettek,

Malomsoki harangok.*)

Harangszó lent a völgyben, Magamba mélyedek,

Szülőfalum harangja,

Ép ilyen volt a hangja,

Csendül szivembe meg.

Kis gyermek leltem újra, Eltűntek a hegyek;

Anyám mellett tipegve,

Puha keze kezembe,

Templomba elmegyek.

Elhangzik már az ének, Szószéken áll atyám,

Hirdet súlyos igéket,

Miket gyermek nem érthet,

Álom borúi reám.

Kis gyermek kicsi vétkét Elnézed Istenem,

Fejem anyám ölében,

Jó gyemekek egében Angyal játszik velem.

Elnémult a harangszó,

Hol vagy, te rónatáj ?

Körül zord hegy világa, Gyermekkorom varázsa Ködpára: légbeszáll.

SZIGETHY LAJOS.

Mutatvány a szerzőnek „Őszi virágok“ címen megjelent verses kötetéből.

érintkezhetett, azokat összejöveteleken — mert gyűlést nem tarthattak — buzdította az ellenállásra.

A két testvéregyház világi tagjai is elszántan vettek részt a küzdelemben, mely napról-napra elkesemás kettőt megsebesítettek s később ezeket is megtalálták.

Az eredmény az első napon 40 prémes állat, 5 vaddisznó, több szarvas és őz. Másnap is elejtettek 20 vadmacskát, nyestet, rókát s a nyilt téren körvadászatot tartva 50 nyulat. A bundás állatoknak csak a bőrét vitték magukkal a vadászok, a többi vadat két szekér szállította haza. Otthon a megérkezett zsákmány ezúttal is örömünnepet keltett. Az állatbőrökre a vett megbízatás szerint gondosan felügyelt Monk Károly. Ezeknek értékesítéséből a kapitány szép összeget várt, amelyet az indián telepen több, igen érezhető hiány pótlására szándékozott fordítani. Előtte mindig feladatkép állott a hűségnek indián testvérei szivében megszilárdítása, másrészről a vadászat mellett, amelyhez a közeljövőben már mindig szükebb lesz a tér: lassanként a gazdálkodó életnek is megkedveltetése. Ismerte az e cél előtt álló akadályt, az ősrégi munkát, mellyel az indián a munkát lenézi, kerüli. Ha a rendazeres földmíve- lésre irányozta figyelmüket: azon választ nyerte, hogy nem tanulták, nem értik. Arra, hogy földmíves gazdáknál szolgálatba állva szokják meg a szántást, vetést, semmi áron nem voltak reá vehetők. Az indián inkább éhen halna, mintsem cselédállásra vállalredettebb lett, mert a kormány perbefogással, bebörtönzéssel sújtotta az ellenállókat.

De minden újabb erőszak csak, fokozta az ellenállást. A bányakerület vezérférfiai — köztük Székács is — előzetes bejelentés nélkül tiltakozó gyűlést tartottak a pesti ev. iskola termében dec. 15-én, mely helyen csak ezt a rövid végzést mondhatták ki:

„Ő Felségét egy küldöttség a pátens visszavonására, zsinat tartha- tására, szóval az egyháznak az 1849 előtti állapotába való visszahelyezése és a hitsorsosaink ellen foganatba vett vizsgálatok megszüntetését fogja kérni“.'

Egyebet nem is akartak, de nem < is tehettek, mert ekkorra már katonaság vette körül az iskolát s az elnököt egy rendőrtiszt a gyűlés feloszlatására szólította fel, mert különben kénytelen lesz letartóztatni. „Ilyen erőszak ellen — mond ■ az elnök Dessewffy Ottó — nincs más fegyverünk, csak az imádság“. Erre Székács imádkozni kezd annyi ihlettel, oly szívhez szólóan, hogy a kormány fegyveres emberei is összetett kézzel hallgatják a rögtönzött imát, a gyűlés tagjai pedig megindultságtól könnyező szemmel, a vallásos és hazafias lelkesültség legszentebb tüzétől áthatva sértetlenül távoznak el.

A küldöttség a négy ref. egyházkerület megbizottaival együtt 9 tagból állott s 1860. január 24— 26-án járt Bécsben. Amint megér- j keztek Bécsbe, Rechberg miniszterkoznék. Ezt a terhet ő a magánál alacso" nyabb fajú embernek tekintett szerecsenre hagyja. Mindezekre tekintettel egyelőre megelégedett annyival, hogy minden család számára kimért egy-két hold földet kertkép használatra. Mindenkivel tudatta, hogy a számára kimért kertben tartozik a dohány mellett burgonyát, kukoricát, hüvelyes ve- teményeket, zöldséget is termelni. Aki e belső telket használatlan hagyja: az a raktárból jövőre nem várhat segeiyt. E kerthez még külön 30—30 hold főidet mért ki, amelyen a családfő barmokat legeltethet, míg majd gyermekei, vagy unokái a gabona- termelésre is reá térnek. Monk Károllyal sorban felkereste a családokat. A sátorban . talált beteget; azt orvoslás alá vette, saját j konyhájáról rendelt neki megfe'elö tápiáié- M kot. Ahol élelmi szerre volt szükség: a J raktárból küldött segélyt a családnak. A m látogatást alkalmul használta a szülők T gondolkozásának közelebbi megismerésére | is. Megkérdezte a családfőtől: I

— Sátorodba a fergeteg is belátogat I

mint hí vatlan vendég. Gyermekeid fáznak; 1 mikor építesz te is házat? jl

— Már gondolkodtam rajta, testvér. M Feleségem megnézte a főnök házát belülről * is és mindennap azt emlegeti, hogy menynyivel jobb dolgunk volna, ha mi is oly