Harangszó, 1925
1925-05-10 / 19. szám
1925. május 10. HARANQSZO 155 kezdett panaszkodni, de még akkor sem gondolta, hogy az a kis karcolás végzetessé válik és halála leend nemes életének Szombaton az elviselhetetlen fájdalmak és görcsök következtében önkívületi állapotba esett és május 3 án virradóra 5 óra 10 perckor kilehelte nemes lelkét. Holt tetemeit kívánságához képest egyszerű fekete fakoporsóba zárták és a pápai templomban ravatalozták fel. Innen történt a temetése Pápa városának, a pápai gyülekezetnek, a dunántúli egyházkerületnek őszinte részételével május 6-án délelőtt 11 órakor. A templomban koporsója felett, a püspöki székben méltó utóda, Kapi Béla püspök búcsúztatta a nagy halottat. Az udvaron Takács E.ek esperes tartotta a gyászbeszédet. A temetőben Mesterházy lelkész a gyülekezet, dr. Tetzlinger Józseí polgármester Pápivárosa, dr. Mesterházy Ernő az egyetemes egyház, Stráner Vilmos dékán a pécsi egyetem theol. fakulása, Ziermann Lajos a gyámintézet, dr. Kovács Sándor a Luther Tár saság, Draskóczy Lajos az eperjesi jogakadémia, Hollós János a tanintézetek, Krug Lajos a tanítok nevében búcsúztak el a nagy halottól. Pálmai Lajos megható imája után Kapi püspök megáldotta a hamvakat s áldást mondott mire felcsendült a soproni theologusok éneke: Az én idom, mint a szép nyár. .. s Qyurátz Ferenc egyszerű fekete fakoporsója alábocsátkozctt a megásott sírba. * * * Ac agg főpásztor elhalálozása alkalmából Kapi Béla püspök elrendelte, sárban járta végig a faluL Hogyne? Ha a gróf úr képviselő lesz, vagy pláne miniszter, a tanító *úr még magántitkára is lehet, vagy legalább kiemeli ebből a sárfészekből. A betegeknek, lábadozóknak egyszerre jó dolguk lett. A jegyzőék nagy beteg gyermeke négy hétig kapta a grófek konyhájából a betegnek való kosztot. Az orvost mindig a gróf úr kocsija hozta, vitte. S jöttek a naponkénti megbeszélések a kastélyban jó bor mellett. A programmbeszédet május második vasárnapján fogja a jelólt tartani. A kastélyban nagy készülődés folyt, magas vendegeket váriak. A gróf úr a nagy nap előtt mégegyszer bent járt a páriköiben s apróra megbeszélték a beszed szöveget; majd a miniszterelnök úrnál is tisztelgett, ahonnan a leg- rózsásabb reményekkel távozott. Hazafelé menet beszólt néhány előkelő üzletbe pezsgő, borok, déligyümölcsök, halak, vadhúsok tárgyában. Úgy volt tervezve, hogy a nagy ebeden a falu notabiiilásai: a jegyző, biró, törvenybiró, tanító stb. részt vesz; a papra nincs okvetlen szükség, mert papnak politizálnia nem szabad, ez pedig politikai ebéd lesz. hogy minden gyülekezet gyászzászlót tűzzön a templomra, az iskolára s a nagy halottat 4 napon keresztül harangozzák ki. A legközelebbi vásárnap a szószékről kihirdetendő a szeretett volt püspök halála a gyülekezetnek. A legközelebbi közgyűlésen pedig emléke megörökítendő a gyülekezetek jegyzőkönyvében. A dunántúli ev. egyházkerület gyászjelentésében a következőkben tudatja az agg főpásztor elhunytát: Dunántúli Evangélikus Egyházkerület minden gyülekezeteivel, tanintézeteivel és intézményeivel együtt mélységes fájdalommal, de Isten akaratán való megnyugvással jelenti, hogy Főtisztelendő és Méltóságos Qyurátz Ferenc űr, a Dunántúli Evang. Egyházkerület nyugalomba vonult püspöke, a Magyar Luther Irodalmi Társaság tiszteletbeli elnöke stb. egy- házépító, áldásos életének 84. évében, Istenért munkálkodó pihenése 9-ik esztendejében, május hó 3-ik napjának hajnalán visszaadta lelkét teremtő Urának. Temetése f. hó 6 án, d. e. 11 órakor lesz Pápán az evang. gyüle kezet templomából. Egész életét a Krisztus szolgálatának szentelte. Soha nem élt önmagáért, hanem, hogy tanításával hirdesse, életével példázza az örökkévaló Mestert. Erős volt a célkitűzésben, bölcs a kormányzásban, fáradhatatlan a munkában, kiapadhatlan a könyörüld ben. Munkás életét isteni küldetéssé tette. Minden pillanata drága áldozattá lett egyházunk oltárán. Egyházkerületünk hálával és hűséggel őrzi élete munkáit s erős elhatározással tovább építi ránk hagyott örökségét. — Angyalom, minden a legszebb rendben megy. Azt hiszem 2—3 hét múlva miniszter leszek, szólt a boldog gróf boldog feleségéhez. Minden piogrammszerűen ment, mint a karikacsapás. Vasárnap délután, épen mikor a templomba harangoztak, dobszóval hívták össze a falu népét a Kohn-féle vendégfogadó elé, ahol a méltóságos gróf úr programmbe- szédjét elfogja mondani. Az atyafiak lassan mozogtak. A hintók az előkelő vendégekkel már régóta a kastélyban voltak, sőt az urak csoportokban el is indultak a kastélyból a tett színhelyére, ahol a boltba vezető lépcső volt szószéknek kiszemelve. Az asszonyok a templomba mentek, a felvég, a szegénység nem érdeklődött az Ügy iránt A tisztelendő úr pedig, mint akinek politizálnia nem is szabad, fogta magát s templom után kiment a csaladjával a határba gyönyörködni Istennek áldott természetében. A programmbeszéd folyt. Midőn az utolsó szó is elhangzott s felharsogott az .Éljen“ a pillanatnyi csendben csak szüróAz Ur Jézus megváltó halálában újjászületett lelkét koronázza meg az örökkévalóságban a holtakon és élőkön uralkodó Krisztus. Szombathely, 1925. május 3. »Hála legyen az Istennek, ki dia- dalmat ad nékünk a mi Urunk Jé zus Krisztus által.< 1. Kor. 15, 57. A pápai gyülekezet gyászjelentése pedig így szól: A pápai evangélikus gyülekezet szomorú szívvel közli úgy a hivek seregével, mint az egész nagy közönséggel, hogy szeretett lelkipásztorát Qyurátz Ferenc nyug. evangélikus püspököt, aki a II. o. Vaskoro- narend tagja, a Ferenc József rend lovagja, az élet és halál Ura az élők sorából buzgó lelkipásztorkodásának 52. esztendejében, 84 éves korában folyó évi május hó 3 án hajnali 5 órakor elszólitotta. Kedves halottunkat e hó 6 án, szerdán délelőtt 11 órakor fogjuk az evangélikus templomból az alsóvárosi temetőbe kikisérni. Pápa, 1925 évi május hó 4-én. II. Tim. 4, 6-8. Mert én immár ineg- áldoztatom és az én halálomnak ideje közel vagyon. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megad nekem az Ur ama napon, amaz igaz biró Csel. 20, 24. De én semmivel sem gondolok ; az én életem is nekem nem drága, csakhogy örömmel végezhessem a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliomáról. Fii. 1, 21. Mert nekem mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus. * * lé Ott pihen immár Qyurátz Fereoc a frissen hantolt sírban, hitvestársa dik ki a Kohn-féle kocsmából előbb gyengén, majd erősebben, végül ordítva a nóta. S utána egetverő éljenzés: Éljen a méltóságos gróf úr puttonyba! Általános elképedés, megrökönyödés. — Ki az az alávaló ünneprontó? Az emberek elhültek. A gróf úr elsápadt, dühében ajkait rágta, majd felrántotta a kocsma ajtaját s berohant néhány barátjával az ivóba. Bent a dohányfüstöt vágni leh^ett volna. Az asztal körül 5—6 legény ült — az asztal telve borosüveggel s pohárral — közöttük a főhelyen az uraság inasa, Jankó. Épen teli torokkal fogtak újból a nótába: Az incédi határon . . . A gróf odaugrott, ajka egyet rándult s szónélkül pofonütötte az inast. Majd magából kikéivé kiabált: — Mától kezdve ne tedd többé a lábadat a kastélyba mert a kutyákat uszitom rád! S azzal sarkon fordult és otthagyta a renitens legényeket. így pottyant ki Jankó az úri módból. De a gróf úr se lett követ. (Folyt, köv.)
