Harangszó, 1925
1925-04-26 / 17. szám
XVI. évfolyam. 1925. április 26. 17. szám. Alapított» K A P I BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a SinSotáll Lnt&er-Szövetsöo. Ax Orx/áKOH Luther-N/öret- ség hivatala« lapja. K 6*1 rátok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- ki adóhivatalán ak Sjentgotthárdra (Vaavm.> küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Malisaik mimen vasárnap. Aranyérceket keresünk! Irta: Dr. Csengődy Lajos. Soha nem bántott senkit. Soha nem mondott rosszat. Soha nem szólt mások hibájáról. Fájdalmas érzést nem ébresztett senkiben . . . Mint a harang, fenn a minden- napiság fölött magasan, tiszta zengéssel kopogtat kunyhók és paloták ajtaján, szegény és gazdag, úr és pór szívén, úgy jöttek e lapokon is az evangéliumi felelőség által vezetett tollal megírt gondolatok a szomjas telkekhez, ébresztgetve, biztatva, megnyugtatva, szórakoztatva és . . . soha senkit nem bántva ... jött a „Harangszó“ a mai újságok tömkelegében a nemcsak „szenzációkra“, de a „lélek táplálékára“ is éhes lelkekhez . . . Vájjon meddig maradhat ilyen ? Meddig lehet még élő bizonyság arra, hogy az ólombetűk milliói harangszót is elbírnak? Erre a kérdésre is válaszol ezen a mai sajtóvasárnapon a megmozdulni hivatott evangélikusok szíve... és erszénye. Nem valami nagytőke, nem holmi erős anyagi érdekeltség, nem személyes érdek, nem politika, nem mozgó arany a talaj, amibe a mi egyházi sajtónk lebocsátja gyökérszálait, hogy annak talajából táplálkozzék. Azoknak ez a hang nem kell. Nem mozgó arany, hanem érző arany, hinni, szeretni, segíteni tudó szívek aranya az a talaj, melyre egyedül támaszkodhat. Ami evangélikus egyházunk lé- lekbányájában van-e még ilyen aranyérc: arra lesz felelet a sajtóvasárnap eredménye. Mennyi olyan szív van köztünk, amelyik a napi sajtónak sokszor a pokolgázait lehelő lélekostromá- ból szívesen menekül az örök evan- géliom értékek mezét magánviselő sajtótermékek egyszerű betűi közé: mind kitűnik most. Hanem tűnjön ki! Ne álljon más az adakozás oltára mellé, csak aki érzi, hogy igaz szívvel áldozhat. Ne adjon evangélikus sajtó célra más, csak az, aki érzi, hogy tartozik önmagának, lelke jobb részének, az evangéliumnak, ősi, a kultúra fáklyáját tartó egyházunknak, csak az adjon, aki érzi, hogy tartozik az Úr JézusIsten országa felépítésének szolgálata körül, a kor és célszerű eszközöknek a kiválasztásában és fel- használásában mindenkor életegészséges érzékkel birt evangéliomi anyaszentegyházunk. A reformáció népe a szellemi, erkölcsi, anyagi erők kifejtésénél igénybe vette mindjárt a kezdetek kezdetén a sajtói. * ■ A XVI.-ik században 30 nyomda működött Magyarországon, ezek közül csak egy volt r. kath., a többi 29 mind protestáns. A 29 nyomda mindennél fényesebben igazolja, hogy a reformáció népe milyen nagy irodalmi munkásságot fejtett ki s mekkora szolgálatot tett a sajtó utján a magyar nemzeti kultúrának. * Sokszor jelentéktelen vidéki kis varosokban működtek ezek a nyomdák — irja P. S. „A reformáció hatása nemzetünkre“ cimü munkájában — és mégis nagy világosságot árasztottak. * Aztán meg ne felejtsük el, hogy a szó szoros értelmében vett első Szerkeaító-kladóhivatal: szentootthArd. Vasv Araiegye. A „HABAHCmZfl" elófizotósl ára : a második negyedévre 16.000 korona. Csoportos kOld. 15.000 K. GaUar-SaSvetágt tagoknak 10°/o-oa kedveamány. Amerikába égisz árra i dollár; az utódállamokba a U. negyedre 20.000 K. A .Htrsngssó* larjeastá- sáre befolyt adományokból •sórványban lakó bíróinknak Ingyenpildányokat küldünk. nak, mert az ő ügye és eszköze egyedül az evangélikus sajtó. A halottak ne adjanak. Kikben az evangélikus ősi lélek meghalt. De az élők el ne maradjanak. Mert nemcsak hogy sajtónkat kell életben tartani, de általa a halottakat is életre kell támasztani. Sőt arra a magaslatra is fel kell emelni őkel, ahol a lélek harangszavát is megértik, sőt megszerethetik. Ti élő aranyércszemek egyházunk lélekbányájában, erre a nagy hivatásra és kötelességre emlékeztet ez a sajtóvasárnap. magyar újságíró és szerkesztő is evangélikus lelkész volt: Ráth Mátyás győri lelkész. * Az evangélikus sajtónak nagy horderejét egyházunk, nemzetünk szolgálatában — mely egyház a felvilágosodás, az egyéni meggyőződés, az eszmék és igazságok hordozója, — felismerte közelebbről a dunántúli egyházkerület lánglelkü főpásztora, Kapi Béla püspök, akkor még körmendi lelkész, lapunknak, a Harangszó-nak megalapításával. A sajtó hatalmas birodalmában a Harangszó képviseli ma az evangélikus sajtót. Egy gyöngyöző csep a viharzó nagy tengerben. * A szomorú emberarcokon az elmosódott Isten képet visszavarázsolni, a családi életet újból boldoggá, meghitté, meleggé segíteni tenni, az emberi élet középpontjába az élő Krisztust és az ő evangéli- omát helyezni, eltakarítani a romokat, bekötözni a vérző sebeket, felépíteni újból Sión várát, fáradA békesség Istene tegyen készségesekké titeket minden jóra. Sajtónapkor a sajtóról. Viseljük: szívünkön a Harangozó ügyét!
